Ugrás a tartalomhoz

Hegyi-Karabah Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Kismenők (vitalap | szerkesztései) 2023. szeptember 21., 19:49-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2023. szeptember 21.) ezen a változaton alapul.
Hegyi-Karabah Köztársaság
1991. szeptember 2. – 2024. január 1.
Hegyi-Karabah címere
Hegyi-Karabah címere		 Hegyi-Karabah zászlaja
Hegyi-Karabah zászlaja
Nemzeti himnusz: Azat ou Ankakh Artsakh
Általános adatok
FővárosaSztepanakert
Terület11 500 km²
Népsűrűség29 fő/km²
Pénznemarcahi dram (de jure) és örmény dram (de facto) (AMD)
Kormányzat
Államformaköztársaság
A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi-Karabah Köztársaság témájú médiaállományokat.

Hegyi-Karabah Köztársaság más néven Arcah Köztársaság[1][2] (örményül: Լեռնային Ղարաբաղի Հանրապետություն Lernajin Garabagi Hanrapetutjun vagy örményül: Արցախի Հանրապետություն Arcahi Hanrapetutjun), egy 1994–2023 között létezett de facto ország[3][4] a Kaukázus déli részén. Államiságát csak három másik korlátozottan elismert állam ismerte el. A terület de facto Örményország, de jure Azerbajdzsán része volt. A Hegyi-Karabah Köztársaság 2022 óta Azerbajdzsán veszi körül. Örményországgal a Laçıni-folyosó kötötte össze 2020 és 2022 között, amit az azeriek 2022-ben lezártak.[5] A fegyveres harcok 2023 szeptemberében újultak ki. A Hegyi-Karabah Köztársaság vezetése megadta magát, és elfogadták a reintegrációt Azerbajdzsánba.

Földrajz

Hegyi-Karabah a Kis-Kaukázus délkeleti részén, az északkeleti lejtőn fekszik.[3][6]

Történelem

Az egykori kánság az 1813-as orosz–perzsa béke nyomán került az Orosz Birodalom fennhatósága alá.

Szovjetunió részeként

A Szovjetunió létrejötte után a Kaukázuson Túli Ügyek Szovjet Irodája javasolta, hogy az Örmény Szovjetköztársaságot és Hegyi-Karabahot egyesítsék. Azonban Ivan Vracsov, az azerbajdzsáni főkomisszár várományosával Szergej Mironovics Kirovval azt javasolták, hogy Azerbajdzsán része legyen ez a terület. "A bakui munkásosztállyal szerettük volna elegyíteni a kispolgári, kisárutermelő karabahiakat. A megoldatlan nemzeti kérdést a proletár eszmeiségnek rendeltük alá." - Ivan Vracsov.[7]. Ezt Sztálin, mint nemzetiségi népbiztos is támogatta ezt az ötletet, és 1921. július 5-től beolvasztották Azerbajdzsánba.[8] A 2000-es évek eleji levéltári kutatások alapján a tényleges indok az volt, hogy Törökországban tegyenek gesztust, azaz egy örmény többségű területet, egy többségi türk államhoz csatolják, ezzel gyengítve előbbieket.[7] 1923. július 7-én utóbbin belül autonóm státust kapott Hegyi-Karabah Autonóm Terület néven. A későbbiekben a szovjet vezetés minden, az Örményországgal való egyesülést célzó kezdeményezést elutasított.[3]

Hegyi-Karabah Autonóm Terület a szovjet korszakban

1988-ban az addig elnyomott feszültség felszínre tört. Februárban a hegyi-karabahi örmények tüntetéseken követelték az Örményországgal való egyesülést, amit február 20-án a terület tanácsa hivatalosan is kezdeményezett az azeri és az örmény törvényhozásnál. A kezdeményezés zavargásokhoz vezetett: február 28-án a Bakuhoz közeli Sumqayıtban örmények tucatjait ölték meg, majd véres tüntetések törtek ki több azerbajdzsáni városban – Bakuban, Kirovabádban, Saumjánban – és Jerevánban is. Emberek tízezrei hagyták el lakóhelyüket a biztonság reményében.[3]

1989-ben elhatározták az Egyesült Örmény Köztársaság megalapítását, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa alkotmányellenesnek minősített és elutasított.

A de facto független állam időszaka

Hegyi-karabahi gyalogos harcosok 1992. aug.-ban

1991 szeptemberében Hegyi-Karabah kivált Azerbajdzsánból, amit az katonai erővel próbált meg megakadályozni, így kitört a hegyi-karabahi háború. A folytatódó háborúban fokozatosan fölénybe kerültek az örmények, akiket Örményország támogatott, majd a terület csaknem egésze örmény ellenőrzés alá került. 1993 áprilisában Törökország embargót vezetett be Örményországgal szemben.

1994-ben Oroszország sikertelenül közvetített az Örményország és Azerbajdzsán közötti béke létrehozásának ügyében. Hegyi-Karabah parlamentje 1996-ban függetlenné nyilvánította az országot.

Örményország igényt tart az Azerbajdzsán nemzetközileg elismert területén lévő, többségében örmények lakta Hegyi-Karabah tartományra. Emiatt az örmény-azeri határ zárva van, nem ritkán fegyveres összecsapásokra is sor kerül. Az Örményország és Azerbajdzsán között Hegyi-Karabah helyzetéről folyó vita egyik érve, hogy ez volt az utolsó örmény hercegség, amely autonómiával rendelkezett.

„Soha nem fogunk engedményeket tenni országunk területi egységét illetően. Azerbajdzsán területi egysége sérthetetlen. Hegyi-Karabah soha nem kap függetlenséget” – mondta İlham Əliyev azeri elnök 2008 januárjában.

„Hegyi-Karabah függetlensége visszafordíthatatlan, a terület sohasem lesz újra Azerbajdzsáné” – jelentette ki Szerzs Szargszján örmény elnök 2008 tavaszán.

2020. július közepén határvillongások törtek ki Hegyi-Karabah és Örményország, valamint Azerbajdzsán között. Az összecsapások során a konfliktus eszkalálódott, Azerbajdzsán általános támadásba ment át, szeptember 27-én az örmény kormány szükségállapotot hirdetett, így a konfliktus háborúvá változott. A háborúskodás további eszkalációjától egy ideig tartani lehetett, különösen Törökország okán, miután az intenzíven Azerbajdzsán mellett foglalt állást.[9] Szeptember 29-én az örmények meg is vádolták a törököket, hogy azerbajdzsáni légtérben lelőttek egy örmény vadászgépet, mindezt viszont az ankarai kormány tagadta.[10]

Bővebben: 2020-as hegyi-karabahi háború

Az azeri hadsereg, folyamatosan foglalta vissza de jure területeit, ezzel párhuzamosan az örmények visszavonulásra kényszerültek. A harcok november 10-én véget értek a területen, az örmények vesztettek. Hegyi-Karabah területének 35%-a azeri ellenőrzés alá került, így elfoglalták a stratégiai fontosságú Şuşa városát is, amivel viszont közvetlen fenyegetésnek lett kitéve az állam fővárosa, Sztepanakert.[11] Az azeriek által elfoglalt területekről az örmények tömegével menekültek el, főleg Örményország területére, atrocitásoktól és vérengzésektől tartva.[12] Oroszország közvetítésével ugyan elvileg fegyvernyugvás született Azerbajdzsán és Örményország között és Karabahba orosz békefenntartó erőket vezényeltek,[13] ám a vereség miatt Örményországban belpolitikai válság alakult ki, s várhatóan hosszabb távon az örmények nem fogadják el a vereségüket.[14]

2023. szeptemberében Hegyi-Karabah határán az azeri hadsereg ismét támadásba kezdett, amit hivatalosan a kormány „terrorellenes” akciónak nevez, amelynek célja az örmény hadi eszközök harcképtelenné tétele. Egyelőre nem belátható még, hogy a konfliktus eszkalációhoz vezet-e ismét.[15]

Átmeneti időszak

2022-ben a fegyverszüneti megállapodás alapján itt szolgáló orosz békefenntartók nem tudták szavatolni a megállapodás pontjait, így az azeri hadsereg lezárta a Laçıni-folyosót, így megszakadt a szabad átjárás Hegyi-Karabah és Örményország között.[5] 2023 szeptemberében a hegyi-karabahi örmény vezetés megadta magát, és elfogadták a reintegrációt Azerbajdzsánba.[16]

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

Államiságát csak három másik korlátozottan elismert állam, Abházia, Dél-Oszétia és a Dnyeszter Menti Köztársaság ismeri el, továbbá Ausztrália Új-Dél-Wales állama.[17] Hivatalosan Azerbajdzsán részének minősül.

Az államfő az elnök, akit ötéves időtartamra választanak; ugyanaz a személy legfeljebb kétszer töltheti be a posztot.[18]

A törvényhozó testület a Nemzetgyűlés; 33 tagja közül 16-ot egyéni választókörzetben, 17-et pártlistán választanak. A jelenlegi parlamentnek 7 állandó bizottsága van.[18]

A végrehajtó hatalom legfontosabb szerve a kormány, amely a miniszterelnökből, helyetteséből és miniszterekből áll.[18]

Az igazságszolgáltatást a független bíróságok végzik.[18]

Politikai pártok

A három, parlamenti frakcióval rendelkező párt a következő:

Ezen kívül független képviselők is vannak.[18]

Közigazgatási beosztás

Hegyi-Karabah régiói 2020 óta

Az ország a fővárosra és 7 régióra oszlott 1994 és 2020 között. Helyi szinten 10 város és 322 falu alkotta.[18]

Népesség

Általános adatok

Az ország teljes népessége 141 400 fő (2009). A férfiak aránya 48,1, a nőké 51,9%.[18]

Népességének változása

A népesség alakulása 2006 és 2012 között
Lakosok száma
137 700
138 800
139 900
141 400
143 600
144 700
146 600
2006200720082009201020112012
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések

A városi népesség aránya 52,5%. A legnépesebb település Sztepanakert, 52 310 fős lakossággal.[18]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

A háború előtt még a lakosság több mint 20%-a azeri volt, mára azonban csaknem kizárólag örmények lakják.[3]

A lakosság túlnyomó többsége, 95%-a örmény. A maradék 5%-ot kisebb népcsoportok alkotják. Élnek itt asszírok, kurdok és görögök egyaránt. Az asszírok a Közel-Kelet több országában élnek. A kurdok a Közel-Kelet legnagyobb saját ország nélküli népe. Legnagyobb csoportjaik Törökország, Irak és Irán területén élnek.[19]

Gazdaság

A lakosság többsége állattenyésztésből és növénytermesztésből él, de jelentős a kézművesipar is. Az országban számos gyógyforrás található.[3]

Az ország hivatalos fizetőeszköze az arcahi dram, amelyet 2005-ben vezettek be. A pénznem alacsony vásárlóértéke miatt azonban a tényleges forgalomban nem ezt, hanem az örmény dramot használják, míg a hegyi-karabahi dramot főleg szuvenírként árusítják.[20] Az Osztrák Állami Nyomda által nyomott első két bankjegy 2004-ben jelent meg, ami tovább fokozta a feszültséget Hegyi-Karabah és Azerbajdzsán között.[21]

A 2020-as háború nagy csapást mért a terület gazdasági növekedésére, amely korábban jelentős növekedést mutatott 1988 óta.[22] Önállóvá válását követően a legtöbb beruházás a távközlés, az aranybányászat, a gyémántcsiszolás, az ékszerek és a mezőgazdaság területén történt.

Energiaellátás

Karabah energiatermelésének egy részét a martakerti vízierőmű adta a közelmúltig, amelyet még a szovjet időkben építettek, utána a kormány 70-80 millió dollárból bővítette. Az energiaellátás 60%-a továbbra is Örményországból érkezett.[22] 2010-ben egy új villamosenergiával foglalkozó céget, az Arcah HEK-et alapították örményországi támogatással és átadtak egy újabb vízierőművet is. Tervben volt még két kisebb erőmű létesítése.[23] A létesítményekkel nemcsak az önellátás növekedését remélték Karabahban, de arra számítottak, hogy az állam energiaexportőrré is vállhat.

Infrastruktúra

Az első karabahi háború után 1991-ben jelentős infrastrukturális fejlesztést végeztek az országban, amelynek költségvetése 15 millió dollár volt és részben az örmény diaszpóra finanszírozta.[22] Ezáltal egy keskeny szakaszon Karabah össze lett kötve Örményországgal. 2011-ben egy észak-déli irányú autópályát adtak át Martakert, Sztepanakert és Martuni között.[22]

A kommunikáció 2008 óta folyamatosan növekszik, részben libanoni befektetéseknek köszönhetően.

Segélyezés

Karabah legfőképp Örményországtól kap pénzügyi segítséget, 2010-ben pl. harmincmillió dollárt, az USA-tól pedig nyolcmilliót.[24] Jelentős mértékben támogatják az örmény diaszpórából is a de facto köztársaságot. Az országnak 1996 óta saját bankja van az ArcahBank, ugyanakkor a fiókok zömét a nagyobb örmény bankok birtokolják.

Turizmus

Turizmusát a 2020-as háború megrengette. Korábban az ágazat jelentős növekedést mutatott. Az országba főleg örményországi és diaszpórabeli örmények látogattak el. Sztepanakertben a háború előtt kilenc szálloda üzemelt, mostanra már csak öt van.[25]

2005-ben négyezer, 2010-ben pedig már nyolcezer turista látogatta meg Karabahot.[26]

A régió látnivalói közé számos régi kolostor tartozik. Az iszlám vallási helyszínek többsége lepusztult, azokat nem igazán állítják helyre.[27] A frontvonalak és az azeri határon fekvő szellemvárosok a katasztrófaturistákat vonzzák.

Nem vallási jellegű látnivalója a 10. században épült és a 18. századig folyamatosan bővített majraberdi vár, Sztepanakerttől keletre.

Az országnak saját turizmusfejlesztési ügynöksége van, amely Jerevánban üzemel, nem kormányzati szervként. Ezen keresztül nemcsak a turisták, de újságírók és vásárlók is felkészülhetnek a Karabahba történő útra.

2014 óta éves borfesztiválokat tartanak Karabahban, hogy felélesszék a nagymúltú borkészítési hagyományokat. A fesztivált minden szeptember harmadik szombatján tartják, de 2020 óta szünetel, noha igen gyorsan az egyik nemzeti ünneppé fejlődött.[28]

Az ország természeti szépségekből sem szenved hiányt, ám ezek látogathatósága korlátozott a magas biztonsági kockázat, a gyakori határincidensek, valamint az Azerbajdzsánnal újból fellángolt ellenségeskedés miatt.

Karabah megközelítése, csak Örményországon át lehetséges. Azerbajdzsán kormánya szigorúan tiltja, hogy területéről bárki a szakadár régióba lépjen, sőt kész nyilvánosságra is hozni azon külföldiek adatait, akik előzetes hozzájárulása nélkül léptek Karabah területére Örményország felől.[29]

Kultúra

Gasztronómia

Ahogy az örmény, úgy a karabahi konyha sem különül el jelentősmértékben az azeritől. A karabahi ételkészítésnél nagy szerepe van a friss hozzávalóknak.[30] A vidéki lakosság körében megszokott, hogy saját maguk termelik meg az élelmiszert és állítanak elő bort.[30] Még a városokban is, mint Sztepanakert vagy Şuşa jellemző, hogy a háztartásoknak saját kertjeik vannak, ahol a friss anyagokat állítják elő.[30]

Karabah ételkülönlegessége a csingyalov hatsz nevű kovásztalan, többrétegű tésztaféle, melynek töltelékje apróra vágott friss fűszer-, valamint gyógynövényekből áll.[30] Elterjedt fogás a mediterrán területeken is jól ismert dolma. Ez Karabahban padlizsánból, darálthúsból, paprikából, paradicsomból és rizsből készül, amit szőlő- vagy káposzta levélbe göngyölnek,[30] akárcsak a töltött káposztát.

A borokat itt még mindig általában kőkorsókba töltik. A városoknak mind megvan a maguk pincészete.[30]

Ünnepek

Szeptember 2. - Nemzeti ünnep (a függetlenség napja 1991)

Jegyzetek

  1. ↑ Hegyi-Karabah új alkotmánya szuverenitást deklarál. HVG, 2006. december 11. (Hozzáférés: 2018. március 15.)
  2. ↑ Az ország új alkotmánya Archiválva 2016. október 23-i dátummal a Wayback Machine-ben szerint mindkét név egyenértékű (Chapter 1, Article 1, Paragraph 2).
  3. ↑ a b c d e f 20 éve történt: A karabahi válság (magyar nyelven). Új Szó, 2008. július 1. [2014. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
  4. ↑ Az ország alkotmánya I.1.2. (angolul)
  5. ↑ a b Orosz békefentartók képtelen biztosítani a folyosót
  6. ↑ Geographic Location, Climate, Natural Resources and Wildlife of the Nagorno Karabakh Republic (angol nyelven). Office of the Nagorno Karabakh Rpublic, Washington DC. (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
  7. ↑ a b Kun Miklós: A fekete könyv orosz lapjai
  8. ↑ A karabahi konfliktus nem ma kezdődött. qubit.hu. [2020. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva].
  9. ↑ Kitört az azeri-örmény háború Hegyi-Karabahért (nepszava.hu). [2021. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 29.)
  10. ↑ Egy török F-16-os lelőtt egy örmény vadászgépet, Ankara tagad (origo.hu)
  11. ↑ Elvesztették Hegyi-Karabah második legnagyobb városát az örmények (168ora.hu)
  12. ↑ Menekülnek az örmények Hegyi-Karabahból (euronews.com)
  13. ↑ Hegyi-Karabah: az orosz békefenntartók kiépítették állásaikat (euronews.com)
  14. ↑ Lezárult korunk egyik legdurvább háborúja - Elszabadultak az indulatok, tömegek menekülnek (portfolio.hu)
  15. ↑ Azerbajdzsán katonai műveletet indított Hegyi-Karabahban (HVG)
  16. ↑ Hegyi-Karabah megadta magát
  17. ↑ Australia’s New South Wales Recognizes Karabakh Independence Archiválva 2012. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben, www.asbarez.com; Elérés: 2012. november 2.
  18. ↑ a b c d e f g h Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) pres nevű lábjegyzeteknek
  19. ↑ Forrás: A Világ országai, Nyír.Karta Bt 2008
  20. ↑ Memories on day Armenian dram was put into circulation. Armenpress, 2013. november 22. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
  21. ↑ Elizabeth Owen: Tempers Flare Over the Issue of Nagorno-Karabakh Souvenir Currency. Eurasianet, 2004. szeptember 6. [2007. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
  22. ↑ a b c d Karabakh hopes for recognition — from investors (Wayback Machine). [2016. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 2.)
  23. ↑ Armenian, Karabakh Governments Inaugurate Hydro-electric Station (Asbarez)
  24. ↑ NKR meets the Global Crisis: Economy of Karabakh in need of assistance. [2020. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 2.)
  25. ↑ 5 hotels found in Stepanakert city
  26. ↑ В мире растет интерес к Арцаху
  27. ↑ Karabakh’s contentious mosque restoration (Eurasianet)
  28. ↑ The Sixth Artsakh Wine festival held in the Togh village of Artsakh’s Hadrut region (Arcah Press)
  29. ↑ List of foreign citizens illegally visited occupied territories of the Republic of Azerbaijan (Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Azerbaijan)
  30. ↑ a b c d e f Discover Artsakh's Fresh Food

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nagorno-Karabakh Republic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hegyi-Karabah_Köztársaság&oldid=26463935”