Csillárkamoszatok
Csillárkamoszatok | ||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
Csoportok | ||||||||
Hivatkozások | ||||||||
A Wikifajok tartalmaz Csillárkamoszatok témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Csillárkamoszatok témájú kategóriát. |
A csillárkamoszatok (Charophyta) a növények (Plantae) országának egy törzse.
A konzervatív rendszerekben a zöldmoszatok harmadik, legfejlettebb osztályaként szerepel. Valóban a zöldmoszatok ősi alakjaiból származnak, de hamar önálló evolúciós útra tértek, és igen magas fejlettséget értek el, a moszatok közül ők állnak legközelebb az embriós növényekhez, melyek kladisztikailag tagjai,[1] és melyek testvércsoportja a Zygnematophyceae.[2][3][4][5]
Megjelenésük, felépítésük
[szerkesztés]Igen fejlett teleptestű, mindig többsejtű moszatok. Testük levél- (filloid), szár- (kauloid) és gyökérszerű (rizoid) részekre tagolódik. Testüket kezdetleges bőrszövetnek tekinthető kéregsejtek borítják. Belső anatómiai differenciáltságuk – többek közt a virágos növények kivételével – nem éri el a barnamoszatok szintjét, nincs meg a kezdetleges bélparenchima, nincsenek vezető sejtkötegek és szilárdító rostsejtek. Örvös elágazásrendszerük a zsurlókéra emlékeztet, szembeötlő a szövetes növényekre jellemző nódusz-internódium (szárcsomó-csomóköz, szártag) tagolódás.
Szárszerű főtengelyük 10–100 cm hosszú, és a virágos növények szárától eltérően csavarodott. A sárgásvörös hím- és a zöld női ivarszervek az oldaltengelyek elágazásaiban helyezkednek el.
Színanyagaik, asszimilációs termékeik
[szerkesztés]A csillárkamoszatok asszimilációjának terméke a zöldmoszatokra jellemző keményítő és némi növényi zsír. A színanyagok túlnyomó része klorofill a és b, alfa- és béta-karotin, valamint különféle xantofillok.
Életmódjuk, élőhelyük
[szerkesztés]Lassú patakokban, árkokban, nádasok tisztásain, jól felmelegedő, eutróf szikes vizekben tömegesek lehetnek; az ilyen növénytársulások a csillárkagyepek.
Szaporodásuk
[szerkesztés]A hímivarsejtekből lefűződő szaporítósejtek a vízben úszva termékenyítik meg a petesejtet; a tömegesen termelődő szaporítósejtek vörösre festik a vizet.
Érdekességek
[szerkesztés]A csillárkamoszatok világhírű kutatója Filarszky Nándor magyar növénymorfológus, aki monográfiát is írt erről a növénycsoportról.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ de Vries, J (2018. március 1.). „Plant evolution: landmarks on the path to terrestrial life.”. The New Phytologist 217 (4), 1428–1434. o. DOI:10.1111/nph.14975. PMID 29318635.
- ↑ Del-Bem, Luiz-Eduardo (2018. május 31.). „Xyloglucan evolution and the terrestrialization of green plants” (angol nyelven). New Phytologist 219 (4), 1150–1153. o. DOI:10.1111/nph.15191. ISSN 0028-646X. PMID 29851097.
- ↑ Ruhfel, Brad R. (2014. február 17.). „From algae to angiosperms–inferring the phylogeny of green plants (Viridiplantae) from 360 plastid genomes”. BMC Evolutionary Biology 14, 23. o. DOI:10.1186/1471-2148-14-23. ISSN 1471-2148. PMID 24533922. PMC 3933183.
- ↑ Wickett, Norman J. (2014. november 11.). „Phylotranscriptomic analysis of the origin and early diversification of land plants” (angol nyelven). Proceedings of the National Academy of Sciences 111 (45), E4859–E4868. o. DOI:10.1073/pnas.1323926111. ISSN 0027-8424. PMID 25355905. PMC 4234587.
- ↑ Vries, Jan de (2016. február 16.). „Streptophyte Terrestrialization in Light of Plastid Evolution” (angol nyelven). Trends in Plant Science 21 (6), 467–476. o. DOI:10.1016/j.tplants.2016.01.021. ISSN 1360-1385. PMID 26895731.
Források
[szerkesztés]- Urania Növényvilág I.: Alacsonyabbrendű növények
- Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
- Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
- Botta Pál. 88 színes oldal a vízi- és a mocsári növényekről [archivált változat]. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó, 23. o. (1987). ISBN 9632324129
- Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2