Ugrás a tartalomhoz

Hosszú hadjárat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hosszú hadjárat
A magyar-török háborúk része
Jan Matejko: Ulászló király a várnai csatában
Jan Matejko: Ulászló király a várnai csatában
Dátum1443. július 22.1444. január 25.
HelyszínSzerbia, Bulgária területén
Eredményoszmán győzelem
Harcoló felek
 Magyar Királyság
 Lengyel Királyság
Horvát Királyság
 Litván Nagyfejedelemség
Cseh Királyság
 Havasalföld
 Szerb Despotátus
 Pápai állam
Német Lovagrend
 Oszmán Birodalom
Parancsnokok
 Hunyadi János vajda
 I. Ulászló király
 II. Mircea fejedelem
Giuliano Cesarini
 II. Murád szultán
Haderők
kb. 35 000 fő kb.60 000


A hosszú hadjárat más néven balkáni hadjárat egy Hunyadi János, I. Ulászló és burgundi Fülöp herceg által vezetett, és számos európai uralkodó török elleni hadjárata volt a Balkánon 1443. július 22. és 1444. január 25. között. Ezt IV. Jenő pápa hirdette ki 1443. január 1-jén.

A hosszú hadjárat és annak döntő ütközete, az 1444. november 10-én vívott várnai csata, melynek során elesett I. Ulászló király és az expedíció pápai képviselője, Giuliano Cesarini bíboros is, a keresztes szövetség meghatározó vereségét eredményezte.

Története

[szerkesztés]

Előzmények

[szerkesztés]

Hunyadi János, aki Luxemburgi Zsigmond szolgálatában állt, úri udvarokban nevelkedhetett. Zsigmond 1433-ban figyelt fel rá, lovagjai közé emelte. Hunyadi, királya mellett harcolt az itáliai és csehországi hadjáratok során, így tapasztalt, jól képzett katonává vált. A Zsigmond halálát követő hatalmi harcok során emelkedett a bárók soraiba, I. Ulászló támogatásában viselt tevékeny szerepéért az uralkodótól jutalmul kapta az erdélyi vajdaságot, a temesiispánságot és a nándorfehérvári kapitányságot is. Az 1440-es évekre az ország egyik leghatalmasabb bárójává vált, az ország haderejének jelentős részét irányítása alatt tartva. Hunyadi seregei eredményesen vették fel a harcot a betörő török hadakkal szemben, 1442 során megsemmisítette Mezid bég visszavonuló seregét, a Törcsvári-szoros előterében pedig vereséget mért a ruméliai beglerbég főerejére. Hunyadi János a törökkel folytatott harcok során méltán vált népszerűvé mind a bárók, mind pedig a kis-, és középnemesség soraiban. Végül Hunyadi győzelmei sarkallták I. Ulászlót a „hosszú hadjárat”-nak is nevezett támadó hadmozdulat elindítására, melyben a báró hadaival az egyesített magyar, lengyel és délszláv sereg főerejét képezte.

A hadjárat

[szerkesztés]

Korai harcok

[szerkesztés]

IV. Jenő pápa 1443. január 1-jén tett közzé egy keresztes bullát. Május elején olyan hírt kapott, hogy „a törökök rossz állapotban vannak, ezért könnyű őket Európából kiüldözni.” Háborút üzent II. Murád szultánnak az 1443-as virágvasárnapi budai lakoma során.A Budáról induló keresztény sereg, magyar és lengyel bandériumokból (ezekben nehéz- és könnyűlovasok szolgáltak), cseh és német gyalogos és lovas zsoldosokból, néhány ezer önkéntesből, 3000 szekérből, 10 000 később csatlakozó szerb könnyűlovasból és gyalogosból, összesen mintegy 35 000 emberből állt. A hadsereget a fiatal uralkodó is elkísérte. Hunyadi parancsnoksága alatt a sereg átkelt a Dunán, és elfoglalta Nisszát és Szófiát.

A keresztesek, Ulászló, Hunyadi és Brankovics György (Đurađ Branković) despota vezetésével, október közepén támadtak. Jól sejtették, hogy Murád nem lesz képes gyorsan mozgósítani hadseregét, amely elsősorban a bűnözőkből álló lovasságból állt, akiknek el kellett végezniük a betakarítást, hogy be tudják fizetni az adót. Hunyadinak az 1441–42-es téli hadjáratai során szerzett tapasztalatai előnyt biztosítottak a magyaroknak. Jobb páncélokkal is rendelkeztek, gyakran a török fegyvereket használhatatlanná tették. Murád nem támaszkodhatott a ruméliai csapata hűségére, ezért nehézségekbe ütközött a magyar taktika ellen.

Az első összecsapás Krusevác vára mellett történt, ahol Hunyadi nagyobb török sereget vert szét, és elfoglalta a várat. 1443. november 2-án Hunyadi legyőzte Kászim ruméliai beglerbég kétszeres túlerőben lévő seregét. A csatában legalább 2000 török esett el.

Nisszai csata

[szerkesztés]

A nisszai csatában (a mai szerbiai Niš mellett) a keresztesek győztek, és arra kényszerítették Kászim pasát és társparancsnokát, Turahan béget, hogy elmeneküljön a bulgáriai Szófiába, hogy figyelmeztesse Murádot az invázióról. Ugyanakkor mindketten felégették az összes falut, ami az útjukba került, hogy megpróbálják a kereszteseket visszatartani a felperzselt föld taktikával. Amikor megérkeztek Szófiába, azt tanácsolták a szultánnak, hogy égesse fel a várost, és vonuljon vissza a hegyszorosokba, ahol a törökök kisebb hadsereg nem szenvedne akkora hátrányt.

Szlaticai csata

[szerkesztés]

December elején Szófiából is kiszorították a törököket. A lakosság a keresztény sereget fölszabadítóként fogadta. Közben II. Murád szultán (1421-51) az ázsiai török sereggel átkelt a Boszporuszon, Hunyadi ennek ellenére folytatta a hadjáratot. A Halil nagyvezír vezette sereg december 12-én a Szlatica (Zlatica)-hágó mellett ütközött meg Hunyadival.

A szlaticai csatáig a keresztesek nem találkoztak egy nagyobb török hadsereggel, hanem csak a Drinápoly felé vezető útvonalon lévő városi helyőrségekkel. Végül, Szlaticánál találkoztak az oszmán hadsereg erős és jól elhelyezett védelmi erőivel. A keresztesek vereséget szenvedtek. Miközben mentek haza, A szultán a megfogyatkozott keresztény csapatok után küldte seregét. Kászim beglerbég csapatai december 24-én érték utol a keresztény utóvédet, amely Hunyadi vezetésével szétverte a török sereget, majd csatlakozott a főerőkhöz. 1444. január 2-án: a Kunovica-hágónál a törökök megkísérelték az egész keresztény sereg megsemmisítését, de Hunyadi szétverte Turahán bég seregét, ahol elfogták Mahmud béget, a szultán sógorát és Çandarlı Halil Pasha nagyvezír testvérét. A csata után négy nappal a keresztény hadsereg elérte Prokuplje-t. Đurađ Branković azt javasolta I. Ulászlónak és Hunyadi Jánosnak, hogy maradjanak a szerb erődített városokban télen, és folytassák a törökök elleni hadjáratot 1444. tavaszán. Ők elutasították javaslatot és visszavonultak. A keresztény sereg január 25-én érkezett vissza Nándorfehérvárra. A hadjárat Szerbia és Bulgária nagy részének fölszabadítása ellenére csak részleges sikert hozott. Nem sikerült Drinápolyt bevenni, s a törököt Európából kiszorítani.

I. Ulászló és Hunyadi János hadjáratai

Béketárgylások

[szerkesztés]

Úgy gondolják, hogy Murádnak a legnagyobb vágya volt a béke. Nővére többek között könyörgött neki, hogy férjét, Mahmudot engedje szabadon, és felesége, Mara, Đurađ Branković leánya további nyomást gyakorolt rá. 1444. március 6-án Mara küldöttet küldött Brankovićhoz; megbeszélésük megkezdte a békés tárgyalásokat az Oszmán Birodalommal.

1444. április 24-én Ulászló levelet küldött Murádnak, amelyben kijelentette, hogy nagykövetének, Stojka Gisdanić-nek a teljes nevében teljes jogkörrel jár Drinápolyban tárgyalni. Azt kérdezte, hogy a megállapodás megkötése után Murád Magyarországra küldi-e saját nagyköveteit a szerződéssel és olyan esküvel, amelyet Ulászló letehet.

Ugyanezen a napon Ulászló Budán tartott lakomát, ahol Giuliano Cesarini bíboros előtt megesküdött, hogy nyáron új hadjáratot vezet a törökök ellen. László trónra helyezésének legerősebb támogatója szintén beleegyezett fegyverszünetbe, ezzel elkerülve egy újabb polgárháború veszélyét.

1444. június és augusztus között tárgyalásokat folytattak a szerződésről, először Drinápolyban, majd Szegeden. A keresztesek azonban nem voltak teljesen érdekeltek a békében, főleg amiatt, mert Cesarini szorgalmazta a keresztes hadjárat folytatását. A bíboros végül olyan megoldást talált, amely lehetővé tenné mind a harc folytatását, mind a szerződés megerősítését, és 1444. augusztus 15-én esküt tett a drinápolyi békében.

Végső hadjárat

[szerkesztés]

Röviddel a szerződés rövid távú követelményeinek teljesítése után a magyarok és szövetségeseik folytatták a keresztes hadjáratot. Murádot, aki nem sokkal a szerződés teljesítése után visszavonult, újra a török hadsereg élére állt. 1444. november 10-én a két hadsereg összecsapott a várnai csatában. A törökök döntő győzelmet arattak a súlyos veszteségek ellenére, míg a magyarok és a keresztesek elveszítették a királyukat, I. Ulászlót és több mint 15 000 embert.

Következmények

[szerkesztés]

Sok keresztes halálra fagyott, még sokan meghaltak kisebb csatákban, és sok európait elfogtak. Magyarországon újra polgárháború lett, amíg Hunyadi-t 1446 júniusában megválasztották a csecsemő László régensévé. Branković megőrizte Szerbia feletti irányítását.

A várnai török győzelem, majd az 1448-as második rigómezei csatában elszenvedett újabb keresztény vereség visszatartotta az európai államokat attól, hogy 1453-ban, Konstantinápoly ostromakor jelentősebb katonai segítséget küldjenek a Bizánci Császárságnak, annak ellenére, hogy II. Piusz pápa hivatalosan hároméves keresztes hadjáratot hirdetett meg.

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Crusade of Varna című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.