Ugrás a tartalomhoz

Bisztracseres

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bisztracseres (Cireșa)
Szent arkangyalok templom
Szent arkangyalok templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKrassó-Szörény
Rangfalu
KözségközpontNándorhegy (Oțelu Roșu)
Irányítószám325701
SIRUTA-kód51225
Népesség
Népesség207 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 31′ 33″, k. h. 22° 23′ 18″45.525816°N 22.388376°EKoordináták: é. sz. 45° 31′ 33″, k. h. 22° 23′ 18″45.525816°N 22.388376°E
SablonWikidataSegítség

Bisztracseres (románul: Cireșa) település Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Karánsebestől északkeletre fekvő település.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét a Bisztra folyóról kapta, melynek partján fekszik. Cseres neve pedig megkülönböztetés a Krassó vármegyei Cseres-Teraes falutól.

Története

[szerkesztés]

Bisztracseres vagy Cseres neve 1580-ban tűnik fel először Cserese néven, Báthory Kristóf oklevelében.

1581-ben és 1583-ban Cerese, Cheresse, Cseresse, 1602-ben Chieresa, 1808-ban Cserese (Bisztra-), Cseresha Bistra, 1888-ban Csirésa, 1913-ban Bisztracseres néven írták.

1580-ban Báthory Kristóf elrendeli, hogy karánsebesi Olasz Konstantin özvegyét Fióka Annát és leányát Katalint, új adomány címén iktassák be a Szörény vármegyei karánsebesi kerületben fekvő Karczmafalva, Zavoy, Valemare, Yaiszlova és Cserese nevű falvak részbirtokába.

1777-ben a törökök kiűzése után kincstári birtok, az oláh–illír bánsági határőrezred területéhez csatolták; a katonai határőrvidék alatt Csiresa az ohabai századhoz tartozott.

1796-ban Vályi András írta a településről:

Bistra Cserese. Elegyes falu a Bánátban, Krassó Vármegyében, földes ura a Királyi Kamara, fekszik Bisztra mellett, Erdély Országnak szélén, Karánsebestől egy, és 1/4. mértföldnyire.

A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Karánsebesi járásához tartozott.

1910-ben 630 lakosából 28 magyar, 39 német, 542 román volt. Ebből 53 római katolikus, 553 görögkeleti ortodox, 16 izraelita volt.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]