Tatai vár
| Tatai vár | |
 | |
| Ország |  Magyarország |
| Mai település | Tata |
| Tszf. magasság | 130 m |
| Épült | 1397-1409 között |
| Elhagyták | 1683 (felrobbantották) |
| Állapota | restaurálva |
| Típusa | vízi vár |
| Építőanyaga | kő |
| Tulajdonos | Esterházy Miklós József |
| Elhelyezkedése | |
 Tatai vár
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 38′ 56″, k. h. 18° 19′ 10″47.648889°N 18.319444°EKoordináták: é. sz. 47° 38′ 56″, k. h. 18° 19′ 10″47.648889°N 18.319444°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tatai vár témájú médiaállományokat. | |
A Tatai vár Tatán az Öreg-tó partján található vízi vár. Luxemburgi Zsigmond király építette 1397–1409 között, talán a Lackfi család korábbi erődítményének helyén. A Zsigmond által emelt négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros várnak csak déli szárnya áll, hozzá csatlakoznak a többi rész feltárt alapfalai.
Története
A második világháború végéig
Zsigmond magyar király 1426-ban Rozgonyi Istvánnak zálogosította el a várat, és a Rozgonyiaktól csak I. Mátyás király váltotta vissza 1467 előtt. Az 1470–1480-as években Mátyás újjáépítette az erődítményt: a belső várat második emelettel bővítette, kívül pedig új falövet emeltetett egy falazott vizesárokkal. Mátyás halála után a várat fia, Corvin János örökölte, akitől 1494-ben II. Ulászló király szerezte meg. Kisebb építkezéseket feltehetően ő is végzett az épületen. A mohácsi csatavesztés után portyázó török csapatok Tata környékét feldúlták, de gróf Cseszneky György kapitány a várat sikeresen megvédte. Ettől fogva Tata a Győr védelmét biztosító végvári rendszer egyik fontos eleme volt. Ekkor kezdték meg a külső várfal építését a rondellával és a külső vizesárokkal. Az Oszmán Birodalom rövid időre, 1558-tól 1566-ig elfoglalta. Amikor visszakerült a magyarok kezébe, elhatározták a védművek korszerű megerősítését.
A várat 1568-1577 között Süess Orbán tervei szerint építették át. A 16. századi haditechnikának megfelelően három ó-olasz rendszerű bástyát építettek; a dél felé néző Ferrandót, a keleti sarkot védő Rosenberget és az észak felől a Kecskebástyát. Az első kettő az akkori várkapitány nevét örökítette meg, a harmadik neve a bástya kecskeszakáll alakjára utal. A nyugati, negyedik bástyát megjavították, meghagyták a 16. század közepén épített eredeti körbástya (rondella) formáját. A várat az Öreg-tó vizével elárasztott árokkal vették körül. A Bécs ostromára ostromára vonuló Kara Musztafa nagyvezír 1683-ban felrobbantotta a várat. I. Lipót császár általános várromboló rendeletének végrehajtását (1702) a Rákóczi-szabadságharc akadályozta meg.
.jpg)
1727-ben a tatai uradalmat galánthai gróf Esterházy József országbíró vásárolta meg, és 1945-ig az Esterházy család tulajdona maradt. Uradalmi építőmestere, Fellner Jakab 1755-ben építette a vizesárkon átvezető, négy nyílású hidat és végében a vörös márványkeretes kapubejárót, ami máig a vár fő bejárata. Az új kapu és a török kori bejáró közé egy ellátott úgynevezett udvarbíró házat építettek börtöncellákkal és börtönkápolnával. Az épület emeleti részeire az Esterházy család levéltára és gyűjteményei kerültek, a földszinten pedig lóistállót alakítottak ki. 1805-ben még öt áristomot (börtönt) alakítottak ki.
A 19. század elején tűz pusztított a várban. 1815-ben a várépület megmaradt szárnyát romantikus stílusban átalakították. Az eredeti kápolnafalra ekkor húzták fel a mai torony szintjét. Ekkor készültek a jellegzetes neogótikus ablak- és ajtókeretek, a kváderes borítású terasz is. A déli oldalon a teraszhoz az angolkertben is tevékenykedett Charles Moreau építész tervei alapján egy kis zárt erkély kapcsoltak. 1821-ben a várudvaron új kápolnát építettek, és ebben 1848-ig miséztek a raboknak. 1891-ben a tatai angol kolónia tagjai elkérték és megkapták a kápolnát anglikán templomnak. 1896-1897-re nyerte el az udvari front a mai képét. A Tatán és környékén tartott nagy császári hadgyakorlatok idejére átalakították az ablakok íveit, és az emeleti ablakokat is az itáliai gótikát idéző módon építették át. Az épület belsejében a 20. század elején új lépcsőket és boltozatokat készítettek. Ez a munka széles körben ismertté tette, de történelmi hitelének nem használt.
A második világháború után
A második világháború pusztítását követően a MADISZ Sirály Sportrepülő Szakosztály kapott benne helyett. 1955 óta a várban működik a Kuny Domokos Múzeum, amely a Komárom-Esztergom megyei múzeumi szervezethez tartozik. A múzeumot Kuny Domokos keramikusról nevezték el. Az első Tatai Múzeumot 1912-ben Dornay Béla piarista tanár alapította, aki a gimnáziumban az ifjúság részére honismereti gyűjteményt állított össze. 1938-ban katalogizáltan, rendezetten, mint Tatai Múzeum szerepelt a piarista rendház helyiségeiben. A tervszerű, muzeológiai alapú gyűjtőmunka 1956 óta folyik.
1965-ben indult meg a vár ásatása és feltárása. A várárok, a kazamaták illetve a vár kútjának régészeti feltárása még várat magára. 1974-ben a Kuny Domokos Múzeum a vár tíz termében megnyitotta állandó és időszaki kiállításait. 1997-ben nyílt meg a római, Pannónia provincia, Brigetio településéről származó, freskókkal gazdagon díszített belső tér rekonstrukciója, amely teljességével a múzeum Európa-szerte egyedülálló kincse. A vár földszinti kiállítótermeiben még a korábbi kiállítás részeként kialakított római és középkori kőtár illetve régészeti emlékeket bemutató egységek láthatóak.
2000-ben új tárlat rendezése kezdődött, az épület részleges felújításával, rekonstrukciójával párhuzamosan. A szakaszosan megnyíló új állandó kiállítás már látható részei a tatai fazekasság, a 18. századi és 19. századi mezőváros, és a főúri élet, a fajansz-manufaktúra emlékeit bemutató termek. Érdekes látnivaló a római szoba, amely a Brigetioból származó, falképekkel díszített szobának, egy egykori festett teremnek teljes rekonstrukciója. A 2. századból származó töredékeket 1961-ben találták Szőnyben, a pompeji stílusú falképek jelenetes mezői, a görög mitológia témáit dolgozzák fel.
Források
- Dr. Körmendi Géza munkái
- Rohrbacher Miklós: Tata története. Tata, 1888. A szerző kiadása. Engländer C. Könyvnyomdája. 244 p.
- B. Szatmári Sarolta: Jelentés a tatai vár ásatásáról. Archeologiai Értesítő 1974/1.
- Kiss Vendel: A tatai vár metszetábrázolásai a XVI-XVII századból, Kompress Nyomdaipari Kft., 1998, ISBN 9637110305
- B. Szatmári Sarolta: Tata. Vár. Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 73, Cartographia Vállalat, Budapest, 1992.
