Afrikai kárókatona

Afrikai kárókatona
	Pihenő példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Szulaalakúak (Suliformes);
Család:	Kárókatonafélék (Phalacrocoracidae);
Nem:	Microcarbo; Bonaparte, 1856
Faj:	M. africanus;
Tudományos név
	Microcarbo africanus; (Gmelin, 1789)
Szinonimák
	Anhinga nana; Phalacrocorax africanus Gmelin, 1789; Plotus nanus;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Afrikai kárókatona témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Afrikai kárókatona témájú médiaállományokat és Afrikai kárókatona témájú kategóriát.

Az afrikai kárókatona vagy hosszúfarkú kárókatona (Microcarbo africanus, korábban Phalacrocorax africanus) a madarak (Aves) osztályának szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A madár elsősorban Afrika Szaharától délre fekvő édesvizei mentén és Madagaszkáron fordul elő. Elterjedési területein nagy és stabil populációkat alkot, Észak-Afrikából azonban kipusztult.

Alfajai

Microcarbo africanus africanus
Microcarbo africanus pictilis

Megjelenése

Az afrikai kárókatona hossza 55-60 centiméter, a farok hossza 14-16 centiméter, testtömege 440-680 gramm. Szárnya viszonylag rövid, kis artériákkal sűrűn ellátott – ezek hatékonyan szabályozzák a madár testhőmérsékletét. A legtöbb vízimadáréval ellentétben a kárókatona szárnya gyorsan teleszívja magát vízzel, így segíti elő a madár merülését. Viszonylag hosszú, fekete farkát úszás közben kormánylapátként használja. Négy lábujja között úszóhártya feszül, ezek segítségével hajtja magát előre a vízben.

Életmódja

Kolóniákban költ, a költési időszakon kívül kevésbé társas. Tápláléka halak, békák, vízi rovarok és kisebb madarak. Legfeljebb 36 évig él.

Szaporodása

Az ivarérettséget 3-4 éves korban éri el. A költés az év változó időszakaiban, kolóniákban történik. A fészek faágakból és növényekből áll, körülbelül 25 centiméter átmérőjű és 2-4 centiméter mély. Faágon vagy nádasban építi. A fészekalj 2-6 mész-fehér, enyhén zöldes tónusú tojásból áll. A tojásokon mindkét szülő 23-25 napig kotlik. A fiatal madarak 5-7 hét elteltével repülnek ki.

Források

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
Christidis, L., and W. E. Boles. 2008. Systematics and taxonomy of Australian birds. CSIRO Publishing, Collingwood, Victoria, Australia.
Gill, F., and D. Donsker (eds.). 2010. IOC World Bird Names (Version 2.4). Available at [1] (Accessed 12 May 2010).
Kennedy, M., R. D. Gray, and H. G. Spencer. 2000. The phylogenetic relationships of the shags and cormorants: can sequence data resolve a disagreement between behavior and morphology? Molecular Phylogenetics and Evolution 17: 345-359.
Siegel-Causey, D. 1988. Phylogeny of the Phalacrocoracidae. Condor 90: 885-905. Available at [2] (Accessed 13 May 2010).
Birding.hu - magyar neve

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap