Ugrás a tartalomhoz

„Huszár Károly (politikus)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pordav (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Pordav (vitalap | szerkesztései)
Forrás: 1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.
59. sor: 59. sor:


A magyarországi [[Keresztényszocializmus|keresztényszocialista]] mozgalom egyik elindítója volt, vidéki egyesületeiket szervezte. Központi szervező titkárként részt vett a Katolikus Népszövetség megalakításában.
A magyarországi [[Keresztényszocializmus|keresztényszocialista]] mozgalom egyik elindítója volt, vidéki egyesületeiket szervezte. Központi szervező titkárként részt vett a Katolikus Népszövetség megalakításában.
[[1906]]-ban jelölték a [[Szakcs|szakcsi]] kerületben, de kétszáz szavazattal kisebbségben maradt a [[Függetlenségi Párt (1874)|függetlenségi párt]] jelöltjével szemben. [[1910]]-től [[1918]]-ig [[Katolikus Néppárt|néppárti]] programmal a [[Sárvár|sárvári]] kerület országgyűlési képviselője. 1918 decemberében a Néppárt vezetésével alakult ''Országos Keresztényszociális Néppárt''tá. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaság]] idején üldözték, állásából elbocsátották, és le is tartóztatták; családját zaklatták, többször házkutatást tartottak náluk, ő maga 5 hétig volt túsz a [[Budapesti Fegyház és Börtön|Gyűjtőfogházban]]. Ezután [[Bécs]]be menekült, ahol aktív szervezőtevékenységet végzett, a keresztényszocialista ''Reichspost''nál dolgozott.
[[1906]]-ban jelölték a [[Szakcs|szakcsi]] kerületben, de kétszáz szavazattal kisebbségben maradt a [[Függetlenségi Párt (1874)|függetlenségi párt]] jelöltjével szemben. [[1910]]-től [[1918]]-ig [[Katolikus Néppárt|néppárti]] programmal a [[Sárvár|sárvári]] kerület országgyűlési képviselője. Az első világháború kitörésekor mint őrmester ment ki a frontra, Románia beavatkozásakor pedig az Erdélyben operáló német hadsereghez osztották be, amelynek politikai és hírszerzőosztályában fontos szolgálatot tett. A háborús országgyűlésen sűrűn szólalt fel szociális, népjóléti és katonai ügyekben. Jelentékeny szerepe volt azokban a tárgyalásokban, amelyek 1918 októberében a válságos politikai helyzet megoldása ügyében az ellenzéki pártok között folytak, ez ügyben a király is többször fogadta kihallgatáson. Gróf Hadik János miniszterelnök egy nappal az őszirózsás forradalom kitörése előtt felajánlotta neki a vallás- és közoktatásügyi tárcát. A Károlyi-forradalom alatt nem vállalt semmiféle szerepet, a politikától teljesen visszavonult és újságírással, valamint a katolikus népszövetség ügyeivel foglalkozott. 1918 decemberében a Néppárt vezetésével alakult ''Országos Keresztényszociális Néppárt''tá. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaság]] idején üldözték, állásából elbocsátották, és le is tartóztatták; családját zaklatták, többször házkutatást tartottak náluk, ő maga 5 hétig volt túsz a [[Budapesti Fegyház és Börtön|Gyűjtőfogházban]]. Ezután [[Bécs]]be menekült, ahol aktív szervezőtevékenységet végzett, a keresztényszocialista ''Reichspost''nál dolgozott.
A második és harmadik [[Friedrich-kormány]]ban [[1919]]. augusztus 15-től november 24-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. 1919. [[november 24.|november 24-én]] megválasztották az ún. [[Huszár-kormány | koncentrációs kormány]] miniszterelnökévé, ezt a posztot [[1920]]. [[március 15.|március 15-éig]] töltötte be. Egyben ő volt a munkaügyi és népjóléti miniszter is. A kommün bukása után alakult, kormánytámogató [[Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja]] (Huszár-[[Ernszt Sándor|Ernszt]]-párt) elnöke; a második nemzetgyűlés alelnöke. Kormánymegbízottként az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ban járt, kieszközölte a magyar hadifoglyok hazatérését [[Vlagyivosztok|Vlagyivosztokból]].
A második és harmadik [[Friedrich-kormány]]ban [[1919]]. augusztus 15-től november 24-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Az ő feladata volt a bolsevisták által teljesen felforgatott egyházi és iskolai állapotok helyreállítása, amit aránylag rövid idő alatt sikerült is végrehajtania. 1919 novemberében, amikor a szövetséges hatalmak Sir George Clerk-et küldték Budapestre, hogy itt igyekezzék a pártok közt megegyezést létrehozni egy olyan (koncentrációs) kormány alakítására, amelyben a társadalom minden osztálya és rétege képviselve van, a megtartott pártközi értekezleten Huszár Károly látszott a legalkalmasabbnak egy ilyen kormány alakítására. Ez alapon Sir George Clerk megbízta Huszár Károlyt a kabinetalakítással és kormányát, amelyben minden párt megbízottja helyet kapott, az antant nyomban elismerte és kijelentette, hogy ezt a kormányt meghívja a béketárgyalásokra. Huszár kormányának a választások kiírása, a választás alapján összeülő nemzetgyűlés alkotmányozó munkájának előkészítése és Magyarországnak a béketárgyalásokon való képviseltetése volt a feladata. Az ő miniszterelnöksége alatt történt Horthy Miklósnak Magyarország kormányzójává való megválasztása is. Ezek elvégzése után Huszár és kormánya benyújtotta lemondását, hogy átadja helyét olyan kormánynak, amely parlamentáris alapon a nemzetgyűlés többségi pártjaiból alakul meg. A kommün bukása után alakult, kormánytámogató [[Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja]] (Huszár-[[Ernszt Sándor|Ernszt]]-párt) elnöke; a második nemzetgyűlés alelnöke. Kormánymegbízottként az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ban járt, kieszközölte a magyar hadifoglyok hazatérését [[Vlagyivosztok|Vlagyivosztokból]].


[[1928]]-ban az [[Országos Társadalombiztosító Intézet]] (OTI) elnökévé nevezték ki. Ekkor lemondott mandátumáról, mert hivatali állásánál fogva a felsőház tagjává vált. [[1931]] és [[1934]] között egyben a székesfővárosi törvényhatósági bizottság tagja. 1934-ben lemondatták az OTI-elnökségről és ezzel elvesztette felsőházi tagságát is. Bár a parlamenti politizálásban ezután már nem vett részt, az [[Actio Catholica]] alelnökeként ([[1932]]–[[1941]]) a közéletnek továbbra is tevékeny résztvevője maradt.
[[1928]]-ban az [[Országos Társadalombiztosító Intézet]] (OTI) elnökévé nevezték ki. Ekkor lemondott mandátumáról, mert hivatali állásánál fogva a felsőház tagjává vált. [[1931]] és [[1934]] között egyben a székesfővárosi törvényhatósági bizottság tagja. 1934-ben lemondatták az OTI-elnökségről és ezzel elvesztette felsőházi tagságát is. Bár a parlamenti politizálásban ezután már nem vett részt, az [[Actio Catholica]] alelnökeként ([[1932]]–[[1941]]) a közéletnek továbbra is tevékeny résztvevője maradt.

A lap 2020. július 11., 18:24-kori változata

Huszár Károly
Huszár Károly az 1910-es években
Huszár Károly az 1910-es években
Magyarország miniszterelnöke
Hivatali idő
1919. november 24. – 1920. március 15.
Államfőönmaga
(1920. március 1-jéig)
ügyvezető államfő
Horthy Miklós
kormányzó
ElődFriedrich István
UtódSimonyi-Semadam Sándor
Magyarország ügyvezető államfője
Hivatali idő
1919. november 24. – 1920. március 1.
ElődFriedrich István
UtódHorthy Miklós
kormányzó
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő
1919. augusztus 15. – november 24.
ElődImre Sándor
UtódHaller István
Magyarország nemzetgyűlésének alelnöke

Születési névSchorn János Károly
Született1882. szeptember 10.
Nussdorf
Elhunyt1941. október 29. (59 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
PártKatolikus Néppárt, Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja

Foglalkozástanító, politikus
Vallásrómai katolikus

Huszár Károly aláírása
Huszár Károly aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Huszár Károly témájú médiaállományokat.

Huszár Károly (született Schorn) (Nussdorf, 1882. szeptember 10.Budapest, 1941. október 29.) magyar politikus, miniszterelnök.

Szakmai életútja

Iskoláit Ischlben és Szatmárnémetiben végezte, tanítói oklevelei szerzett, majd Bajnán volt tanító. 1902 és 1910 között a Néppárt, 1910-től 1919-ig a Népújság, 1912 és 1914 között a Képes Hírlap című lap felelős szerkesztője, 1926-ban a Kis Újság főszerkesztője. Munkatársa volt emellett az Uj Lapnak, az Alkotmánynak, az Igaz Szónak és még a Sport-Világnak is. Tagja volt a Pázmány Egyesületnek.

Politika tevékenysége

Huszár Károly (balról a második) 1935-ben, Krakkóban

A magyarországi keresztényszocialista mozgalom egyik elindítója volt, vidéki egyesületeiket szervezte. Központi szervező titkárként részt vett a Katolikus Népszövetség megalakításában. 1906-ban jelölték a szakcsi kerületben, de kétszáz szavazattal kisebbségben maradt a függetlenségi párt jelöltjével szemben. 1910-től 1918-ig néppárti programmal a sárvári kerület országgyűlési képviselője. Az első világháború kitörésekor mint őrmester ment ki a frontra, Románia beavatkozásakor pedig az Erdélyben operáló német hadsereghez osztották be, amelynek politikai és hírszerzőosztályában fontos szolgálatot tett. A háborús országgyűlésen sűrűn szólalt fel szociális, népjóléti és katonai ügyekben. Jelentékeny szerepe volt azokban a tárgyalásokban, amelyek 1918 októberében a válságos politikai helyzet megoldása ügyében az ellenzéki pártok között folytak, ez ügyben a király is többször fogadta kihallgatáson. Gróf Hadik János miniszterelnök egy nappal az őszirózsás forradalom kitörése előtt felajánlotta neki a vallás- és közoktatásügyi tárcát. A Károlyi-forradalom alatt nem vállalt semmiféle szerepet, a politikától teljesen visszavonult és újságírással, valamint a katolikus népszövetség ügyeivel foglalkozott. 1918 decemberében a Néppárt vezetésével alakult Országos Keresztényszociális Néppárttá. A Tanácsköztársaság idején üldözték, állásából elbocsátották, és le is tartóztatták; családját zaklatták, többször házkutatást tartottak náluk, ő maga 5 hétig volt túsz a Gyűjtőfogházban. Ezután Bécsbe menekült, ahol aktív szervezőtevékenységet végzett, a keresztényszocialista Reichspostnál dolgozott. A második és harmadik Friedrich-kormányban 1919. augusztus 15-től november 24-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Az ő feladata volt a bolsevisták által teljesen felforgatott egyházi és iskolai állapotok helyreállítása, amit aránylag rövid idő alatt sikerült is végrehajtania. 1919 novemberében, amikor a szövetséges hatalmak Sir George Clerk-et küldték Budapestre, hogy itt igyekezzék a pártok közt megegyezést létrehozni egy olyan (koncentrációs) kormány alakítására, amelyben a társadalom minden osztálya és rétege képviselve van, a megtartott pártközi értekezleten Huszár Károly látszott a legalkalmasabbnak egy ilyen kormány alakítására. Ez alapon Sir George Clerk megbízta Huszár Károlyt a kabinetalakítással és kormányát, amelyben minden párt megbízottja helyet kapott, az antant nyomban elismerte és kijelentette, hogy ezt a kormányt meghívja a béketárgyalásokra. Huszár kormányának a választások kiírása, a választás alapján összeülő nemzetgyűlés alkotmányozó munkájának előkészítése és Magyarországnak a béketárgyalásokon való képviseltetése volt a feladata. Az ő miniszterelnöksége alatt történt Horthy Miklósnak Magyarország kormányzójává való megválasztása is. Ezek elvégzése után Huszár és kormánya benyújtotta lemondását, hogy átadja helyét olyan kormánynak, amely parlamentáris alapon a nemzetgyűlés többségi pártjaiból alakul meg. A kommün bukása után alakult, kormánytámogató Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (Huszár-Ernszt-párt) elnöke; a második nemzetgyűlés alelnöke. Kormánymegbízottként az USA-ban járt, kieszközölte a magyar hadifoglyok hazatérését Vlagyivosztokból.

1928-ban az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) elnökévé nevezték ki. Ekkor lemondott mandátumáról, mert hivatali állásánál fogva a felsőház tagjává vált. 1931 és 1934 között egyben a székesfővárosi törvényhatósági bizottság tagja. 1934-ben lemondatták az OTI-elnökségről és ezzel elvesztette felsőházi tagságát is. Bár a parlamenti politizálásban ezután már nem vett részt, az Actio Catholica alelnökeként (19321941) a közéletnek továbbra is tevékeny résztvevője maradt.

Kitüntetése(i): Nagy Szent Gergely Rend Nagykeresztje, amelyet az 1930-as Szent Imre-év megszervezésében játszott szerepéért kapott.

Források

  • Huszár Károly a Magyar életrajzi lexikonban
  • Tápay-Szabó László Magyarország Pápai Lovagjai. ( Az 1932-ben Budapesten megjelent könyv reprint kiadása, Szent István Társulat, Budapest 2011
  • Huszár Károly a Magyar Katolikus Lexikonban
  • Huszár Károly az 1931–35-ös Országgyűlési Almanachban
  • Akadémiai kislexikon I. (A–K). Főszerk. Beck Mihály, Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai. 1989. ISBN 963-05-5280-9
  • Gianone András: Az Actio Catholica története Magyarországon 1932–1948. Bp., 2010.
  • Gianone András - Klestenitz Tibor: Katolikus nagygyűlések Magyarországon. Bp., 2017.
  • Vidor Gyula (szerk.): Nemzetgyülési almanach 1920–1922 (Bp., 1921)
  • 1910-1918. évi országgyűlés Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1910–1915. Budapest, 1910.
  • 1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Művei

  • A magyar nép hősei. Jellemző történetek a világháborúból. Bp. 1915.
  • A felnőttek oktatásának jövő irányelvei. Bp. 1919.
  • Az égő Oroszország. Bp. 1926.
  • A Katolikus Akció szociális gondolatai : a világi apostolkodás vezérkönyve. Bp. 1934.
  • Mi történik Oroszországban? Bp. 1934.
  • Krisztus kopogtat a gyárak kapuján. Bp. 1934.
  • Lehet-e még segíteni az emberiségen? (XI. Pius pápa szociális útmutatása a "Quadragesimo Anno"-ban). Bp. 1934.


Elődje:
Friedrich István
Utódja:
Simonyi-Semadam Sándor