Kutbizmus

Nem tévesztendő össze a következővel: kubizmus.

A kutbizmus vagy kotebizmus (még qutebizmus, qutbiyya vagy qutbiyyah) Szajjid Kutb iszlám teológus által megfogalmazott iszlamista ideológia, amely teológiaként a Muszlim Testvériség nevű szervezetben fejlődött tovább.^[1] Korábban extrém dzsihádista ideológiaként jellemezték, amely az iszlám terjesztésére szólít fel,^[2] illetve ennek elősegítése érdekében a fegyveres dzsihád hirdetését is szükségesnek tartja.^[3]

A kutbizmus akkor került a széles körű érdeklődés középpontjába, amikor sokak szerint mély teológiai hatást gyakorolt olyan iszlám extrémistákra és terroristákra mint például Oszáma bin Láden. A muszlim szélsőségesek rendszeresen idézik Szajjid Kutbot, és úgy tekintenek magukra, mint Kutb intellektuális utódaira.^[3]

Tanai

A kutbista ideológia fő tanításának középpontjában a muszlim közösség (vagy az a muszlim közösség, mely azért harcol, hogy helyreállítsa azt) „néhány évszázada kihalt”^[6] miután visszatért az istentelen tudatlanság (dzsáhilijja), és vissza kell foglalni azt.^[7]

Kutb elképzeléseit egy Ma'alim fi-l-Tariq (azaz Mérföldkövek) című könyvében vázolta fel. A kutbizmus egyéb fontos alapelvei:

Ragaszkodás a saríához, mint szent törvényhez, mely nélkül nem létezhet az iszlám.
Ragaszkodás a saríához, mint egy komplett életmódhoz, ami nem csak igazságot hoz, hanem békét, személyes örömöt, tudományos felfedezést, teljes szabadulást a szolgaságból, és számos egyéb hasznot.
Elkerülni a nyugatot és mindent ami nem iszlám hanem „gonosz és korrupt”, ezen belül a szocializmust, nacionalizmust és a fogyasztói-társadalom orientált kapitalizmust.^[8]
Ébernek kell lenni a nyugati és a zsidó összeesküvésekkel szemben, melyek az iszlám ellen irányulnak.
Kétoldali támadása az 1.) átalakítás hirdetésének 2.) Dzsihádot kell alkalmazni annak érdekében, hogy erőszakkal meg lehessen szüntetni az istentelen tudatlanság struktúráját.^[9]
Különösen fontos szerepe van a támadó dzsihádnak abban, hogy megszüntesse az istentelen tudatlanságot nem csak az iszlám szülőföldjén hanem az egész földön.

A kutbizmus ideológiájának terjesztése

Kutb üzenete elsősorban az írásain keresztül terjedt, valamint a követői, főleg a testvére, Mohamed Kutb terjesztette, aki Szaúd-Arábiába költözött, miután kiengedték az egyiptomi börtönből, és miután az iszlám professzora lett. Ő szerkesztette, hozta nyilvánosságra és reklámozta testvére írásait.^[10]^[11]

Ajman az-Zaváhiri, aki Kutb tanítványa volt, valamint tagja volt az Egyiptomi Iszlám Dzsihád nevű szervezetnek is.^[12] Majd később Oszáma bin Láden és az Al-Káida vezetőségi tagjainak mentorává vált.^[13] Oszáma bin Láden tett róla említést, hogy rendszeresen részt vett Mohamed Kutb előadásain, a King Abdulaziz Egyetemen, olvasta Kutb műveit, valamint említette, hogy Kutb tanai mély benyomást gyakoroltak rá.^[14] Később a jemeni Al-Káida vezető Anvar al-Avlaki szintén arról beszélt, hogy Kutb nagy hatást gyakorolt rá azzal, hogy „annyira mély módon írt, hogy úgy éreztem, mintha Szajjid közvetlenül nekem írt volna… közvetlenül, hozzám szólt.”^[15]

Takfir

A kutbizmus legvitatottabb aspektusa, a takfir Kutb azon elméletén alapul, mely szerint az igazi iszlám kihalt. A takfir szerint Kutb iszlám élharcosait kivéve azok, akik magukat muszlimnak nevezik, ténylegesen nem muszlimok. A takfir célja a hitehagyott muszlimok „sokkolása” annak érdekében, hogy felvegyék a harcot a vallási ügy mellett. A szó szerint vett takfir alapján aki nem kutbista, és azt állítja, hogy muszlim, az megsérti a saría törvényt, melynek megtartását Kutb nagyon hangsúlyozza. Aki megsérti ezt a törvényt, azt úgy kell tekinteni, mint aki hitehagyott: bűncselekmény miatt halálbüntetéssel büntetendő a Kutb féle teológia szerint.^[16] E komoly következmények miatt a muszlimok általában vonakodnak a takfir gyakorlásától, azaz attól, hogy a hitvallásukat kifejező muszlimokat hitetleneknek nyilvánítsák.^[17]

Kutb meghalt, mielőtt meg tudta volna pontosan határozni azt, hogy ő milyen értelemben használta a dzsáhilijja szót, mely vonatkozhatott az egész „muszlim világra” de jelenthette a muszlim kormányokat is, vagy lehet egy allegorikus jelentése is.^[18] Kutb dzsáhilijjával kapcsolatos kevésbé világosan tanainak sajátos értelmezése hatással volt olyan Kutb követőkre akik az 1980-as, 1990-es években radikális kampányt, és terrort illetve „fizikai erőt és dzsihádot” használtak a „dzsáhili” nevezetű felkelők szervezetei ellen.^[19] A takfir áldozatai között van az egyiptomi elnök Anwar Szadát, a terrorizmus elleni rendőrség vezetője Raouf Khayrat, a parlamenti szóvivő Rifaat el-Mahgoub, európai turisták és egyiptomi járókelők, és több mint száz egyiptomi politikai hivatalnok.^[20] Egyéb faktorok (olyanok mint gazdasági működés zavarai, stagnálása és Szadat elnök, Izraellel való megbékéléssel kapcsolatos politikáját követő düh) is szerepet játszott az erőszakra való uszítás terjedésében,^[21] de Kutb takfir-ja a dzsáhilijja, illetve az istentelen tudatlanság állapotában lévő társadalom ellen, valamint az ő szenvedélyes hite a dzsáhilijja állapotában lévő államban, javíthatatlanul gonosz volt, és szintén kulcs szerepet játszott az erőszakra való uszítás terjedésében.^[22]