„Karl Carstens” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.1 |
a Második világháborús német katonák kategória eltávolítva; A Német Birodalom katonái a második világháborúban kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
56. sor: | 56. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:Carstens Karl}} |
{{DEFAULTSORT:Carstens Karl}} |
||
[[Kategória:Német Szövetségi Köztársaság]] |
[[Kategória:Német Szövetségi Köztársaság]] |
||
[[Kategória: |
[[Kategória:A Német Birodalom katonái a második világháborúban]] |
||
[[Kategória:NSDAP-tagok]] |
[[Kategória:NSDAP-tagok]] |
||
[[Kategória:1914-ben született személyek]] |
[[Kategória:1914-ben született személyek]] |
A lap 2020. szeptember 30., 00:08-kori változata
Karl Carstens | |
Karl Carstens (1973) | |
A Német Szövetségi Köztársaság 5. elnöke | |
Hivatali idő 1979. július 1. – 1984. június 30. | |
Előd | Walter Scheel |
Utód | Richard von Weizsäcker |
Katonai pályafutása | |
Csatái | második világháború |
Született | 1914. december 14. Bréma |
Elhunyt | 1992. május 30. (77 évesen) Meckenheim |
Sírhely | Riensberger Friedhof |
Párt | Kereszténydemokrata Unió |
Házastársa | Veronica Carstens |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái |
|
Vallás | Protestant Church in Germany |
Díjak |
|
Karl Carstens aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Carstens témájú médiaállományokat. |
Karl Carstens (Bréma, 1914. december 14. – Meckenheim, 1992. május 30.) konzervatív német politikus, az NSZK elnöke 1979 és 1984 között.
Pályakezdet
Apja, a brémai Kereskedelmi Főiskola tanára és oktatásügyi tanácsosa az első világháborúban a francia fronton esett el. Az érettségi után 1933-ban kezdte meg jogi tanulmányait a Frankfurti egyetemen. Diákként eljutott Dijon, Königsberg, München és Hamburg egyetemeire is. A jogi pályafutáshoz szükséges államvizsgákat 1936-ban és 1939-ben tette le, 1938-tól kezdve jogászdoktor. 1939 és 1945 között a német hadseregben szolgálva légvédelmi tüzérként vett részt és 5 évig az NSDAP tagja volt. 1945-ben Brémában kezdte újra jogi pályafutását.
1948-ban a Yale Egyetemen tanult tovább, és ott is megszerezte a jogi diplomát. 1949 és 1953 között a brémai szenátus jogi tanácsadójaként a városállam NSZK-hoz delegált megbízottjaként dolgozott. 1952-ben a Kölni Egyetemen habilitált, ahol 1960-tól az Európai Közösségek Jogtudományi Intézetét is vezette. 1955-ben belépett a CDU-ba.
Az NSZK élén
1954-ben az újjászerveződő német diplomácia szolgálatába szegődött. 1955-ig az NSZK nagykövete volt a strasbourgi Európa Tanácsnál, majd a bonni Külügyi Hivatalnál dolgozott, amelynek nyugat-európai külkapcsolatokkal foglalkozó osztályának vezetője lett. 1970-től kezdve két évig vezette a bonni Külügyi Kutatóintézetet, de 1972-ben a Bundestag képviselőjévé választották, ezért pályafutását ott folytatta. A CDU-frakció vezetőjeként az akkor ellenzéki párt egyik legfontosabb embere volt a parlamentben.
1976. december 14-én (62. születésnapján) Carstenst a Bundestag elnökévé választották. Három évvel később, 1979. május 23-án a Bundesrat és a Bundestag közös ülésén az NSZK ötödik elnökévé választották. 16 külföldi útja során 24 államot keresett fel, az NSZK szövetségesei mellett kapcsolatokat igyekezett kiépíteni a harmadik világ országai felé is. Életkora miatt nem vállalta a második elnöki periódusát. 1992-ben Bonn mellett hunyt el, néhány nappal később Brémában a riensbergi temetőben kísérték utolsó útjára.
Források
- Karl Carstens (1979–1984) (német nyelven). bundespraesident.de. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 26.)
- Irmgard Zündorf: Biografie Karl Carstens (német nyelven). Lebendiges Museum Online. (Hozzáférés: 2016. december 6.)