Ugrás a tartalomhoz

Interkozmosz–6

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Interkozmosz–6
OrszágSzovjetunió
GyártóRKC Progressz
Típus
Indítás dátuma1972. április 7.
Indítás helye
HordozórakétaVoszhod hordozórakéta
Tömeg5886

COSPAR azonosító1972-027A
SCN05936
SablonWikidataSegítség

Interkozmosz–6 vagy Enyergija–1 szovjet 13KSZ Enyergija típusú asztrofizikai tudományos műhold volt, amelyet a szocialista országok közös Interkozmosz űrprogramjának részeként 1972. április 7-én indítottak. A műhold a kozmikus sugárzás nagy energiájú részecskéinek és a meteoritok tanulmányozására szolgált a világűt Föld közeli térségében. a kutatási programban hat ország, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia és Románia vett részt.

Küldetés

[szerkesztés]

A kujbisevi Progressz vállalatnál kifejlesztett és gyártott 13KSZ Enyergija típusú műhold a Zenyit felderítő műholdon alapul, annak módosított változata. A műhold visszatérő egységében helyezték el a tudományos műszereket. A műhold a Föld környezetét és a légkört kutatta. Az elektromágneses hullámok jelenlétét, hatását vizsgálta a földi légkörben. Vizsgálta a Nap hatását a Föld sarki ionoszférájában, valamint a magnetoszférában. Megfigyelésnek vetették alá a sarki fény kialakulását, intenzitását, hatását a sarki légkörre.

Az első műhold, melynek fedélzetén magyar fejlesztésű műszer kapott helyet. A Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Atomenergia Kutatóintézet neutronforrásra alapozott aktivációs analitikai módszerrel működő (kombinált mikro-meteorit-detektor) műszerét a visszatérő műholdon felbocsátott, műanyagfólia szerkezetű csapdákkal – (Tánya) begyűjtő – mikro-meteoriteket vizsgálták. A román űrkutatók egy kozmikus sugárzás-detektort szerelhettek fel műszerükként.

Jellemzői

[szerkesztés]

1972. április 7-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy továbbfejlesztett kétfokozatú Voszhod (11A57) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. A műhold több manővert hajtott végre.

Pályaelemei

[szerkesztés]

Energiaellátását akkumulátorok biztosították. Az űrkabin súlya 5 886 kilogramm, műszereinek hasznos tömege 1 070 kilogramm. Aktív szolgálati idejét 1972. április 11-én 4 nap után fejezte be, a Föld légkörébe érve elégett.

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Elődje:
Interkozmosz–5

Interkozmosz sorozat
1969–1994

Utódja:
Interkozmosz–7