Ugrás a tartalomhoz

II. János Kázmér lengyel király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. János Kázmér

Lengyelország királya
Uralkodási ideje
1648 novembere 1668. szeptember 16.
Koronázása1649. január 19.
ElődjeIV. Ulászló
UtódjaMihály
Életrajzi adatok
UralkodóházVasa-ház
Született1609. március 22.
Krakkó
Elhunyt1672. december 16.(63 évesen)
Nevers
NyughelyeWaweli székesegyház, Krakkó
1676. január 31.
ÉdesapjaIII. Zsigmond
ÉdesanyjaHabsburg Konstancia
Testvére(i)
Házastársa
Gyermekei
  • Maria Anna Teresa Wazówna
  • János Zsigmond lengyel koronaherceg
II. János Kázmér aláírása
II. János Kázmér aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz II. János Kázmér témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

II. János Kázmér lengyel király (lengyelül Jan II Kazimierz Waza) (Krakkó, 1609. március 22.Nevers, 1672. december 16.) Lengyelország királya, Litvánia nagyfejedelme 16481668 között, a Vasa-dinasztiából.

Származása

[szerkesztés]

1609-ben született III. Zsigmond lengyel király és második felesége, Habsburg Konstancia osztrák főhercegnő elsőszülött gyermekeként. Heten voltak testvérek, közülük négy fiú- és egy leánygyermek érte el a felnőttkort.

Rövid egyházi pályája

[szerkesztés]

Amikor apja halála után, 1632-ben az ő javaslatára idősebb mostohabátyja, IV. Ulászló a lengyel trónra lépett, tetemes földbirtokokat kapott. 1640-ben belépett a jezsuita rendbe, és X. Ince pápa által csakhamar bíborossá neveztette ki magát, de már 1646-ban feloldatta magát papi fogadalma alól.

Lengyel király

[szerkesztés]
II. János Kázmér király allonge-parókás uralkodói portréja.

A gyermektelen IV. Ulászló halála után, 1648-ban elfogadta a neki felajánlott koronát és feleségül vette bátyja özvegyét, Gonzaga Lujza Mária mantovai hercegnőt. Trónraléptekor nehéz helyzetben volt az ország, részben külső (orosz, német, svéd) terjeszkedő törekvések, részben pedig a kozák-lengyel háború miatt, amely Ukrajnában tombolt. A nemesi elnyomás miatt fegyvert fogott Bohdan Hmelnickij több súlyos vereséget mért a lengyel elit erőkre. János Kázmér először tárgyalás útján próbálta leszerelni a felkelőket, de mivel ez nem járt eredménnyel, a királyi fősereget indította Ukrajna ellen. Bár lényegében katonai vereséget szenvedett, de megállapodott a kozákokkal szövetséges tatárokkal, hogy a kán békére kényszeríti Hmelnickijt. A harcok két éven belül kiújultak, ám János Kázmér seregének sikerült döntő győzelmet aratnia 1651-ben a bereszteczkói csatában. Hmelnickij bár még néhány győzelmet aratott, de aztán tatár szövetségeseivel megromlott a viszonya és az orosz cárt vonta be a háborúba. Az oroszok elleni elhúzódó háborút kihasználta a svéd király X. Károly, aki lengyel területeket és a Balti-tenger feletti ellenőrzést akarta megszerezni. Ürügye János Kázmérnak a svéd trónra támasztott igénye volt, ugyanis János Kázmér atyjai örökségként tekintett Svédország trónjára, de katolikus vallású apját a protestáns svédek 1598-ban detronizálták. A minden politikai realitást nélkülöző tervben János Kázmér Svédország és Lengyelország összekapcsolásával próbált javítani a lengyel állam nehéz helyzetén és a svédeket az ukrán, s kozák lázadók, azonkívül az oroszok, törökök és tatárok ellen kívánta felhasználni. A svéd hadsereg a kor legmodernebb hadereje volt, de gyors sikereit lengyel területen a főnemesség árulása segítette elő: több főúr saját önállóságra törekedett, hogy az országot a 12. századi állapotokba süllyessze és újabb részfejedelemségeket alakíthasson ki. Az addig hűbéresnek számító porosz herceg is cserbenhagyta a királyt, aki Varsó és Krakkó elvesztése után Magyarországon, azt követően Sziléziában próbált menedéket találni az őt üldöző svédek elől. Ám míg a lengyel nemesség nem volt hajlandó a svédek ellen harcolni, megtette azt a paraszti lakosság és a kisnemesség, amely a svéd katonaság rekvirálásai és súlyos visszaélései miatt lázadt fel, s sikerült megvédeni a Jasna Góra-i magyar alapítású pálos kolostort. Ennek hatására a király Magyarország érintésével tért haza Lengyelországba és az egykori hívei visszatértek. Négy évi kemény háborúban kiverték a svédeket és a németeket Lengyelországból, segítségükre volt a tatár kán, az orosz cár és a kozákok egy része. A svéd király segítségül hívta II. Rákóczi Györgyöt, akire a lengyel–litván–tatár haderőnek szintén sikerült vereséget mérni.

A Vasa család címere

Bár a háborút megnyerték, ami János Kázmérnak óriási erőfeszítésébe került, a konfliktus következtében a lengyel állam jelentősen meggyengült, ellenben Oroszország és Svédország jelentősen megerősödött. A lengyel állam elveszítette 12 milliós lakosságának egynegyedét, nemzetközi tekintélye és hatalmi állása helyrehozhatatlanul megroppant. A Porosz Hercegség végleg elszakadt Lengyelországtól és Brandenburgi Választófejedelemség része lett, az orosz cárral megint kirobbant a háború és a kozákok is sokadjára lázadtak fel. János Kázmér okulva az előző évekből megpróbálta a nemesség kezéből kivenni a hatalmat, ez eredményezte a Lubomirski-felkelést, amely a királyi sereg leverésével ért véget. Az országban forrongó zavarok arra bírták János Kázmért, hogy 1668. szeptember 16-án lemondott a trónról.

Utolsó évei

[szerkesztés]

1669-ben Franciaországba távozott, ahol XIV. Lajos több apátsággal ajándékozta meg. 1672-ben érte a halál Neversben. A párizsi jezsuita templomban temették el, majd 1676-ban földi maradványait a krakkói Wawel székesegyházba vitték át. Mivel házassága gyermektelen maradt, vele kihalt a Vasa-dinasztia lengyel ága. A trónon 1669-ben Michał Korybut Wiśniowiecki lengyel nemes követte I. Mihály néven.

Családfa

[szerkesztés]
III. János
svéd király

sz. 1537. XII. 21.
† 1592. XI. 17.
Jagelló Katalin
sz. 1526. XI. 1.
† 1583. IX. 16.
Habsburg
Károly

sz. 1540. VI. 3.
† 1590. VII. 10.
Wittelsbach
Mária Anna

sz. 1551. III. 21.
† 1608. IV. 29.
         
     
  III. Vasa Zsigmond
sz. 1566. VI. 20.
† 1632. IV. 30.
Habsburg Konstancia
sz. 1588. XII. 24.
† 1631. VII. 10.
     
   

Gonzaga Lujza Mária

sz. 1611. VIII. 18.
† 1667. V. 10.
OO   1649. V. 31.
II. János Kázmér
sz. 1609. III. 22.
† 1672. XII. 16.
                   
                   
Mária Anna Teréza
 sz. 1650. VII. 1.
 † 1651. VIII. 1.
 
János Zsigmond
 sz. 1652. I. 6.
 † 1652. II. 20.
 

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
IV. Ulászló
Következő uralkodó:
Wiśniowiecki Mihály