„Tatai vár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a A legfrissebb publikált történeti kutatások a vár 16. századi történetére, forrástanulmányok, cikkek belinkelve. |
Címke: Visszaállítás |
||
| (20 közbenső módosítás, amit 16 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 5. sor: | 5. sor: | ||
| ország = Magyarország |
| ország = Magyarország |
||
| tengerszint feletti magasság = 130 |
| tengerszint feletti magasság = 130 |
||
| épült = |
| épült = 1397–1409 között |
||
| elpusztult = 1683 |
| elpusztult = 1683 |
||
| sorsa = felrobbantották |
| sorsa = felrobbantották |
||
| 17. sor: | 17. sor: | ||
| hosszúsági ívperc = 19 |
| hosszúsági ívperc = 19 |
||
| hosszúsági ívmásodperc = 10 |
| hosszúsági ívmásodperc = 10 |
||
| pozíciós térkép = Tata |
|||
}} |
}} |
||
A''' Tatai vár''' [[Tata|Tatán]] az [[Öreg-tó]] partján található vízi vár. [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] király építtette [[1397]]–[[1409]] között, talán a [[Lackfi család]] korábbi erődítményének helyén. A Zsigmond által emelt négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros várnak csak délkeleti szárnya áll, hozzá csatlakoznak a többi rész feltárt alapfalai. |
A''' Tatai vár''' [[Tata|Tatán]] az [[Öreg-tó]] partján található vízi vár. [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] király építtette [[1397]]–[[1409]] között, talán a [[Lackfi család]] korábbi erődítményének helyén. A Zsigmond által emelt négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros várnak csak délkeleti szárnya áll, hozzá csatlakoznak a többi rész feltárt alapfalai. |
||
| 22. sor: | 23. sor: | ||
==Története== |
==Története== |
||
===A második világháború végéig=== |
===A második világháború végéig=== |
||
[[Fájl:Tatavár alaprajz1500.jpg|bélyegkép|balra| |
[[Fájl:Tatavár alaprajz1500.jpg|bélyegkép|balra|265px|A tatai vár alaprajza]] |
||
[[File:Tatai vár légi fotón.jpg|265px|balra|bélyegkép|Tatai vár légi fotón]] |
|||
[[File:Tatai vár légi felvételen.jpg|265px|balra|bélyegkép|Tatai vár légi felvételen]] |
|||
[[File:Tatai vár a magasból.jpg|265px|balra|bélyegkép|Tatai vár a magasból]] |
|||
Az [[1960-as évek]]ben kezdődött régészeti kutatások eredményei arra utalnak, hogy a [[14. század|14]]–[[15. század]] fordulóján épült várkastély egy korábbi, vélhetően a [[14. század]] második felében, a terület akkori birtokosai, a [[Lackfi család|Lackfiak]] által építtetett L alakú, zárt udvarú kis vár alapjain jött létre. Ebből az építési periódusból csupán nagyon kevés számú építészeti töredéket sikerült azonosítani. |
Az [[1960-as évek]]ben kezdődött régészeti kutatások eredményei arra utalnak, hogy a [[14. század|14]]–[[15. század]] fordulóján épült várkastély egy korábbi, vélhetően a [[14. század]] második felében, a terület akkori birtokosai, a [[Lackfi család|Lackfiak]] által építtetett L alakú, zárt udvarú kis vár alapjain jött létre. Ebből az építési periódusból csupán nagyon kevés számú építészeti töredéket sikerült azonosítani. |
||
| 31. sor: | 35. sor: | ||
[[I. Mátyás magyar király|Mátyás]] halála után a várat fia, [[Corvin János]] örökölte, akitől [[1494]]-ben [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló király]] szerezte meg. Kisebb díszítő munkáktól eltekintve érdemi építkezéseket feltehetően ő már nem végeztetett a várban. A [[mohácsi csata]]vesztés után az épület új funkciót kapott: a [[dunántúl]]i végvárrendszer egyik fontos láncszemét alkotta. A portyázó [[Törökök|török]] csapatok [[Tata]] környékét és magát a várat a csatát követően feldúlták, majd [[I. János magyar király|Szapolyai]] kezére adták. Az ország megszállása során az oszmán hadak jelentős pusztítást végezve [[1543|1543-ban]] foglalták el, de a falak lerontását követően üresen hagyták. Legkésőbb 1546-tól már ismét magyar helyőrség állomásozott benne. 1551 augusztus 10-én Kászim budai pasa a mintegy 10 ezer fős hadával körülzárta, de elfoglalni nem tudta. Végül 1558. május 17-én egy meglepetésszerű éjjeli támadás során a törökök elfoglalták, és a tatai védőket mind levágták. |
[[I. Mátyás magyar király|Mátyás]] halála után a várat fia, [[Corvin János]] örökölte, akitől [[1494]]-ben [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló király]] szerezte meg. Kisebb díszítő munkáktól eltekintve érdemi építkezéseket feltehetően ő már nem végeztetett a várban. A [[mohácsi csata]]vesztés után az épület új funkciót kapott: a [[dunántúl]]i végvárrendszer egyik fontos láncszemét alkotta. A portyázó [[Törökök|török]] csapatok [[Tata]] környékét és magát a várat a csatát követően feldúlták, majd [[I. János magyar király|Szapolyai]] kezére adták. Az ország megszállása során az oszmán hadak jelentős pusztítást végezve [[1543|1543-ban]] foglalták el, de a falak lerontását követően üresen hagyták. Legkésőbb 1546-tól már ismét magyar helyőrség állomásozott benne. 1551 augusztus 10-én Kászim budai pasa a mintegy 10 ezer fős hadával körülzárta, de elfoglalni nem tudta. Végül 1558. május 17-én egy meglepetésszerű éjjeli támadás során a törökök elfoglalták, és a tatai védőket mind levágták. |
||
[[Kép:Tata G Hoefnagel.jpg|balra|bélyegkép| |
[[Kép:Tata G Hoefnagel.jpg|balra|bélyegkép|265px|[[Georg Hoefnagel|Joris Hoefnagel]]: Tata vára 1618-ban]] |
||
Az [[1558]] óta török kézen lévő várat a Salm győri generális által vezetett, több dunántúli vár visszafoglalásával végződő |
Az [[1558]] óta török kézen lévő várat a Salm győri generális által vezetett, több dunántúli vár visszafoglalásával végződő 1566-os nagy hadjárat keretében szerezték vissza.<ref>{{cite web| url=https://missiles.blog.hu/2017/01/20/dicsoseges_magyar_hadjarat_1566_nyaran_arszlan_pasa_varpalotai_kudarca_veszprem_es_tata_visszafoglal | title = Dicsőséges magyar hadjárat 1566 nyarán, Arszlán pasa várpalotai kudarca, Veszprém és Tata visszafoglalása | author =Bagi Zoltán Péter | work = missiles.blog.hu | date = 2017-01-20 | accessdate = 2023-09-11}}</ref> Ezután, ugyancsak a többiéhez hasonlóan születtek meg a tervek a tatai erőd modern, a kor haditechnikai színvonalának megfelelő végvárrá történő átalakítására. Az erre vonatkozó elképzelések kidolgozása és végrehajtása itáliai hadmérnökök, Giulio Turco és Niccolo Angelini nevéhez fűződik. A külső védelmi rendszer megerősítésére a sarkokon fülesbástyák épültek (1572: déli, Ferrando-, 1577: keleti, Rosenberg-, 1586: Kecske-bástya) és újabb vizesárkot alakítottak ki. Az addig nyitott tó felőli oldalon ezzel egyidejűleg védőfal létesült. A belső vár (a várkastély) jó tüzérségi célpontként szolgáló tornyait a keleti kivételével ekkor bontották vissza. Nem valósult meg a rondella olaszbástyává történő átalakítása és a korábbi belső várárok ugyancsak tervbe vett feltöltése sem. |
||
A vár és közvetlen környezete az [[1590-es évek]]ben újra hadszíntérré változott: [[1594|1594-ben]] beveszi a török, [[ |
A vár és közvetlen környezete az [[1590-es évek]]ben újra hadszíntérré változott: [[1594|1594-ben]] beveszi a török, [[1598|1598-ban]] azonban már ismét a keresztényeké,<ref>[[Bagi Zoltán Péter]] - [[Domokos György]] 2020: Nicolino Candido beszámolója Tata és Gesztes 1598-as ostromáról. In: Vestigia III. Italianista tanulmányok a magyar humanizmus és a tizenöt éves háború idejéről. Budapest.</ref> miután [[Pálffy Miklós (hadvezér, 1552–1600)|Pálffy Miklós]] főkapitány seregei visszafoglalják. Az elkövetkező [[17. század]] ismét a vár kevésbé mozgalmas időszakai közé tartozik az állapotának fokozatos romlásával, ami az előző századvégi török-Habsburg és az 1605-1606-os [[Bocskai-felkelés|Bocskai-féle hatalomátvétel]] során zajló ostromok, illetve az elmaradó helyreállítási, karbantartási munkák következménye. Az [[1620-as évek]] közepén helyreállított vár [[1646|1646-ig]] a várkapitányok zálogbirtoka volt, majd az uralkodó, [[III. Ferdinánd magyar király|III. Ferdinánd]] gróf Csáky Lászlónak adományozta. Családjának kihalását követően került a tatai várbirtok újra királyi kézbe 1697-ben. |
||
A [[Kara Musztafa]] nagyvezírrel az élén utoljára [[Bécs]] ellen induló [[Oszmán hadsereg|oszmán csapatok]] [[1683|1683-ban]] elfoglalták és felrobbantották. Két évvel később végleg keresztény kézre jutott az ekkorra romos állapotú és [[1699|1699-ben]] lebontásra ítélt vár, amely 1704-1705-ben [[Kurucok|kuruc]] kézen volt, majd a tatai uradalommal együtt 1717-ben szolgálati jutalomként Krapf József tulajdonába került. [[kép:Vár (6470. számú műemlék).jpg|balra|thumb| |
A [[Kara Musztafa]] nagyvezírrel az élén utoljára [[Bécs]] ellen induló [[Oszmán hadsereg|oszmán csapatok]] [[1683|1683-ban]] elfoglalták és felrobbantották. Két évvel később végleg keresztény kézre jutott az ekkorra romos állapotú és [[1699|1699-ben]] lebontásra ítélt vár, amely 1704-1705-ben [[Kurucok|kuruc]] kézen volt, majd a tatai uradalommal együtt 1717-ben szolgálati jutalomként Krapf József tulajdonába került. [[kép:Vár (6470. számú műemlék).jpg|balra|thumb|265px|Oldalnézetből]] |
||
Krapftól [[1727]]-ben [[Esterházy József (országbíró)|galánthai gróf Esterházy József országbíró]] vásárolta meg, így egészen [[1945]]-ig az [[Esterházy család]] tulajdona maradt. Uradalmi építőmestere, [[Fellner Jakab]] [[1755]]-ben építette a vizesárkon átvezető, négy nyílású hidat és a végében a vörös [[márvány]]keretes kapubejárót, ami máig a vár fő bejárata. Az új kapu és a török kori bejáró közé egy úgynevezett udvarbírói házat építettek börtöncellákkal és börtönkápolnával. Az épület emeleti részeire az [[Esterházy család]] levéltára és gyűjteményei kerültek, a földszinten pedig lóistállót alakítottak ki. [[1805]]-ben még öt áristomot (börtönt) is kialakítottak. |
Krapftól [[1727]]-ben [[Esterházy József (országbíró)|galánthai gróf Esterházy József országbíró]] vásárolta meg, így egészen [[1945]]-ig az [[Esterházy család]] tulajdona maradt. Uradalmi építőmestere, [[Fellner Jakab]] [[1755]]-ben építette a vizesárkon átvezető, négy nyílású hidat és a végében a vörös [[márvány]]keretes kapubejárót, ami máig a vár fő bejárata. Az új kapu és a török kori bejáró közé egy úgynevezett udvarbírói házat építettek börtöncellákkal és börtönkápolnával. Az épület emeleti részeire az [[Esterházy család]] levéltára és gyűjteményei kerültek, a földszinten pedig lóistállót alakítottak ki. [[1805]]-ben még öt áristomot (börtönt) is kialakítottak. |
||
[[kép:Tata castle 03.JPG |
[[kép:Tata castle 03.JPG|bélyegkép|265px|jobbra|Várrészlet]] |
||
A [[19. század]] elején tűz pusztított a várban. [[1815]]-ben a várépület megmaradt szárnyát [[romantika|romantikus stílusban]] átalakították. Az eredeti kápolnafalra ekkor húzták fel a mai torony szintjét. Ekkor készültek a jellegzetes [[neogótika|neogótikus]] ablak- és ajtókeretek, de a kváderes borítású terasz is. A déli oldalon a teraszhoz – az angolkertben is tevékenykedő – [[Charles Moreau]] [[építész]] tervei alapján egy kis zárt erkély kapcsoltak. [[1821]]-ben a várudvaron új kápolnát építettek, és ebben [[1848]]-ig miséztek a raboknak. [[1891]]-ben a [[tata]]i angol kolónia tagjai [[Church of England|anglikán]] templomnak kérték el és kapták meg ezt a kápolnát. [[1896]]-[[1897]]-re nyerte el az udvari front a mai képét. A [[Tata|Tatán]] és környékén tartott nagy császári hadgyakorlatok idejére átalakították az ablakok íveit, és az emeleti ablakokat is az itáliai gótikát idéző módon építették át. Az épület belsejében a [[20. század]] elején új lépcsőket és boltozatokat készítettek. Ez a munka ugyan széles körben tette ismertté, de történelmi hitelének nem használt. |
A [[19. század]] elején tűz pusztított a várban. [[1815]]-ben a várépület megmaradt szárnyát [[romantika|romantikus stílusban]] átalakították. Az eredeti kápolnafalra ekkor húzták fel a mai torony szintjét. Ekkor készültek a jellegzetes [[neogótika|neogótikus]] ablak- és ajtókeretek, de a kváderes borítású terasz is. A déli oldalon a teraszhoz – az angolkertben is tevékenykedő – [[Charles Moreau]] [[építész]] tervei alapján egy kis zárt erkély kapcsoltak. [[1821]]-ben a várudvaron új kápolnát építettek, és ebben [[1848]]-ig miséztek a raboknak. [[1891]]-ben a [[tata]]i angol kolónia tagjai [[Church of England|anglikán]] templomnak kérték el és kapták meg ezt a kápolnát. [[1896]]-[[1897]]-re nyerte el az udvari front a mai képét. A [[Tata|Tatán]] és környékén tartott nagy császári hadgyakorlatok idejére átalakították az ablakok íveit, és az emeleti ablakokat is az itáliai gótikát idéző módon építették át. Az épület belsejében a [[20. század]] elején új lépcsőket és boltozatokat készítettek. Ez a munka ugyan széles körben tette ismertté, de történelmi hitelének nem használt. |
||
| 45. sor: | 49. sor: | ||
A [[második világháború]] pusztítását követően a MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) Sirály Sportrepülő Szakosztály kapott benne helyet. [[1955]] óta a várban működik a [[Kuny Domokos Megyei Múzeum|Kuny Domokos Múzeum]], amely a [[Komárom-Esztergom megye]]i múzeumi szervezethez tartozik. A múzeumot [[Kuny Domokos]] keramikusról nevezték el. Az első Tatai Múzeumot [[1912]]-ben [[Dornay Béla]] [[piaristák|piarista]] tanár alapította, aki a [[gimnázium]]ban az ifjúság részére honismereti gyűjteményt állított össze. [[1938]]-ban katalogizáltan, rendezetten mint Tatai Múzeum szerepelt a [[piarista]] rendház helyiségeiben. A tervszerű, muzeológiai alapú gyűjtőmunka [[1956]] óta folyik. |
A [[második világháború]] pusztítását követően a MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) Sirály Sportrepülő Szakosztály kapott benne helyet. [[1955]] óta a várban működik a [[Kuny Domokos Megyei Múzeum|Kuny Domokos Múzeum]], amely a [[Komárom-Esztergom megye]]i múzeumi szervezethez tartozik. A múzeumot [[Kuny Domokos]] keramikusról nevezték el. Az első Tatai Múzeumot [[1912]]-ben [[Dornay Béla]] [[piaristák|piarista]] tanár alapította, aki a [[gimnázium]]ban az ifjúság részére honismereti gyűjteményt állított össze. [[1938]]-ban katalogizáltan, rendezetten mint Tatai Múzeum szerepelt a [[piarista]] rendház helyiségeiben. A tervszerű, muzeológiai alapú gyűjtőmunka [[1956]] óta folyik. |
||
[[Fájl:Tatai vár légi fotó.jpg| |
[[Fájl:Tatai vár légi fotó.jpg|265px|bélyegkép|bal|Légi felvétel]] |
||
[[1965]]-ben indult meg a vár ásatása és feltárása. A várárok, a kazamaták illetve a vár kútjának [[régészet]]i feltárása még várat magára. [[1974]]-ben a Kuny Domokos Múzeum a vár tíz termében megnyitotta állandó és időszaki kiállításait. [[1997|1997-ben]] nyílt meg a [[Ókori Róma|római]], [[Pannonia (provincia)|Pannónia provincia]], [[Brigetio]] településéről származó, freskókkal gazdagon díszített belső tér rekonstrukciója, amely teljességével a múzeum [[Európa]]-szerte egyedülálló kincse. A vár földszinti kiállítótermeiben még a korábbi kiállítás részeként kialakított [[Ókori Róma|római]] és [[középkor]]i kőtár, illetve régészeti emlékeket bemutató egységek láthatóak. |
[[1965]]-ben indult meg a vár ásatása és feltárása. A várárok, a kazamaták illetve a vár kútjának [[régészet]]i feltárása még várat magára. [[1974]]-ben a Kuny Domokos Múzeum a vár tíz termében megnyitotta állandó és időszaki kiállításait. [[1997|1997-ben]] nyílt meg a [[Ókori Róma|római]], [[Pannonia (provincia)|Pannónia provincia]], [[Brigetio]] településéről származó, freskókkal gazdagon díszített belső tér rekonstrukciója, amely teljességével a múzeum [[Európa]]-szerte egyedülálló kincse. A vár földszinti kiállítótermeiben még a korábbi kiállítás részeként kialakított [[Ókori Róma|római]] és [[középkor]]i kőtár, illetve régészeti emlékeket bemutató egységek láthatóak. |
||
| 67. sor: | 71. sor: | ||
== További információk == |
== További információk == |
||
* [http://www.civertan.hu/legifoto/legifoto.php?page_level=752 Légifotók a várról] |
|||
* [http://varepiteszet.lap.hu/ Várépítészet] |
* [http://varepiteszet.lap.hu/ Várépítészet] |
||
* [http://varak3d.hu/html/tata_kozepkori_var.htm Tata vára térhatású fotókon] |
* [https://web.archive.org/web/20090529033709/http://www.varak3d.hu/html/tata_kozepkori_var.htm Tata vára térhatású fotókon] |
||
* [http://tataibarangolasok.blog.hu Tatai barangolások, fényképes városi túraajánlatok] |
* [http://tataibarangolasok.blog.hu Tatai barangolások, fényképes városi túraajánlatok] |
||
* Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015. 32-35. oldal. {{ISBN|978-963-357-649-6}} |
* Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015. 32-35. oldal. {{ISBN|978-963-357-649-6}} |
||
| 75. sor: | 78. sor: | ||
== Kapcsolódó szócikkek == |
== Kapcsolódó szócikkek == |
||
* [[Tatai Patara]] |
* [[Tatai Patara]] |
||
{{Komárom-Esztergom |
{{Komárom-Esztergom vármegye várai}} |
||
{{portál|középkor}} |
{{portál|középkor}} |
||
{{DEFAULTSORT:Tataivár}} |
{{DEFAULTSORT:Tataivár}} |
||
| ⚫ | |||
[[Kategória:Magyarország várai]] |
[[Kategória:Magyarország várai]] |
||
[[Kategória:Magyarország középkori építményei]] |
[[Kategória:Magyarország középkori építményei]] |
||
[[Kategória:Komárom-Esztergom megye műemlékei]] |
[[Kategória:Komárom-Esztergom megye műemlékei]] |
||
| ⚫ | |||
A lap jelenlegi, 2024. szeptember 25., 19:52-kori változata
| Tatai vár | |
 | |
| Ország |  Magyarország |
| Mai település | Tata |
| Tszf. magasság | 130 m |
| Épült | 1397–1409 között |
| Elhagyták | 1683 (felrobbantották) |
| Állapota | restaurálva |
| Típusa | vízi vár |
| Építőanyaga | kő |
| Tulajdonos | Esterházy Miklós József |
| Elhelyezkedése | |
 Tatai vár
Pozíció Tata térképén
| |
 é. sz. 47° 38′ 56″, k. h. 18° 19′ 10″47.648889°N 18.319444°EKoordináták: é. sz. 47° 38′ 56″, k. h. 18° 19′ 10″47.648889°N 18.319444°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tatai vár témájú médiaállományokat. | |
A Tatai vár Tatán az Öreg-tó partján található vízi vár. Luxemburgi Zsigmond király építtette 1397–1409 között, talán a Lackfi család korábbi erődítményének helyén. A Zsigmond által emelt négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros várnak csak délkeleti szárnya áll, hozzá csatlakoznak a többi rész feltárt alapfalai.
Története
[szerkesztés]A második világháború végéig
[szerkesztés]
Az 1960-as években kezdődött régészeti kutatások eredményei arra utalnak, hogy a 14–15. század fordulóján épült várkastély egy korábbi, vélhetően a 14. század második felében, a terület akkori birtokosai, a Lackfiak által építtetett L alakú, zárt udvarú kis vár alapjain jött létre. Ebből az építési periódusból csupán nagyon kevés számú építészeti töredéket sikerült azonosítani.
E század végén a birtok Zsigmond király tulajdonába került, aki az egyik kedvelt tartózkodási helyéül szolgáló tatai kastélyt 1397 és 1409 között négy saroktornyos, három oldalán beépített, U alakú várrá alakíttatta, amelynek udvarát délnyugat felől támpilléres védőfal zárta. Az északkeleti szárnyon királyi kápolna létesült. A vár körül 12–14 m széles árkot ástak, amelybe a tó vizét vezették, az északi saroktorony mellett pedig új kaputornyot építettek. A délkeleti oldal és a kápolnafalak kivételével az e korból származó épületrészek később elpusztultak, de alapjuk feltárását követően elhelyezkedésük rekonstruálható volt.
Zsigmond magyar király 1426-ban Rozgonyi Istvánnak zálogosította el a várat, és a Rozgonyiaktól csak I. Mátyás király váltotta vissza 1467 előtt. Az 1470–1480-as években Mátyás az itáliai vízivárak mintájára újjáépíttette az erődítményt: az udvar körül a várat kétszintes kerengőszárnnyal bővíttette, kívül pedig a nyugati sarkon a meglévő mellé egy újabb tornyot, ehhez csatlakozva pedig a vizesárok mentén észak- és délnyugat felől kettős védőfalat emeltetett. A tóra néző délkeleti szárny előtt pompás kilátást biztosító árkádos terasz épült. Mindezeken túl a termek is új, díszesebb belső kialakítást nyertek. Ezek közül szerencsére a 18-19. századi átalakítás során jó néhány építészeti részletet (faragványok, ajtó- és ablakkeretek, kerengőkorlát, kályha- és edénytöredékek stb.) megőriztek, illetve megtaláltak. A Mátyás-kori átalakítással az épület igazi reneszánsz várkastéllyá alakult, ahol a király tavaszonként szívesen megpihent.
Mátyás halála után a várat fia, Corvin János örökölte, akitől 1494-ben II. Ulászló király szerezte meg. Kisebb díszítő munkáktól eltekintve érdemi építkezéseket feltehetően ő már nem végeztetett a várban. A mohácsi csatavesztés után az épület új funkciót kapott: a dunántúli végvárrendszer egyik fontos láncszemét alkotta. A portyázó török csapatok Tata környékét és magát a várat a csatát követően feldúlták, majd Szapolyai kezére adták. Az ország megszállása során az oszmán hadak jelentős pusztítást végezve 1543-ban foglalták el, de a falak lerontását követően üresen hagyták. Legkésőbb 1546-tól már ismét magyar helyőrség állomásozott benne. 1551 augusztus 10-én Kászim budai pasa a mintegy 10 ezer fős hadával körülzárta, de elfoglalni nem tudta. Végül 1558. május 17-én egy meglepetésszerű éjjeli támadás során a törökök elfoglalták, és a tatai védőket mind levágták.
Az 1558 óta török kézen lévő várat a Salm győri generális által vezetett, több dunántúli vár visszafoglalásával végződő 1566-os nagy hadjárat keretében szerezték vissza.[1] Ezután, ugyancsak a többiéhez hasonlóan születtek meg a tervek a tatai erőd modern, a kor haditechnikai színvonalának megfelelő végvárrá történő átalakítására. Az erre vonatkozó elképzelések kidolgozása és végrehajtása itáliai hadmérnökök, Giulio Turco és Niccolo Angelini nevéhez fűződik. A külső védelmi rendszer megerősítésére a sarkokon fülesbástyák épültek (1572: déli, Ferrando-, 1577: keleti, Rosenberg-, 1586: Kecske-bástya) és újabb vizesárkot alakítottak ki. Az addig nyitott tó felőli oldalon ezzel egyidejűleg védőfal létesült. A belső vár (a várkastély) jó tüzérségi célpontként szolgáló tornyait a keleti kivételével ekkor bontották vissza. Nem valósult meg a rondella olaszbástyává történő átalakítása és a korábbi belső várárok ugyancsak tervbe vett feltöltése sem.
A vár és közvetlen környezete az 1590-es években újra hadszíntérré változott: 1594-ben beveszi a török, 1598-ban azonban már ismét a keresztényeké,[2] miután Pálffy Miklós főkapitány seregei visszafoglalják. Az elkövetkező 17. század ismét a vár kevésbé mozgalmas időszakai közé tartozik az állapotának fokozatos romlásával, ami az előző századvégi török-Habsburg és az 1605-1606-os Bocskai-féle hatalomátvétel során zajló ostromok, illetve az elmaradó helyreállítási, karbantartási munkák következménye. Az 1620-as évek közepén helyreállított vár 1646-ig a várkapitányok zálogbirtoka volt, majd az uralkodó, III. Ferdinánd gróf Csáky Lászlónak adományozta. Családjának kihalását követően került a tatai várbirtok újra királyi kézbe 1697-ben.
A Kara Musztafa nagyvezírrel az élén utoljára Bécs ellen induló oszmán csapatok 1683-ban elfoglalták és felrobbantották. Két évvel később végleg keresztény kézre jutott az ekkorra romos állapotú és 1699-ben lebontásra ítélt vár, amely 1704-1705-ben kuruc kézen volt, majd a tatai uradalommal együtt 1717-ben szolgálati jutalomként Krapf József tulajdonába került.
.jpg)
Krapftól 1727-ben galánthai gróf Esterházy József országbíró vásárolta meg, így egészen 1945-ig az Esterházy család tulajdona maradt. Uradalmi építőmestere, Fellner Jakab 1755-ben építette a vizesárkon átvezető, négy nyílású hidat és a végében a vörös márványkeretes kapubejárót, ami máig a vár fő bejárata. Az új kapu és a török kori bejáró közé egy úgynevezett udvarbírói házat építettek börtöncellákkal és börtönkápolnával. Az épület emeleti részeire az Esterházy család levéltára és gyűjteményei kerültek, a földszinten pedig lóistállót alakítottak ki. 1805-ben még öt áristomot (börtönt) is kialakítottak.
A 19. század elején tűz pusztított a várban. 1815-ben a várépület megmaradt szárnyát romantikus stílusban átalakították. Az eredeti kápolnafalra ekkor húzták fel a mai torony szintjét. Ekkor készültek a jellegzetes neogótikus ablak- és ajtókeretek, de a kváderes borítású terasz is. A déli oldalon a teraszhoz – az angolkertben is tevékenykedő – Charles Moreau építész tervei alapján egy kis zárt erkély kapcsoltak. 1821-ben a várudvaron új kápolnát építettek, és ebben 1848-ig miséztek a raboknak. 1891-ben a tatai angol kolónia tagjai anglikán templomnak kérték el és kapták meg ezt a kápolnát. 1896-1897-re nyerte el az udvari front a mai képét. A Tatán és környékén tartott nagy császári hadgyakorlatok idejére átalakították az ablakok íveit, és az emeleti ablakokat is az itáliai gótikát idéző módon építették át. Az épület belsejében a 20. század elején új lépcsőket és boltozatokat készítettek. Ez a munka ugyan széles körben tette ismertté, de történelmi hitelének nem használt.
A második világháború után
[szerkesztés]A második világháború pusztítását követően a MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) Sirály Sportrepülő Szakosztály kapott benne helyet. 1955 óta a várban működik a Kuny Domokos Múzeum, amely a Komárom-Esztergom megyei múzeumi szervezethez tartozik. A múzeumot Kuny Domokos keramikusról nevezték el. Az első Tatai Múzeumot 1912-ben Dornay Béla piarista tanár alapította, aki a gimnáziumban az ifjúság részére honismereti gyűjteményt állított össze. 1938-ban katalogizáltan, rendezetten mint Tatai Múzeum szerepelt a piarista rendház helyiségeiben. A tervszerű, muzeológiai alapú gyűjtőmunka 1956 óta folyik.
1965-ben indult meg a vár ásatása és feltárása. A várárok, a kazamaták illetve a vár kútjának régészeti feltárása még várat magára. 1974-ben a Kuny Domokos Múzeum a vár tíz termében megnyitotta állandó és időszaki kiállításait. 1997-ben nyílt meg a római, Pannónia provincia, Brigetio településéről származó, freskókkal gazdagon díszített belső tér rekonstrukciója, amely teljességével a múzeum Európa-szerte egyedülálló kincse. A vár földszinti kiállítótermeiben még a korábbi kiállítás részeként kialakított római és középkori kőtár, illetve régészeti emlékeket bemutató egységek láthatóak.
2000-ben új tárlat rendezése kezdődött, az épület részleges felújításával, rekonstrukciójával párhuzamosan. A szakaszosan megnyíló új állandó kiállítás már látható részei a tatai fazekasság, a 18. századi és 19. századi mezőváros, és a főúri élet és a fajansz-manufaktúra emlékeit bemutató termek. Érdekes látnivaló a római szoba, amely a Brigetióból származó, falképekkel díszített egykori festett teremnek a teljes rekonstrukciója. A 2. századból származó töredékeket 1961-ben találták Szőnyben, a pompeji stílusú falképek jelenetes mezői, a görög mitológia témáit dolgozzák fel.
A várat 2017-től kezdődően a Nemzeti Várprogram keretében felújítják.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Bagi Zoltán Péter: Dicsőséges magyar hadjárat 1566 nyarán, Arszlán pasa várpalotai kudarca, Veszprém és Tata visszafoglalása. missiles.blog.hu, 2017. január 20. (Hozzáférés: 2023. szeptember 11.)
- ↑ Bagi Zoltán Péter - Domokos György 2020: Nicolino Candido beszámolója Tata és Gesztes 1598-as ostromáról. In: Vestigia III. Italianista tanulmányok a magyar humanizmus és a tizenöt éves háború idejéről. Budapest.
Források
[szerkesztés]
- Dr. Körmendi Géza munkái
- Rohrbacher Miklós: Tata története. Tata, 1888. A szerző kiadása. Engländer C. Könyvnyomdája. 244 p.
- B. Szatmári Sarolta: Jelentés a tatai vár ásatásáról. Archaeologiai Értesítő 1974/1.
- Kiss Vendel: A tatai vár metszetábrázolásai a XVI-XVII századból, Kompress Nyomdaipari Kft., 1998, ISBN 9637110305
- B. Szatmári Sarolta: Tata. Vár. Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 73, Cartographia Vállalat, Budapest, 1992.
- Szatlóczki Gábor: Kászim pasa dunántúli hadjárása 1551 nyarán. Arszlán, Dervis, Veli és Velidzsán társaságok portyái. GYŐRI TANULMÁNYOK 39. 2018.
- Dicsőséges magyar hadjárat 1566 nyarán, Arszlán pasa várpalotai kudarca, Veszprém és Tata visszafoglalása
- Egy levél Tata várának 1558-as elestéről.
További információk
[szerkesztés]- Várépítészet
- Tata vára térhatású fotókon
- Tatai barangolások, fényképes városi túraajánlatok
- Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015. 32-35. oldal. ISBN 978-963-357-649-6
