Balassa József (nyelvész)
| Balassa József | |
 | |
| Született | Weidinger József 1864. február 11.[1] Baja |
| Elhunyt | 1945. február 26. (81 évesen)[2] Budapest[3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | nyelvész |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1885) |
| Halál oka | hirtelen szívmegállás |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (7A-8-10) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balassa József témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Balassa József, születési és 1881-ig használt nevén Weidinger József (Baja, 1864. február 11. – Budapest, 1945. február 26.)[4] magyar nyelvész, tanár.
Élete
[szerkesztés]Weidinger Salamon és Deutsch Rozália fiaként született. Egyetemi tanulmányait a fővárosban és Bécsben végezte el. 1885-ben bölcsészdoktori, egy évvel később pedig tanári oklevelet szerzett. 1886-tól Székesfehérváron, 1892-től Debrecenben, 1896-1918 között pedig a fővárosban tanított. A Tanácsköztársaság idején egyetemi tanár lett. A Tanácsköztársaság bukása után megfosztották egyetemi katedrájától, így tanárként nem tudott dolgozni. 1920-tól mintegy húsz éven át a Magyar Nyelvőr szerkesztője volt. Halálát szívbénulás okozta. Felesége Hermann Julianna volt.
Munkássága
[szerkesztés]
A hazai nyelvtudomány egyik jelentős képviselője. Fonetikával, nyelvjáráskutatással foglalkozott. Számos értekezésben, tanulmányban népszerűsítette a magyar nyelvre vonatkozó ismereteket; több iskolai nyelvkönyv szerzője, továbbá németek számára német nyelvű magyar nyelvtant szerkesztett Palóczy Lipóttal valamint német-magyar szótárt Simonyi Zsigmonddal. A Toussaint-Langenscheidt nyelvoktatási tanfolyamok sorozatában a magyar tanfolyamot írta.
Szabadkőműves pályafutása
[szerkesztés]1898-ban vették fel a Könyves Kálmán páholyba, hamarosan helyettes főmester, és a szövetségtanács tagja lesz. 1914-20 között a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy helyettes nagymestereként dolgozott. A szabadkőművesség 1920-as betiltása után világszerte nagymesterként ismerték el, bár hivatalos megválasztására nem kerülhetett sor. 1926-ban Belgrádban a nagyszabású szabadkőműves kongresszuson a magyar küldöttséget vezeti. 1928-ban a New York-i Kossuth-szobor leleplezésére kiutazott hazai küldöttségben nem hivatalosan, de kormányzati felkérésre a magyar szabadkőművességet képviselte.[5]
Művei
[szerkesztés]- A phonetika elemei (1886)
- A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése (1891)
- A magyar nyelv (Az Athenaeum Kézikönyvtára, 1899)
- Magyar fonetika (1904) Online
- Kazinczy és a nyelvújítás : szemelvények Kazinczy Ferenc prózai műveiből Össz. (1904)
- A szabadkőművesség története (1922)
- Helyes magyarság (1926)
- Az egységes magyar helyesírás szótára és szabályai (1929)
- Kossuth Amerikában (1931)
- A magyar nyelv életrajza (1937) Tinta Könyvkiadó, Balassa József: A magyar nyelv életrajza, reprint kiadás
- A nyelvek élete (1938) Tinta Könyvkiadó, Balassa József: A nyelvek élete, A nagyközönség számára, reprint kiadás
- A magyar nyelv szótára I-II. (1940)
- A Magyar Nyelvőr története (1872-1940) (1941)
- A magyar nyelv könyve (1943, oroszul 1951)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 197/1945. folyószáma alatt.
- ↑ Berényi 2005
Források
[szerkesztés]- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
- ↑ Berényi 2005: Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest: Argumentum. 2005.
További információk
[szerkesztés]- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 78. o. Online elérés
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [1]
- Veszprém megyei életrajzi lexikon
- Életrajza a Tinta könyvkiadó honlapján
- Balassa József. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
