Quincy Delight Jones, Jr. (Chicago, 1933. március 14. –) többszörös Grammy-, Tony- és Primetime Emmy-díjas amerikai zeneszerző, trombitás, zenei producer, karmester. A 20. század egyik legbefolyásosabb zenésze és producere. Összesen huszonhétszer kapta meg a zeneipar legnagyobb presztízsű elismerését, a Grammy-díjat különböző kategóriákban. 1968-ban Bob Russellel megkapta a legjobb eredeti dalért járó Oscar-díjat (Banning c. film, The Eyes of Love c. dal.) A Billboard amerikai zenei magazinban 11 albuma, valamint jó néhány kislemeze volt listavezető.

Quincy Jones
Életrajzi adatok
Születési névQuincy Delight Jones, Jr.
Született1933március 14. (91 éves)
Chicago, Illinois, USA
Házastársa
  • Jeri Caldwell (1957–1966, 1, válás)
  • Ulla Andersson (1967–1974, 2, válás)
  • Peggy Lipton (1974–1990, 3, válás)
ÉlettársNastassja Kinski (1992–1995)
Gyermekei
  • Quincy Jones III
  • Kidada Jones
  • Rashida Jones
  • Kenya Kinski-Jones
  • Jolie Jones
SzüleiSarah Frances Wells
Quincy Delight Jones
Iskolái
Pályafutás
Műfajokrhythm and blues, funk, soul, big band, szving, bossa nova, dzsessz, hiphop, rock and roll
Aktív évek1951–
Híres dalSoul Bossa Nova
Kapcsolódó előadó(k)Lionel Hampton, Ray Charles, Dizzy Gillespie, Toots Thielemans, Sarah Vaughan, Aaliyah,[1] Michael Jackson, Rod Temperton, The Brothers Johnson, Frank Sinatra, Eddie Van Halen, Dinah Washington, Dean Martin, 2Pac, Patti Austin, Tevin Campbell, Marvin Gaye, Stevie Wonder, Will Smith, Trey Songz
Hangszer
Díjak
  • a francia Becsületrend parancsnoka
  • Marian Anderson Award (2001)
  • Grammy Trustees Award (1989)
  • Grammy Legend Award (1991)
  • MusiCares Person of the Year (1996)
  • National Humanities Medal (2000)
  • Jean Hersholt Humanitarian Award (67. Oscar-gála, 1995. március 27.)
  • Steiger Award
  • Paul Acket Award
  • Library of Congress Living Legend (2000–)
  • California Hall of Fame (2008)
  • Spingarn Medal (2014)
  • Horatio Alger-díj
  • Kennedy Center Honors
  • a Princetoni Egyetem díszdoktora
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
  • Anisfield-Wolf Book Awards (2002)
  • Order of the Companions of O. R. Tambo
  • National Medal of Arts (2010)
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • Grammy-díj az év felvételéért (Beat It, Michael Jackson, 1984 Grammy Awards, 1984. február 28.)
  • csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán
  • honorary doctor of the University of Miami (1999. május 14.)
  • National Endowment for the Arts
  • BBC Jazz Awards
  • Rock and Roll Hall of Fame (2013)
  • Global Citizen Awards (2012)
  • Primetime Emmy Award for Outstanding Music Composition for a Series (Original Dramatic Score) (Gyökerek, 29th Primetime Emmy Awards, 1977)
  • Grammy Award for Best Arrangement, Instrumental or A Cappella (The Wiz, 21st Annual Grammy Awards, 1979)
  • Grammy-díj a legjobb szóló popénekes teljesítményért (We Are the World, 1986 Grammy Awards, 1986)
  • Grammy-díj az év felvételéért (We Are the World, 1986 Grammy Awards, 1986)
  • Tony Award for Best Revival of a Musical (The Color Purple, 58. Grammy-gála, 2016)
  • Black Music & Entertainment Walk of Fame (2021)
Tevékenység
KiadókColumbia, Mercury, Qwest
IPI-névazonosító00054051705
Hangminta
Soul Bossa Nova

Quincy Jones weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Quincy Jones témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Mivel már korán érdeklődött a zene iránt, és az iskola is forszírozta, hogy tanuljon zenélni, így tízéves korában trombitálni kezdett. Chicagóból a család Seattle-be költözött. Tizenévesen Bostonban a Berklee College of Music növendéke lett. Mint trombitás belépett Lionel Hampton zenekarába.

Az ötvenes években megismerte Cannonball Adderley-t, Count Basie-t, Tommy Dorsey-t, majd Dizzy Gillespie-t, aki zenekarának vezetését is rábízta.

Néhány évig Párizsban élt, ahol Nadia Boulanger zongorázást, továbbá zeneelméletet és zeneszerzést is tanított neki. Ekkor Michel Legrand, Jacques Brel, Charles Aznavour és más zenészek hangszerelője volt.

A hatvanas években Ray Charlesszal dolgozott és Sidney Lumet számára filmzenét írt. A későbbiekben több mint negyven film zeneszerzője volt.

Számtalan zenésszel dolgozott együtt: Lionel Hampton, Dizzy Gillespie, Miles Davis, Aretha Franklin, Frank Sinatra, Stevie Wonder, Will Smith, Marvin Gaye, Dinah Washington, Chaka Khan, Sarah Vaughan, Michael Jackson, Paul Simon.

Quincy Jones a zeneipar talán legjelentősebb egyénisége.

Lemezválogatás

szerkesztés
  • 1962 Big Band Bossa Nova
  • 1970 Gula Matari
  • 1970 Walking in Space
  • 1971 Smackwater Jack
  • 1973 You've Got It Bad, Girl
  • 1974 Body Heat
  • 1975 Mellow Madness
  • 1976 I Heard That!
  • 1977 Roots
  • 1978 Sounds... And Stuff Like That!!
  • 1981 The Dude
  • 1984 The Birth of a Band, Vol. 1
  • 1989 Back on the Block
  • 1995 Q's Jook Joint
  • 1999 Reel Quincy Jones
  • 2000 Basie and Beyond
  • 2004 Original Jam Sessions 1969
  • 2011 Soul Bossa Nostra

Díjai, elismerései

szerkesztés
 
Quincy Jones 2014-ben (Sam Santos fotója)

80-szor jelölték Grammy-díjra, amivel rekordot tart, 26-szor el is nyerte a rangos díjat.[2] Michael Jackson 110 millió példányban elkelt Thriller című albumának producereként,[3] valamint a We Are the World című dal producereként és karmestereként vált világszerte ismertté.

1968-ban szerzőtársával, Bob Russellel közösen elnyerték a legjobb eredeti dalnak járó Oscar-díjat a Banning című film The Eyes of Love című daláért, ezzel az első afroamerikai díjazottak lettek ebben a kategóriában. Ugyanebben az évben a Hidegvérrel című filmért jelölték a legjobb eredeti filmzenéért járó Oscarra is. Pályafutása során összesen hatszor jelölték Oscar-díjra.[4]

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Quincy Jones című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  1. R&B's Aaliyah dies in plane crash”, BBC News, 2001. augusztus 26. 
  2. Callaway, Sue. „Fortune test drives a Mercedes Maybach with Quincy Jones — February 5, 2007”, CNN, 2007. január 28. (Hozzáférés: 2009. július 18.) 
  3. Jacko's Back! | MTV UK. Mtv.co.uk, 2006. november 16. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 18.)
  4. Awards for Quincy Jones. IMDb. (Hozzáférés: 2012. június 25.)

További információk

szerkesztés