Ugrás a tartalomhoz

Justus Pál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Justus Pál
Született1905. április 7.
Pécs
Elhunyt1965. december 28. (60 évesen)
Temesvár
Állampolgárságamagyar
HázastársaJustus Pálné
Foglalkozásaköltő,
műfordító,
szakíró,
politikus
Tisztségeaz Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. április 2. – 1945. november 3.)
IskoláiKölcsey Ferenc Gimnázium (1915–1923)
SírhelyeFarkasréti temető (NVh-730)
A Wikimédia Commons tartalmaz Justus Pál témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Justus Pál és feleségének hamvai a budapesti Farkasréti temetőben NVh-730. fülke (a táblán hibás a szám).

Justus Bernát Pál (Pécs, 1905. április 7.Temesvár, 1965. december 28.) magyar költő, műfordító, társadalomtudományi író, szociáldemokrata ideológus.

Élete

[szerkesztés]

Jusztusz Mór államvasúti hivatalnok és Perls Anna gyermekeként született, izraelita vallású családban.[1] 1915 és 1923 között a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumba járt, ahol tanulmányait végig jó és jeles érdemrenddel zárta. Ugyanitt érettségizett, 1923-ban. Az iskola értesítője a „a jelesen érettek” között említi a nevét. „Március 15-ei ünnepünk hatása alatt – írja a gimnázium éves értesítője – pedig két tanítványunk édesapja, Jusztusz Mór ny. MÁV főfelügyelő úr 52.000 koronás Petőfi-alapítványt adott át az igazgató úrnak.”[2] Bölcsészetet 1924 és 1927 között Bolognában és Párizsban tanult. Ebben az időszakban Károlyi Mihállyal és Basch Viktorral[3] megalakították: Az Emberi Jogok Ligája magyar tagozatát. 1925-től tagja volt az MSZDP-nek. Hazatérése után tagja lett Kassák Lajos Munka-körének. Innen 1930-ban kizárták, mert az irodalmi kulturális tevékenység mellett politikai aktivitást is szorgalmazott.[4] Kassák hatása versei tartalmában és formájában is érzékelhető, ugyanakkor messze nem nevezhető Kassák-epigonnak; lírájában ugyanúgy érezhető a Nyugat második és harmadik nemzedékének hatása. Jóllehet korai ciklusában fellelhetőek a klasszikus témák (Vers, füttyszóra; A távozó után; Zápor; Levelek őszi tánca; Tavaszi szél stb.), ám lírai témái között egyre gyakrabban feltűnik: a munka, az ember, a „harcos élet”, a küzdelem, a lázadó, a változásért kiáltó ember képzete. E finom szemantikai eltolódás rajzolja körül Justus líráját: a finom, a lét általános problémái felé forduló beállítódás és a néven nevezett, a szocialista öntudat, sőt hit nyomát magán viselő témák (pl. Kunfi Zsigmond; Carlo Rosselli) keveredése. Elméleti felkészültsége révén az MSZDP egyik meghatározó ideológusa volt, 1929-ben szocialista diákmozgalmat alapított.

19341936 között Bécsben, Berlinben és Párizsban élt. Hazatérése után, 1944-ig bank- és magántisztviselő volt. A munka mellett aktív tagként működött az MSZDP-ben, volt az V., VI. és a VII. kerületi szervezet titkára is. 194344-ben a párt értelmiségi csoportjának (Gábori Györggyel együtt) egyik vezetője volt. Számos közgazdasági és politikai tanulmánya jelent meg, jelentős a politikai ismeretterjesztő füzeteinek száma. Tagja volt a Mónus Illés vezette MarxEngels válogatott műveit fordító, kiadó vállalkozásnak. A kötet előszavát is ő írta. A második világháború alatt munkatáborba (Bor) vitték. Innen megszökött, és csatlakozott Tito partizánjaihoz. A „felszabaduláskor” Temesváron tartózkodott, és az újraindult Szabad Szó munkatársa lett. 1945-ben az SZDP központi vezetőségének tagja, agitációs és propagandaosztályának vezetője, a Szocializmus című lap szerkesztője lett. 1945 áprilisában beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták és a Rajk-per nyolcadrendű vádlottjaként életfogytiglant szabtak ki rá.[5]

A Rajk-pert (számos más koncepciós perrel egyetemben) a desztalinizáció jegyében újratárgyalták és felmentették; 1955. november 29-én szabadult ki. 1956. szeptember 27-én rehabilitálták, így visszatérhetett az irodalmi életbe, ahol a Corvina Kiadó szerkesztőjeként dolgozott, miközben a korszak egyik legnagyobb tekintélyű prózai fordítójává (magyarról idegen nyelvre és idegenről magyarra egyaránt) nőtte ki magát.

Irodalmi munkássága

[szerkesztés]

Kötetei

[szerkesztés]
  • Fekete ormok alatt (1925)
  • Az utak éneke. Versek 1925–1930; Merkur Nyomda, Bp., 1931
  • A szocializmus útja. Az osztályháború új feltételei; Népszava, Bp., 1945 (Szocialista könyvtár) – A kommunisták követelésére a könyvet bezúzták.
  • Miért államosítunk? Kertész Miklós, Justus Pál, Borbély János, Bán Antal beszéde a szénbányászat államosításáról szóló törvényjavaslat parlamenti vitájában; bev. Bán Antal; Szociáldemokrata Párt, Bp., 1946 (A Kunfi-Gárda könyvei)
  • A monopolkapitalizmus gazdasági szerkezete; Népszava, Bp., 1947
  • Végrendelet (versek); Szépirodalmi, Bp., 1981

Idézetek

[szerkesztés]

Magyar irodalom története

[szerkesztés]

Börtönbüntetése idején írta legszebb, legmegrendítőbb verseit, melyeket „Hét év börtön és harmincnyolc sor” címen foglalt össze. E „sorokban” – melyek voltaképp különálló költemények – egymásba olvad nappal és éjszaka, hetek és hónapok telnek el, s ő emlékei mezején bolyongva igyekszik újraélni az élet derűsebb pillanatait, miközben fájdalmasan kérdez rá a számára oly érthetetlen tényre: miért kellett így történnie? Puritán egyszerűséggel számol be mindennapjainak egyhangúságáról, s arról az egyre reményvesztettebb állapotról, ahogy a börtönbe zárt ember lassan ráébred, hogy fölöslegessé lett, nem emlékszik rá senki, s életének alig-alig van értelme:

Ez a Szilvesztered,

s még az, hogy gondolkozhatsz egész éjszaka,
mit csinálhatnak most a tiéid;
Éva, Edith,

s nyugodt vagy, mert már nincs mit vesztened
– Justus Pál: Tizedik sor

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Születése bejegyezve Pécs állami akv. 291/1905. folyószám alatt
  2. A Budapesti VI. kerületi m. kir. állami Kölcsey Ferenc Főgimnázium értesítője, 1922–1923, Dr. FINÁLY Gábor (szerk.), Budapest, k. n., 1923, 12. o.
  3. (1863–1944) Magyar származású francia irodalomtörténész. Francia fasiszta milicisták ölték meg.
  4. Lásd: Konok Péter: A „trockista” Justus Pál. In: Jemnitz János – Székely Gábor: Justus Pál. Magyar Lajos Alapítvány, Budapest, 2008
  5. A Rajk-per nyolcadrendű vádlottja volt. Életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Feltételezése szerint ő lehetett az utolsó, aki Rajk Lászlóval beszélt.
  6. Justus Bernát Pál, Fekete ormok alatt, Budapest, Dús Márton Könyvnyomda, 1925.
  7. Justus Pál, Az utak éneke. Versek 1925-1930, Budapest, Merkus Nyomda, 1930.
  8. Bálint György: Az utak éneke. In: Pesti Napló, 1930. november 29., 8. o.
  9. Justus Pál: Végrendelet (Szépirodalmi, 1981)

Források

[szerkesztés]
  • Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0
  • Tütő László: Justus Pál társadalomfilozófiai nézetei. In: Magyar Filozófiai Szemle, 1986/5–6. szám, 690–737. o.
  • Justus Pál; szerk. Jemnitz János, Székely Gábor; Magyar Lajos Alapítvány, Bp., 2008

További információk

[szerkesztés]