Fink-effektus

A Fink effektus, másképpen diffúziós anoxia,^[1] diffúziós hypoxia^[2] vagy a harmadik gáz hatás,^[3] egy olyan tényező, amely befolyásolja az oxigén parciális nyomását (Po2) a léghólyagokban. Amikor az ember oldódó gázokat lélegzik be (pl.: dinitrogén-oxid, N₂O) a testfolyadék gyorsan, nagy mennyiséget képes feloldani. Ez azt eredményezheti, hogy a léghólyagokban átmenetileg megnövekszik az oxigén és szén-dioxid koncentrációja, ezzel együtt saját parciális nyomásuk is.

A hatást Bernard Raymond Finkről (1914-2000) nevezték el, aki 1955-ben elsőként írta le, és magyarázta meg.^[1]^[4] Amikor a beteget N₂O érzéstelenítésből térítik vissza, nagy mennyiségű gáz lép ki a vérből a léghólyagokba; így egy rövid ideig az ott lévő O₂ és CO₂ felhígul ezzel a gázzal. Ez az oxigén parciális nyomásának csökkenéséhez és ideiglenesen hypoxiához vezethet. A CO₂ parciális nyomásának csökkenése fokozza ezt a hatást, mivel elnyomja a ventilációt, potenciálisan hypoxaemiát okozva. Mindazonáltal, ez a hatás csak egy pár percig tart, és a hypoxia könnyen elkerülhető a töredék oxigén koncentráció növelésével (fractional inspired oxygen concentration).^[5]

Jegyzetek

↑ ^a ^b J. Roger Maltby. Notable names in anaesthesia. Royal Society of Medicine Press, 63. o. (2002). ISBN 978-1-85315-512-3
↑ S. Ahanatha Pillai. Understanding Anaesthesiology. Jaypee Brothers Publishers, 101. o. (2007). ISBN 978-81-8448-169-3 ^{[halott link]}
↑ Steven M. Yentis, Nicholas P. Hirsch, and Gary B. Smith. Anaesthesia and Intensive Care A-Z: An Encyclopedia of Principles and Practice. Elsevier Health Sciences (2009). ISBN 978-0-443-06785-3
↑ B. R. Fink (1955). „Diffusion anoxia”. Anesthesiology 16 (51), 1–519. o.
↑ Andrew B. Lumb, John Francis Nunn. Nunn's applied respiratory physiology, 6th, Elsevier/Butterworth Heinemann, 169. o. (2005). ISBN 978-0-7506-8791-1

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Fink effect című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Orvostudományi portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[maltby-1] J. Roger Maltby. Notable names in anaesthesia. Royal Society of Medicine Press, 63. o. (2002). ISBN 978-1-85315-512-3

[2] S. Ahanatha Pillai. Understanding Anaesthesiology. Jaypee Brothers Publishers, 101. o. (2007). ISBN 978-81-8448-169-3 ^{[halott link]}

[3] Steven M. Yentis, Nicholas P. Hirsch, and Gary B. Smith. Anaesthesia and Intensive Care A-Z: An Encyclopedia of Principles and Practice. Elsevier Health Sciences (2009). ISBN 978-0-443-06785-3

[4] B. R. Fink (1955). „Diffusion anoxia”. Anesthesiology 16 (51), 1–519. o.

[5] Andrew B. Lumb, John Francis Nunn. Nunn's applied respiratory physiology, 6th, Elsevier/Butterworth Heinemann, 169. o. (2005). ISBN 978-0-7506-8791-1

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]