Ugrás a tartalomhoz

Genersich Sámuel

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Genersich Sámuel
Született1768. február 15.
Késmárk
Elhunyt1844. szeptember 2. (76 évesen)
Lőcse
Állampolgárságaosztrák
Foglalkozása
IskoláiBécsi Egyetem
SablonWikidataSegítség

Genersich Sámuel (Késmárk, 1768. február 15.Lőcse, 1844. szeptember 2.) orvos, botanikus, Genersich Keresztély és Genersich János öccse. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Geners.”.

Életpályája

[szerkesztés]

Bécsi egyetemi évei után hat éven keresztül Késmárkon praktizált, azután Lőcsére költözött, ahol élete végéig a városi fizikus (orvos) posztját töltötte be. Itt adta ki 1829-ben a jószág betegségéről szóló brosúráját.

Fiatal korától főleg a botanika érdekelte. Botanikai célú kirándulásokra járt a Szepességben és a Tátrában. Jelentős növénygyűjteménye volt.

Művei

[szerkesztés]
  • Florae Scepusiensis Elenchus, seu Enumeratio plantarum in Comitatu Hungariae Scepusiensi, eumque percurrentibus montibus Carpathicis sponte crescentium (Lőcse 1798.)

A könyvben felsorol 950 növényt, a Tátrában fellelhetőket is. A növények felsorolásábók nyilvánvaló, hogy kirándulásai a Szepesi-Magurán kívül elvezették a Magas-Tátrába is, többek között a Tarpataki-, Késmárki-, Vörös-tó-, Jávor- és Karótavi-völgybe, a Kopa-hágóra, a Bélai-Tátrába a Fekete-víz-völgybe. E munkát később a

  • Catalogus plantarum rariorum Scepusii, anno 1801 in autumno, in usum amicorum suorum conscriptus (Lőcse 1801.)

művel egészítette ki – ebben 588 növényt ír le. Wahlenberg a Tátra növényzetéről írt könyvében gyakran hivatkozik Genersich Sámuelre, akit meg is látogatott Lőcsén és megnézte a növénygyűjteményét. Személyében a Szepesség és a Tátra egyik első növénykutatóját tiszteljük.

  • Belehrung für das Publicum der königlichen Freistadt Leutschau in Hinsicht der hier sich geäusserten und der in der umliegenden Gegend von allen Seiten sich äussernden Rindviehseuche. Leutschoviae. 1829.

Kéziratban: Elenchus plantarum in S. G. Synopsi florae Scepusiensis enumeratarum, 1842. Ivrét 6 levél (a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában).

Irodalom

[szerkesztés]