Ugrás a tartalomhoz

Bachman Zoltán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bachman Zoltán
2019-ben felavatott pécsi mellszobra Alkotó: Rétfalvi Sándor
2019-ben felavatott pécsi mellszobra
Alkotó: Rétfalvi Sándor

Született1945. április 21.
Nagyvárad
Elhunyt2015. július 2. (70 évesen)
Pécs
SírhelyPécsi Köztemető (Parcella: N, Sor: 1, Sírhely: 11)
Nemzetiségemagyar
GyermekeiBachmann Bálint
IskoláiBudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Munkái
Jelentős épületeiÓkeresztény mauzóleum (Pécs), Dómmúzeum (Pécs), Cella Septichora Látogató Központ (Pécs)
DíjaiKossuth-díj
Ybl Miklós-díj
A Nemzet Művésze
Bachman Zoltán aláírása
Bachman Zoltán aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bachman Zoltán témájú médiaállományokat.

Bachman Zoltán (Nagyvárad, 1945. április 21.Pécs, 2015. július 2.[1]) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építész, Pécs építészetének és örökségvédelmének meghatározó alakja, a helyi építészképzés atyja. Testvére Bachman Gábor képzőművész-építész, fia (a családnevét eltérően író) Bachmann Bálint építész.

Életpályája

[szerkesztés]

Édesapját még születése előtt a frontra hívták, majd hadifogságba került: négyéves koráig egyáltalán nem látta. Ikonokat, szentképeket másoló és azokat árusító édesanyja csak a nagyapa segítségével tudta a megélhetésüket előteremteni. 1949-ben, amikor édesapja hazatért, már Magyarországon, Komlón éltek. Gyermekkorát itt töltötte, majd 1959-től a Pécsi Művészeti Gimnáziumba járt. 196368 között végezte el a Műegyetem építészkarát, Pogány Frigyes tanítványaként; emlékezetes oktatói között említi Sajó Ildikót, Bitó Jánost és Csete Györgyöt. Aktivitásával már ezekben az években kitűnt. 1966-ban többedmagával avantgárd kiállítást szervezett a Bercsényi Kollégiumban, többek között Fajó János, Gyarmathy Tihamér, Bálint Endre és festők saját kollekcióiban levő nyugati művészek munkáival. A tárlatot Major Máté nyitotta meg éjfél után, de így is csak másfél órát ért meg: hajnali kettőre már be is záratták. Bachmant csak Major közbeavatkozása mentette meg a kirúgástól. Később részt vett az építészkari hallgatók lapja, a Bercsényi 28-30 alapításában, valamint a kari diákhumor régi publikációs fóruma, a Megfagyott Muzsikus új életre keltésében.

Pályáját a Mecseki Szénbányák alkalmazásában kezdte, majd a Pécsi Tervező Iroda munkatársa lett, Erdélyi Zoltán, később pedig Tillai Ernő műtermében. 1970-ben Szigetvári Jánossal részt vett az 1970-es szatmári árvizet követő helyreállítási munkálatokban. A Kistelegdi Istvánnal és Csaba Lászlóval ekkor tervezett és épített szamoskéri református templom a szocialista Magyarország szakrális építészetének kiemelkedő műve, „a korai magyar organikus építészet egyik első számon tartott példája”.[2] Saját visszaemlékezése szerint: „abban az időben elkötelezett híve voltam a népi, nemzeti tradícióknak”,[3] a helyi organikus építészeket tömörítő Pécsi Csoportnak azonban nem volt tagja.[4] Későbbi munkáin csak ritkán figyelhető meg organikus hatás (kivételes példa a Kistelegdi Istvánnal közösen tervezett pécsi szakközépiskolai bővítés), inkább a késő modern, egyes esetekben pedig a high-tech építészet hatását lehet felfedezni.

19701972 között részt vett a Fiatal Építészek Körének I. ciklusán. 1972-től a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolában (PMMF), a Bálint János által alapított Épületszerkezettani Tanszék munkatársa volt. Nagy szerepet játszott a főiskola Tervezési és Építészeti Ismeretek Tanszékének megalapításában. Utóbbira neves építészkollégákat hívott meg oktatónak, többek között Kistelegdi Istvánt és Hübner Mátyást. A képzés sajátosságát jelentette, hogy a hallgatók közismert építészek irodáiban szerezhettek gyakorlatot. 1988-tól főiskolai tanár, a PMMF Magasépítési Tanszékének vezetője. Később a PMMF Pécsi Tudományegyetemhez csatolásával, az országban harmadikként megszervezett egyetemi szintű építészképzésben, illetve a 2003-ban akkreditált Breuer Marcell Doktori Iskolában sokáig vezető szerepet vállalt, helyét a doktori iskola vezetőjeként fia foglalta el 2009-ben. Emellett tanított Dortmundban és Würzburgban is, utóbbi helyen munkáját „Honorar professor” címmel ismerték el.

A Dómmúzeum belső tere a székesegyházra néző ablakkal

Miután 1972-ben elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem Műemlékvédelmi Szakmérnöki tagozatát, 1982-ben pedig doktori címet szerzett az ipari műemlékvédelem témájában, a magyar örökségvédelem elismert szereplője lett. Kétségtelenül legismertebb alkotása a római kori Sopianae, azaz a mai Pécs IV. századi temetőjének kiépítése és látogathatóvá tétele. Ez a sorozat az Ókeresztény Mauzóleummal indult, amelyen Mendele Ferenc felkérésére kezdett dolgozni 1978-tól. Az 1986-ban átadott sírépítmény a következő évben elnyerte a szófiai Építészeti Biennále ezüstérmét, alkotója pedig az Ybl-díjat, a hivatalos indoklás szerint „átfogó építészeti, műemlékvédelmi, tervezési, építészetelméleti és oktató tevékenységéért”.[5] A Korsós sírkamra, illetve a Péter-Pál sírkamra ugyancsak komoly kihívást jelentett, hiszen a megmaradt festményeket nemcsak meg kellett óvni, de láthatóvá és látogathatóvá is kellett tenni. A Péter-Pál sírkamra esetében ezt csak a korábbi, Möller István tervezte vasbeton védőépület elbontásával és a padló üvegre cserélésével lehetett megoldani. 1988-ban a II. számú sírkamra felújítását Pro Architectura díjjal ismerték el. 2000-ben készült el az I. és az V. számú sírépítmények felújítása; ebben az évben az UNESCO a pécsi ókeresztény emlékeket a Világörökség részévé nyilvánította. 2006-ra készült el a Cella Septichora helyreállítása, illetve a látogatóközpont a környező területek rendezésével együtt. Ezekre a típusú munkáira a visszafogott kortárs anyaghasználat és az innovatív megoldások jellemzőek.

„A Cella Septichora nélkülözi az infantilizmus legapróbb jeleit is. Számos kérdést vet fel s követel ki, s mindezek korunk örökséggel való bánásmódjának, együttélésének megkerülhetetlen, komoly, univerzális kérdései. Bachman épülete a múlt átélhetőségének nehézségeit egyetlen pillanatra sem tagadja, nem becsüli alá annak az időutazásnak a jelentőségét, amelyet a sírkamrák közé érkező látogatónak meg kell tennie. A betonkapu mögötti sötét folyosón át a fényekkel teli, üvegtetővel megvilágított térbe lépő látogatónak alkalma nyílik arra, hogy megértse: egy pillanatra a holtak birodalmába ér, amikor átlép a múlt kapuján. S ezt a határátlépést Bachman bármiféle külsődleges díszítés, vagy geg használata nélkül, a térrel magával éri el.” (György Péter)[6]

2005-ben az egyetemi építészképzés létrehozásáért és a világörökségi cím elnyerésében játszott szerepéért Kossuth-díjat kapott.

További épületei közül kiemelkedik a pécsi Dómmúzeum, amely a székesegyház mellett az egykori várárok helyén készült el. A szerkezethez Sámsondi Kiss Béla találmányát, a „gipszbeton” technológiát alkalmazták, mivel a szűkös hely semmilyen más megoldást nem tett lehetővé. Számos családi háza közül összesen ötöt ismertek ez Az Év Lakóháza-díjjal. 1999-ben fiával létrehozta a Bachman & Bachmann Építészirodát, amelyben haláláig dolgozott. Utolsó munkái közül többre a kísérletezés, az innovatív szerkezeti megoldások jellemzőek. Ilyen a Gázi Kászim pasa dzsámija mögött emelt Szent Bertalan-harangtorony, amely teljes magasságában csak a harangozás idejére emelkedik ki a földből, illetve az ország egyik legnagyobb sátorszerkezete, az Expo Center.[7] Ide sorolható a Cella Septichora felett kialakított, járható üvegtető is.

Díszlettervezőként is dolgozott, saját becslése szerint 20-25-re tehető ilyen jellegű munkáinak száma, a Don Quijotétól Kodály Székelyfonójáig. Egyik legsikeresebbként a Csárdáskirálynő előadására hivatkozik, amelynél pénz híján egyszerűen feltöltötte a zenekari árkot vízzel.

Kutatási területe

[szerkesztés]
  • műemlékvédelem, textilépítészet, középülettervezés, lakóépülettervezés, építészet- és képzőművészet, építészettörténet, építészeti ábrázolások

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Munkái

[szerkesztés]
  • 1969. Művésztelep, Mecseknádasd ( egy parasztház átalakításával)
  • 1969. I. Pécsi Ipari Vásár, Szénbányák pavilon
  • 1969. Munkásklub, Komló (leégett)
  • 1970. Felszabadulási Emlékmű, Komló
  • 1970-71. Társasház, Mártírok útja, Pécs
  • 1970. II. Pécsi Ipari Vásár Szénbányák pavilon, Főbejárati kapu
  • 1972. Baranya Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat Irodaháza és ABC, Pécs, Szigeti út
  • 1973. A Pécsi Bőrgyár óvodája
  • 1974. Református templom, Szamoskér (Kistelegdi Istvánnal; a pályázatnál Csaba Lászlóval)
  • 1974. Szolgáltatósor (üzletek, orvosi rendelő), Pécs, Rókus utca
  • 1974. Szolgáltatósor (üzletek, gyógyszertár), Pécs, Kertváros
  • 1975. Pécsi Galéria, Pécs, Széchenyi tér 11.
  • 1975. Nyaraló, Szántód
  • 1976. Harminc férőhelyes óvoda, Geresdlak
  • 1977. 50 lakásos lakótelep a Mecseken, Pécs
  • 1978. Lakóház, autószerelő műhely, Pécs, Tettye utca
  • 1978. Óvoda, Borjád
  • 1979. Szabadtéri Színpad, Pécs
  • 1979. Szőlőhegyi nyaraló a Mecseken, Pécs
  • 1979. Családi lakóház a kertvárosban, bővítés, átalakítás
  • 1979. Mecseki lakóház, barlangház
  • 1979. Mecseki villa, Szőlő utca
  • 1979. Szőlőhegyi lakóház, Pécs, Gólya dűlő
  • 1979. Szőlőhegyi nyaraló, Pécs, Szkókó Barackos út
  • 1980. Szőlőhegyi nyaraló, Pécs, Makárhegy
  • 1981. Nyaraló, Orfű
  • 1981. Barlangház, Pécs, Havihegy
  • 1981. Memi pasa fürdőjének rekonstrukciója, Pécs
  • 1982. Pécs, Perczel utca 4-8. Társasház, Patyolat szalon (Az Év lakóháza díjas)
  • 1983. Városszéli lakóház, Pécs, Málom (Az Év lakóháza díjas)
  • 1983. Szőlőhegyi lakóház, Pécs, Holló dűlő
  • 1983. Szőlőhegyi lakóház, Pécs, Donátus
  • 1984. Virágárusító pavilon, fagylaltozó pavilon, Pécs
  • 1984. Lakóház műteremmel, Budakeszi
  • 1984. Családi ház, Pécs, Barackos út.
  • 1984. Művészlakás, Pécs, Kiss József u. (Az Év lakóháza díjas)
  • 1985. Lakóház, Harkány
  • 1985. Présház bővítése lakóházzá, Pécs, Bálicsi út
  • 1986. Ókeresztény mauzóleum, Pécs (Vezér Csabával)
  • 1986. Kocsma, Pécs, Szigeti út
  • 1986. Kocsma, Pécs-Málom
  • 1987. Műteremlakás, Pécs, Szőlész dűlő
  • 1987. Városi vendégház, Pécs, Török József utca
  • 1987. Szőlőhegyi lakóház, Pécs, Barackos út.
  • 1987. Orvosi rendelő és orvoslakás, Hosszúhetény (Az Év lakóháza díjas)
  • 1987. Fogorvos lakóháza, Kurd
  • 1987. Többlakásos lakóház és üzletek, Dárda (Jugoszlávia, ma Horvátország)
  • 1987. Nyaraló, Balatonmáriafürdő
  • 1987. Mecseki kocsma, Pécs, Felsőmakár
  • 1987. Családi ház, Vokány
  • 1987. Négylakásos teraszház a Mecseken, Pécs
  • 1988. Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Kara, számítógépközpont, Kaposvár
  • 1988. Lakóház, Ófalu
  • 1988. II. számú sírkamra, Pécs
  • 1988. Lakóház, Hosszúhetény
  • 1988. Ötlakásos társasház, Pécs, Asztalos János út
  • 1989. Húszlakásos társasház, Pécs, Jókai utca
  • 1990. Banképület, üzletház, lakások, Siklós, Felszabadulás út (Kistelegdi Istvánnal és Viczencz Ottóval)
  • 1990. Piac, parkoló, üzletsor Siklóson, a vár tövében
  • 1990. Családi ház, Siklós
  • 1990. Banképületek, Pécs, a Zrínyi és Mátyás király utcák között
  • 1991. Iker családi ház, Pécs, Vilmos utca
  • 1994. Szakközépiskolai kollégium együttes felújítás és új épületegyüttes, Pécs (Kistelegdi Istvánnal)
  • 1994. „Studentfair” világkiállítás pavilonja, Brüsszel (Kistelegdi Istvánnal, Bachmann Bálinttal)
  • 1994. Saját lakóház („Átriumház”), Pécs (Az Év lakóháza díjas)
  • 2000. Dómmúzeum, Pécs, (Kistelegdi Istvánnal) [1]
  • 2000. I. számú ókeresztény sírkamra helyreállítása, Pécs
  • 2000. V. számú „Korsós” sírkamra helyreállítása, Pécs
  • 2001-2003. Szent Bertalan harangtorony (Bachmann Bálinttal) [2]
  • 2004-2006. Cella Septichora helyreállítása és Ókeresztény Sírkamrák Látogatóközpont, Pécs [3]
  • 2004-2006. Expo Center, Pécs [4]
  • 2006-2009. A Rókus Sétány felújítása, Pécs [5]
  • 2007. A Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karának rekonstrukciója, Pécs[8] [6]
  • 2009- Science Building, Pécs (épül) [7] Archiválva 2011. augusztus 18-i dátummal a Wayback Machine-ben

Képgaléria

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. Archivált másolat. [2015. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 2.)
  2. Prakfalvi Endre: A huszadik század második fele. In: Ritoók Pál (szerk.): Magyar építészet a szecessziótól napjainkig. Kossuth Kiadó, Budapest, 2004. 137. o.
  3. Dr. Bachmann Bálint (szerk.): Bachman Zoltán. Vince Kiadó, Budapest, 2010. 50. o.
  4. Csizmadia Péter: Hiányzik a humánum. Interjú Bachman Zoltán Kossuth-díjas építésszel (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2005. december 19. [2010. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 24.)
  5. Schéry Gábor (szerk.): Évek, művek, alkotók. Ybl Miklós-díjasok és műveik 1953-1994. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 1995. 388. o.
  6. György Péter: Cella Septichora: feltárás és bemutatás. In: Élet és Irodalom, LI. Évf. 39. szám, 2007. szeptember 28.
  7. A 2006-ban átadott, de többnyire kihasználatlanul álló Expo Center ügyében 2010 márciusában Pécs polgármestere, Páva Zsolt feljelentést tett az önkormányzati vizsgálóbizottság jelentése alapján, amely többek között Bachman Zoltánt is az elhibázottnak tartott beruházás lehetséges felelősei között említette. Bachman etikai vizsgálatot kért maga ellen, amely nem állapította meg felelősségét. Az ügyészség 2011 februárjában elutasította a pécsi önkormányzat panaszát. Ld. Az ügyészség szerint sincs Expo Center-ügy (magyar nyelven) (html). index.hu, 2011. február 11. (Hozzáférés: 2011. augusztus 24.)
  8. A Bachmann Bálint szerkesztésében megjelent, Bachman Zoltán című könyv a munkák között tünteti fel a PTE PMMK rekonstrukcióját, a 12 év – Dél-Dunántúl építészete a 21. század elején című könyv (Pécs, 2010) viszont csak Bachmann Bálintot, Hutter Ákost, Rétfalvi Donátot és Rohoska Csabát sorolja fel.
Commons:Category:Zoltán Bachman
A Wikimédia Commons tartalmaz Bachman Zoltán témájú médiaállományokat.

További információk

[szerkesztés]
  • Bachman Zoltán életrajza a PTE PMMK honlapján [8]
  • Dr. Bachmann Bálint (szerk.): Bachman Zoltán. Vince Kiadó, Budapest, 2010.
  • Horváth András – Szilágyi Domokos – Máté János – Sziklai Judit (szerk.): 12 év – Dél-Dunántúl építészete a 21. század elején. A Dél-Dunántúli Építész Kamara által 2010 őszén rendezett kiállítás katalógusa. Pécs, 2010
  • Kortárs pécsi építészet 1980-1998. A Pécsi Galériában 1998. szeptember 1-27. között rendezett kiállítás katalógusa. Pécs, 1998
  • Tölgyes Orsolya: Bachman Zoltán. Artportal.hu [9] (letöltés ideje: 2011-08-24)

Források

[szerkesztés]