Ugrás a tartalomhoz

Houses of the Holy

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Led Zeppelin
Houses of the Holy
nagylemez
Megjelent1973. március 28.
FelvételekStargroves és Headley Grange (The Rolling Stones Mobile Studio), Hampshire
Island Studios, London
Keverés: Olympic Studios, London
Electric Lady Studios, New York
1972. január–augusztus
StílusHard rock
Folk-rock
Nyelvangol
Hossz40 perc 53 mp
KiadóAtlantic Records
ProducerJimmy Page
Kritikák
Led Zeppelin-kronológia

Led Zeppelin IV
(1971)
Houses of the Holy
(1973)
Physical Graffiti
(1975)
SablonWikidataSegítség

1973. március 28-án jelent meg a Led Zeppelin ötödik albuma, a Houses of the Holy. A címet azoknak a rajongóknak ajánlották, akik elmentek a koncertekre; a koncertek helyszíneit hívták „Houses of the Holy – Szent házak”-nak. A "D'yer Mak'er" egy reggae stílusú dal, melynek címe egy szójátékra épül: „My wife's been to the West Indies.” „Jamaica?” „No, she went of her own accord.” Szó szerint ezt jelenti: „A feleségem a karibi szigeteken volt.” „Jamaicában?” „Nem, önszántából ment.” Ahogy az angolok Jamaica nevét kiejtik, az nagyon hasonlít a „Did you make her? – Te küldted oda?” szlenges változatához. Az első oldalt a "The Crunge" zárja, egy funkos tisztelgés James Brown előtt. Az album záródalát, a "The Ocean"-t szintén a „rajongók tengerének” ajánlották.

Az album borítóját Arthur C. Clarke A gyermekkor vége című regényének befejezése ihlette. Tulajdonképpen több képből álló kollázs, melyek az észak-írországi Óriások útján (Giant's Causeway) készültek. A borítót a Hipgnosis tervezte, a csoport gyakran dolgozott a Pink Floyddal. A fotózás egy hétig tartott, de egyik reggel sem jártak sikerrel. A nap sosem sütött ki, végig esett az eső vagy nagyon be volt borulva az ég, a legtöbb modellt pedig nem is használták. A fotózások eredménye nem volt kielégítő, de néhány színezési eljárással egy varázslatos borítót sikerült készíteni. A boltokba csomagolópapírban került az album, hiszen a képen meztelen gyerekek szerepelnek; Spanyolországban és az USA néhány déli államában még így is betiltották.

Az album fordulópontot jelentett a Led Zeppelin stílusában. A gitárriffek keményebbek lettek, a blues hatása elmúlt, a szövegekben pedig egyre nagyobb szerepet kapott a misztika.

Felvettek egy "Houses of the Holy" című dalt is, de ez csak az 1975-ös Physical Graffitin jelent meg.

2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listája szavazáson a 149. helyet érte el, 2020-ban pedig 278. helyen volt.[1]

Az album dalai

[szerkesztés]
  1. "The Song Remains the Same" (Jimmy Page – Robert Plant) – 5:30
  2. "The Rain Song" (Jimmy Page – Robert Plant) – 7:39
  3. "Over the Hills and Far Away" (Jimmy Page – Robert Plant) – 4:50
  4. "The Crunge" (John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 3:17
  5. "Dancing Days" (Jimmy Page – Robert Plant) – 3:43
  6. "D'yer Mak'er" (John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 4:23
  7. "No Quarter" (John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 7:00
  8. "The Ocean" (John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 4:31

Közreműködők

[szerkesztés]

Produkció

[szerkesztés]

Lásd még

[szerkesztés]
Minden idők 500 legjobb albumaRolling Stone magazin (2003)
Előző album:
Crosby, Stills, Nash and Young
Déjà Vu
(148. helyezett)
Led Zeppelin
Houses of the Holy
(149. helyezett)
Következő album:
Santana
Santana
(150. helyezett)


Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Rolling Stone's 500 Greatest Albums of All Time [2020] (angol nyelven). Album of The Year. (Hozzáférés: 2021. június 3.)