Ugrás a tartalomhoz

Dmitrij Andrejevics Muratov

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dmitrij Andrejevics Muratov
Született1961. október 29. (62 éves)[1]
Kujbisev[2]
Állampolgárságaorosz (1991–)
Foglalkozása
Tisztségefőszerkesztő (2019–, Novaya Gazeta)
IskoláiSamara State University (–1983, filológia)
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Dmitrij Andrejevics Muratov témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Dmitrij Andrejevics Muratov (cirill betűkkel Дми́трий Андре́евич Мура́тов) (Kujbisev, 1961. október 29. –) orosz újságíró, a Novaja Gazeta című újság főszerkesztője, akinek a véleménynyilvánítás szabadságának védelmében végzett munkájáért 2021-ben odaítélték a Nobel-békedíjat.

Pályafutása

[szerkesztés]

1961. október 30-án született Kujbisevben (mai nevén Szamara). 1983-ban diplomázott a Kujbisevi Állami Egyetem filológiai karán. 1983 és 1985 között a hadseregben szolgált.

A katonai szolgálat után a Volzsszkij Komszomolec című újságnál dolgozott. 1987-ben a Komszomolszkaja Pravda című újság rovatvezetője lett. 1990-ben a lap információs részlegének szerkesztője lett.

1992 novemberében távozott a Komszomolszkaja Pravdából, és ezzel egy időben társalapítója volt a 6-j etazs (oroszul 6-й этаж, jelentése: 6. [épület]szint) újságírói munkaközösségnek, amely a lap új szerkesztési politikájával egyet nem értő újságírókat tömörítette. A következő évben a társulás alapítója lett a Novaja Jezsednyevnaja Gazeta újságnak, amelynek első száma 1993. április 1-jén jelent meg. Muratov csatlakozott a szerkesztőbizottsághoz, és főszerkesztő-helyettes lett.

1994 decembere és 1995 januárja között az újság különtudósítójaként dolgozott a csecsenföldi háborús övezetben.

1995 februárjában lett az újság főszerkesztője, amelyet ekkor már Novaja Jezsednyevnaja Gazetáról Novaja Gazetára neveztek át.

Muratov egy ideig az újságnál és a televízióban dolgozott. 1997-ben például a Sajtóklub (ATV – ORTV) című műsor házigazdája volt; 1998–2000 között az NTV-n a heti rendszerességgel jelentkező A bíróság megérkezett című műsor házigazdája volt.

2004-ben egyik alapítója volt a 2008: Szabad választás elnevezésű bizottságnak. 2005-ben kilépett a bizottságból, és kijelentette, hogy „teljesen csalódott abban, ahogyan a demokraták megpróbáltak összefogni”.

2004-ben belépett az oroszországi Jabloko pártba.

2005-ben a Krokogyil című magazin egyik társtulajdonosa lett. A megújult magazin kiadását azonban 2008-ban már felfüggesztették.

2009-ben tagja a Jabloko listáján tagja lett a moszkvai önkormányzatnak. A 2011-es oroszországi parlamenti választáson 101. sorszámmal szerepelt a Jabloko listáján, de nem szerzett mandátumot. 2014 márciusában aláírta az orosz kormány krími politikája elleni tiltakozást. 2020 szeptemberében aláírta a fehéroroszországi tüntetéseket támogató levelet.

2017 novemberében lemondott a Novaja Gazeta főszerkesztői posztjáról, de 2019-ben visszatért a pozíciójába.[10][11]

2021 októberében Maria Ressa Fülöp-szigeteki származású amerikai újságírónővel együtt megkapta a Nobel-békedíjat „a szólásszabadság védelmében tett erőfeszítéseikért, amely a demokrácia és a tartós béke előfeltétele”. Muratov a díjat a Novaja Gazetának és az elhunyt újságírótársaknak, Igor Domnyikovnak, Jurij Scsekocsihinnak, Anna Politkovszkajának, Anasztaszija Baburovának, Natalja Esztyemirovának és Sztanyiszlav Markelovnak ajánlotta.[12]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Муратов, Дмитрий Андреевич című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.