Heraldikai lexikon/Fegyverzett

Névváltozatok:
fegyverzett (Tóth I. 1909. 217.), kiegészítő részek

de: Bewehrung, en: extremities

„Egy keselyősas, kinek orra körme fegyveres és horgas” [Zrínyi Miklós munkái. Kiad. Kazinczy F. II. 11.] (NySz. I. 784.)
Rövidítések

Fegyverzett, a címerleírásban azon (szarus, fogas, loboncos) állati testrészekre, végtagok részeire vonatkozó megnevezés, melyek színe mindig eltér az állat testének színétől (pl. arannyal fegyverzett fekete sas, azaz olyan fekete sas, melynek csőre és karmai arannyal vannak színezve). Az ettől való eltérést a címerleírásban mindig meg kell említeni. Ide tartozik a vadállatok kilógó nyelve, a madarak csőre, karmai, (a kakas) taréja és csőre alatti lebernyege, a halak szája, uszonya, farka, az oroszlán és más ragadozó állatok karmai, fogai, a patás állatok patái, sörénye, (a vadkan és más agyaras állatok) agyarai, metszőfogai, a szarvas állatok szarvai, agancsai, patái, körmei. Egyes heraldikusok ide számítják a füleket és a szemeket (valamint a kakasok taréját és szakállát, és a halak uszonyát). Egyes heraldikusok felfegyverzettnek (de: gewäffet) nevezik az olyan vadkant vagy elefántot, melynek agyara másféle színű, mint a teste. Ha az agyar hiányzik, lefegyverzettnek (de: ungewäffet) hívják. A karmok, körmök vagy agyar nélküli állatot fegyvertelennek (de: unbewaffnet) nevezik.

Darstellungen ohne Krallen, Klauen oder Hauer

A fegyverzetre nem vonatkozik a színtörvény, azaz az állat fegyverzete lehet pl. akár ezüst alapon arany, illetve vörös alapon fekete is. Ha a címerkép színe arany, a fegyverzet lehet ezüst (vörös mezőben kék), ha a címerkép ezüst, a fegyverzet arany (kék vagy fekete mezőben vörös), arany mezőben a fegyverzet általában vörös (és csak a vörös címerképek fegyverzete kék), valamint ezüst mezőben a fegyverzet vörös (csak a vörös címerképek fegyverzete kék).

A címerművészetben nagy hangsúlyt fektettek a fegyverzetre, mely feladata az ellenség elrettentése volt, mert az állat ezeket szintén fegyverként használja a védekezése és a támadásai során. A fegyverzetet ezért gyakran kihangsúlyozzák, az állat testéhez képest nagyobb arányúra rajzolják. A címerművészetben tehát az a cél, hogy a kiegészítő testrészek, a fegyverzet, amellyel az állat a zsákmányát elejti, vagyis amelytől az ereje származik, jól láthatóan kitűnjenek. A címer tulajdonosa ezzel azt fejezi ki, hogy ő is olyan hatalmas és erős, mint a címerállat.