Hórák

Dionüszosz és a Hórák, márvány dombormű, 1. század

A hórák (görögül Ωραι – irodalmi fordításban órák) a görög mitológia istennői; az évszakok és az évszakok változásából eredő természeti rend, valamint az emberek és istenek közötti harmónia megszemélyesítői. Zeusz és Themisz ragyogó szépségű leányai, a Moirák féltestvérei. A görög mondavilág más sorsistennőihez (Khariszok, Moirák) hasonlóan a Hórák is hárman vannak; bár egyes irodalmak négy illetve két istennőt említenek.

Az évszakok megszemélyesítői – első generáció

Eredetileg három évszak, a tavasz, a nyár és az ősz istennőit tisztelték bennük az egyszerű földművesek. Thalló – (Θαλλώ ) nevének jelentése „sarjasztó”, „virághozó” – a tavasz istennője és a fiatalság védelmezője; Auxó – (Αυξώ ) a „növesztő” – a nyár, a növények fejlődése valamint a kiteljesedés és Karpó – (Καρπώ) a „gyümölcsöztető” – az ősz istennője az érés, a szüret és a betakarítás megszemélyesítője. Alakjukat dús, virágmezőn körtáncot lejtő szép fiatal lányokként, a termékenység és a bőség megtestesítőiként ábrázolták, mint az isteni bőkezűség jelképeit.

„leglassúbbak az istennők közt, ám a halandók

vágyait ők töltik be, a mindig bőkezű Hórák!”

(Theokritosz: Szürakuszai asszonyok Adónisz ünnepén, 104–105). ”

A rend istenei – második generáció

Eiréné, a béke istennője és a gyermek Pluto

Később a hórák szerepköre kibővül, így a természeti és a társadalmi törvények, az évszakok és az erkölcsök rendjének őrei lesznek. Eunomia – (Ευνομία) a „törvény” és törvényhozás; Diké – (Δίκη) az „igazságosság” és Eiréné – (Ειρήνη) a „béke” istennője. Tiszteletük a nagyvárosokban Athénban, Argoszban és Olümpiában teljesedett ki. „Eredeti feladatuk az emberi élet szabályozása és az egyenletesség biztosítása volt; ebben a funkciójukban vállalták az Olümposz felhőkapuinak őrzését, valamint Héra szekerének és lovainak gondozását.” Gyakran megjelentek Perszephoné és Aphrodité , vagy Zeusz, Dionüszosz, Apollón és Pán kíséretében.

A hellenisztikus vázaképeken hosszú ruhás, méltóságteljes lányokként ábrázolják őket, kezükben az általuk megtestesített évszakra jellemző virágokkal és gyümölcsökkel. Később, a barokk korban mind irodalmi, mind képzőművészeti alakjuk összeolvad a Khariszokéval, a báj és kellem istennőiével.

Az órák

Végül a nappal tizenkét óráját gondozó és oltalmazó istennők nevei Caius Iulius Hyginus:Fabulae (Mesék) című műve nyomán:

• Auge – első fény
• Anatolé vagy Anatolia – napfelkelte
• Mouszika vagy Muzika – a reggeli tanulás és zene órája
• Gümnasztika – a reggeli testgyakorlás órája
• Nimfa – a reggeli tisztálkodás
• Meszembria – dél
• Szpondé – ebéd utáni italáldozat ideje
• Eleté – az ima, a délutáni munkaidő első órája,
• Akté – vagy Cüprisz, étkezés és kedvtelés, a délutáni munkaidő második órája
• Heszperisz – az est
• Düszisz – alkonyat
• Arktosz – utolsó fény

Források

• Homérosz: Iliasz
• Hésziodosz: Theogónia
• Pauszaniasz Periégétész
• Caius Iulius Hyginus: Fabulae (Mesék) 183. oldal
• Robert Graves: The Greek myths
• Szimbólumszótár – Hórák [1]

Külső hivatkozások

• Változó Világ – Hórák [2]