„Karl Carstens” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: ko:카를 카르스텐스 |
a r2.5.2) (Bot: következő hozzáadása: be:Карл Карстэнс |
||
| 21. sor: | 21. sor: | ||
[[en:Karl Carstens]] |
[[en:Karl Carstens]] |
||
[[be:Карл Карстэнс]] |
|||
[[bg:Карл Карстенс]] |
[[bg:Карл Карстенс]] |
||
[[br:Karl Carstens]] |
[[br:Karl Carstens]] |
||
A lap 2010. december 15., 12:37-kori változata
Karl Carstens ( Bréma, 1914. december 14. – Meckenheim, 1992. május 30.) konzervatív német politikus, az NSZK elnöke 1979 és 1983 között.
Pályakezdet
Carstens egy brémai tanácsnok fiaként született. Az érettségi után 1933-ben kezdte meg jogi tanulmányait a Frankfurti egyetemen. Diákként eljutott Dijon, Königsberg, München és Hamburg egyetemeire is. A jogi pályafutáshoz szükséges államvizsgákat 1936-ban és 1939-ben tette le, 1938-tól kezdve jogászdoktor. 1939 és 1945 között a német hadseregben szolgálva légvédelmi tüzérként vett részt és 5 évig a náci párt tagja volt. 1945-ben Brémában kezdte újra jogi pályafutását.
1948-ban a Yale Egyetemre utazott és ott is megszerezte a jogi diplomát. 1949 és 1953 között a brémai szenátus jogi tanácsadójaként a városállam NSZK-hoz delegált megbízottjaként dolgozott. 1952-ben a Kölni Egyetemre hívták, ahol habilitációt szerzett. 1955-ben belépett a CDU-ba. 1960-ban a Kölni egyetem professzorrá választotta.
Az NSZK élén
1954-ben az újjászerveződő német diplomácia szolgálatába szegődött. 1955-ig az NSZK nagykövete volt a strasbourgi Európa Tanácsnál, majd a bonni Külügyi Hivatalnál dolgozott, amelynek nyugat-európai külkapcsolatokkal foglalkozó osztályának vezetője lett. 1970-től kezdve két évig vezette a bonni Külügyi Kutatóintézetet, de 1972-ben a Bundestag képviselőjévé választották, ezért pályafutását ott folytatta. A CDU-frakció vezetőjeként az akkor ellenzéki párt egyik legfontosabb embere volt a parlamentben.
1976. december 14-én (62. születésnapján) Carstenst a Bundestag elnökévé választották. Három évvel később, 1979. május 23-án a Bundesrat és a Bundestag közös ülésén az NSZK ötödik elnökévé választották. 16 külföldi útja során 24 államot keresett fel, az NSZK szövetségesei mellett kapcsolatokat igyekezett kiépíteni a harmadik világ országai felé is. Életkora miatt nem vállalta a második elnöki periódusát. 1992-ben Bonn mellett hunyt el, néhány nappal később Brémában a riensbergi temetőben kísérték utolsó útjára.
