Lokomobil

A lokomobil valamely munkagép meghajtását biztosító, mára elavult, kis hatásfokú, 10–60 kilowattos teljesítményű energiafejlesztő egység, amelyet tűztér, gőzkazán, dugattyús gőzgép, forgattyús tengely és lendkerék összeépítésével alakítottak ki. Egyaránt ismert helyhez kötött vagy mobil (vontatott, önjáró) változata. Ez utóbbiak, a kormányművel és széles acélkerékkel is ellátott gőztraktorok vagy gőzvontatók alkalmazása főként az útépítésben (gőzhenger) és a mezőgazdaságban (gőzeke, cséplőgép), valamint alkalmanként a hadviselésben, főként a tüzérség szolgálatában volt jelentős (krími háború, búr háborúk). Helyhez kötött lokomobilokat jellemzően a bányaművelésben használtak a fúrókalapács meghajtására és a bánya megvilágítására.

Az 1810-es évektől másfél évszázadon keresztül gyártottak lokomobilokat, szórványosan az 1970-es évekig maradtak használatban. A legjelentősebb gyártócégek az angol Tornicroft és Fowler, valamint a német Heinrich Lanz AG voltak.

Forrás

Lokomobil, in Magyar nagylexikon, XII. köt., Budapest, Magyar Nagylexikon, 2001, 218.

Külső hivatkozások

Zicherman István: Páncélozott és teherszállító lokomobilok (gőztraktorok) az angol-búr háborúban