Ugrás a tartalomhoz

Fischer Sándor (tanár)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fischer Sándor
Született1915. február 24.
Budapest[1]
Elhunyt1995. március 6. (80 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar magyar
HázastársaKiskalmár Éva
Foglalkozása
  • nyelvész
  • neveléstudós
  • egyetemi oktató
IskoláiLiszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

SablonWikidataSegítség

Fischer Sándor (Budapest, 1915. február 24. – Budapest, 1995. március 6.) magyar nyelvész, beszéd-, ének-[2] és retorikatanár.

Élete

[szerkesztés]

Magáról mesélte:

„A Rippl Rónai utcai főreálba jártam iskolába, ahol óriási sportélet volt. Többek között onnan került ki Barna Viktor és Szabados Miklós asztalitenisz-világbajnok. Az iskolai sportkör vezetője, Eördögh László súlylökő bajnok volt. Több sportágba belekóstoltam. Jéghoki- és vízilabdakapus voltam, kosaraztam, szinte minden atlétikai számban elindultam, korcsolyáztam és nem utolsósorban tornáztam. Ez utóbbiban bizonyultam a legeredményesebbnek. Sorra nyertem az iskolai versenyeket. Érettségi után kerültem a VAC-ba. A lólengés volt a kedvenc számom. Nagyon büszke voltam, amikor Pelle István kétszeres olimpiai bajnok is megdicsérte a gyakorlatomat. A lovon látványos vetődéses figurát mutattam be… A felszabadulás után néhányszor még a szerek mellé álltam. Egy ideig edzősködtem is. Tanítványom volt a későbbi olimpiai bajnoknő, Keleti Ágnes.[3]

A Zeneakadémia ének tanszakát végezte,[4] ezzel egyidejűleg művészettörténetet és nyelvtudományt is tanult.

„Már egészen ifjú koromban érdekelt a hangképzés, a fonetika, a módszertan. A legdallamosabb nyelv hazájában, Itáliában tanultam a beszéd, a szóképzés művészetét. 1950 óta tanítok a főiskolán.”

Mostanáig is, Montágh Imre mellett, a legkiválóbb, legelismertebb beszédtechnika- és retorikatanár volt. Tanított a Színház- és Filmművészeti főiskolán, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban, mindenütt az országban innen és túl is. Nagy hozzáértéssel és empátiával oktatta növendékeit. Előadásai VHS-formátumban megjelentek a Tankönyvkiadó Vállalatnál az 1980-as évek-ben.

Élete utolsó két évtizedében felesége a Magyar Televízió ismert bemondónője, Kiskalmár Éva volt.

A beszéd művészete című könyve bevezetőjében írta:

„Munkásságom során meglepően sok rosszhangú, rosszul beszélő, beszédhibás emberrel találkoztam, s még meglepőbb volt, hogy beszédhibáikról mitsem tudtak. A beszéd hibáinak feltárása – legyen az hanglejtés, hangsúlyozás, beszédhang hiba stb. – egyesekben megdöbbenést, másokban kételkedést, de minden esetben nagy meglepetést okozott. A hibák feltárása természetesen nem öröm, de a javítás és főleg az eredmény mindig nagy élményt jelentett tanárnak és tanítványnak egyaránt. Nagyon időszerűvé vált, hogy minél többen jussanak el az ösztönös beszéléstől a tudatos beszédformálásig, a tiszta, kifejező beszédstílusig. Ez nemcsak a társadalmi érintkezést teszi kellemesebbé, hanem a gondolat igaz, világos értékelését is elősegíti; tehát a szépérzéken túl a mindennapi élet hasznos gyakorlatára is kihat. Szeretném, ha könyvemmel segíteni tudnék ezeknek a feladatoknak a megoldásában.”

Elismerései

[szerkesztés]
  • Ifjúsági Érdemérem
  • A Munka Érdemrend arany fokozata
  • A Szocialista Magyarországért

Művei

[szerkesztés]
  • Beszédtechnika, 1955
  • A beszéd művészete, 1966[5]
  • A beszéd művészete (nyomtatott anyag), 1974, 1982 (792 F 61) (Huntéka katalógus)
  • Retorika: a közéleti beszéd gyakorlata (nyomtatott anyag), 1975, 1981 (810 F 61) (Huntéka katalógus)[6][7]
  • A magyar beszéd stílusa (videófelvétel és magyarázó füzet), 1988

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Kortárs magyar írók 1945-1997 Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000
  • Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Babits, Szekszárd, 1996–
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994

Külső hivatkozások

[szerkesztés]