Ugrás a tartalomhoz

Csáky Miklós (erdélyi vajda)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csáky Miklós
A Magyar Királyság erdélyi vajdája
Hivatali idő
1402 – 1403
ElődSzécsényi Simon
UtódTamási János
A Magyar Királyság erdélyi vajdája
Hivatali idő
1415 – 1426
ElődStiborici Stibor
UtódCsáki László

Születettnem ismert
nem ismert
Elhunyt1426
Kőrös

Foglalkozáspolitikus

Körösszegi Csáky Miklós (? – Kőrös, 1426) főúr, erdélyi vajda, számos vármegye főispánja.

Család származása

[szerkesztés]

Csákyak egy Árpád-kori nemzetségből – a Zsidó nemből – származtak. Ősi birtokaik a korabeli dokumentumok alapján Pest és Nógrád megyékben voltak. Egyik központjuk a mai Vácegres[mj 1] környékén terültek el. A legutolsó kutatási adatok alapján nincs közük a Csák nemzetséghez.[mj 2]

Élete

[szerkesztés]

A család hatalmát Miklós alapozta meg. Első birtokadományát 1393-ban kapta Zsigmond magyar királytól.[mj 3] Kiváló katona volt, ezért is kapta a királytól a temesvári várnaggyá való kinevezést. Ekkor fogalmazódott meg Zsigmond királyban a növekvő török veszedelem következtében, hogy a temesi ispáni tisztség legyen a déli védelem egyik kulcsfontosságú pozíciója. Eredményes katonai akciói után folyamatosan megkapta a békési, bihari, csongrádi, kevei, Krassó vármegye és zarándi úgymint Zaránd vármegye ispáni tisztet, ezzel szinte egy fél országnyi rész került a család irányítása alá. A birtokadományozás eredményes katonáskodást kívánt Miklóstól, szinte egyfolytában háborúzott. Részt vett az 1395-ös moldvai hadjáratban, ahol Zsigmond fő célja a magyar királyságnak ebben az övezetben fenntartsa a befolyását és ne engedje a lengyel királyság fennhatóságát. Prokopp morvaországi őrgróf ellen többször került összetűzésbe Zsigmond és a hadjárat vezetését Csáky Miklósra bízta a király. A hadjárat célja a felvidéki várak megmentése volt és a sikeres hadjárat áttevődött Morvaországba.[1] 1397-ben Temes és Bihar vármegyék főispánja volt.

A család egyik legjelentősebb adománya a Temes vármegyei Csákvára volt, amely kisebb cserék után 1401-től véglegesen a család birtokába jutott. Nagy valószínű, hogy a család ezt a helyet szerette a legjobban, mert későbbiekben a család innen vette a nevét is. A család 1396-ban kapta meg a bihari Körösszeg[mj 4] várát, amely a későbbiekben a család nemesi előnevét adta.

1402–1403 között Csáky Miklós és Marcali Miklós[mj 5] közösen látták el az erdélyi vajda funkcióját. Miután az erdélyi vajdák állandó harcban álltak, ezért döntött Zsigmond király a kettős kinevezés mellett. 1403-ban csatlakozott ahhoz a Zsigmond elleni lázadáshoz, amelyet a Kanizsaiak indítottak és később Csáky Miklós lett a király elleni zendülés egyik vezére. Miután a lázadás elbukott, de a Garaiak támogatásával bocsánatot nyertek a hűtlenségért.

1408-ban tagja lett a király legszűkebb tanácsadói körének, akik a Sárkány Lovagrend társaságot hozták létre. A rend jelképe a farkával önmagát megfojtó sárkány, azaz az önmagát feláldozó sárkány. A társaságot 1408. december 12-i oklevéllel Zsigmond és Borbála királyné alapította. De nemcsak Miklós, hanem György nevű öccse is elnyerte a király teljes bizalmát, jelentős érdemeket és birtokadományt szerzett. Ő is részt vett nagyon sok katonai akcióban, és 1402-ben a jelentős hatalommal járó székely ispáni tisztségbe került. Ebben az időszakban Zsigmond annyira megbízott bennük, hogy szinte az egész Kelet-Magyarország irányítását rájuk bízta.

1415-től 1426-ig (haláláig) újra erdélyi vajda volt. Halála után a fia Csáky László töltötte be ugyanezt a funkciót és közel olyan hosszú ideig mintegy 11 évig.[mj 6]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. 1943 előtt Vácegres neve Zsidó község volt. Egy 1421-ből származó oklevél „Sydou monostor”-t említi, amelynek birtokán a Zsidó nemzetségből származó Csákyak osztoznak, a monostor és patronatusi jog azonban közös marad. A XV. századtól kezdve a község neve gyakori az oklevelekben. A középkori, helyesebben a mohácsi vész előtti kor okleveleiben a nemzetség és a községnév egyaránt ily változatokban fordul elő: „Sidow”, „Sydow”, „Sidou”, „Sydou”, „Zydoy” „Zydou”, „Zidow”, „Zydow”, „Sido”, „Sydo”.
  2. Ez az állítás tévesen több családtörténeti munkában is szerepel mind a mai napig
  3. Egy Nógrád megyei falut.
  4. E vár falainál gyilkolták meg a kunok IV. Lászlót 1290-ben.
  5. Marcali is többször harcolt a török ellen. 1396-ban részt vett Zsigmond királlyal a vereséggel végződő nikápolyi csatában. 1397-ben jelentős birtokadományt kapott a Lackfiak elkobzott vagyonából.
  6. Számos dokumentum arra utal, hogy az utolsó erdélyi vajdasági uralkodásukban sem Miklós sem fia László, több mint két évtizeden keresztül úgyszólván feléje sem néztek Erdélynek, helyettük al-vajdájuk, Váraskeszi Lépes Loránd kormányzott.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. (1399–1400 között)

Források

[szerkesztés]
  • Sváby Frigyes: A körösszegi és adorjáni Csáky család genealógiája. Budapest: (kiadó nélkül). 1891.  
  • Rácz György: Egy főúri család „pályakezdése” A Csákyak. RUBICON történelmi magazin. Budapest: (kiadó nélkül). 1994.  
  • Magyar Nagylexikon. Magyar Nagylexikon Kiadó. Budapest: (kiadó nélkül). 1997.  
  • Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond korban (1387–1437). Akadémiai Kiadó. Budapest: (kiadó nélkül). 1977.  
  • Erdély története: A tatárjárástól a mohácsi vészig. mek.oszk.hu