Lengyel Dénes

Lengyel Dénes (Kisbacon, 1910. augusztus 7. – Budapest, 1987. július 19.) magyar író, irodalomtörténész, pedagógus. Kovács Ágnes (1919–1990) néprajzkutató férje, Benedek Elek (1859–1929) író, költő, újságíró unokája.

Élete és munkássága

1932-ben Budapesten tanári oklevelet szerzett magyar-latin-francia szakon. 1935 és 1952 között középiskolai tanár volt Budapesten. 1952 és 1961 között a Központi Pedagógiai Továbbképző Intézet magyar tanszékének vezetőjeként is dolgozott, majd 1970-es nyugdíjazásáig a Petőfi Irodalmi Múzeum helyettes igazgatói tisztségét töltötte be.

Pedagógiai tárgyú írásaiban többek közt az irodalomtanítás módszertani kérdéseivel foglalkozott. Szerkesztette a Nagy Magyar Költők címet viselő sorozatot, valamint népszerűsítette a 19. század ismert alkotóit. Jókai Mór összes művei kritikai kiadásának egyik szerkesztője is volt. Életének legutolsó éveiben érdeklődésének középpontjába került a magyar mondavilág.

Művei

Megjelent munkái a következők:

• Ovidius és a francia renaissance (Budapest, 1933)
• La Fontaine (Budapest, 1963)
• A fogalmazás tanítása a középiskolában (Budapest, 1965)
• Jókai Mór (Budapest, 1968)
• Benedek Elek (Budapest, 1974)
• Régi magyar mondák (Budapest, 1972)
• Irodalmi kirándulások (Budapest, 1974)
• Magyar mondák a török világból és a kuruc korból (Budapest, 1975)
• Így élt Jókai Mór (Budapest, 1975)
• Kossuth Lajos öröksége. Mondák a 18. és 19. századból (Budapest, 1977)
• Új élet hajnalán (történelmi mondák; Budapest, 1979)
• Ókori bölcsek nyomában (1981)

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  

További információk

• Zay László. „Lengyel Dénes öröksége”. Élet és Irodalom (1987/36). 
• Dömötör Tekla. „Lengyel Dénes”. Ethnographia (1988/3-4). (bibliográfiával)