Korzika

Zászló
Adatok
Székhelye:	Ajaccio
Területe:	8 680 km²
Lakossága:	272 000 fő
Népsűrűség:	30 fő/km²
Megyéi:	Corse-du-Sud (2A) Haute-Corse (2B)
Hivatalos honlap:	cr-corse.fr
Politika
Kormányzó:	Camille de Rocca-Serra

Korzika (franciául: Corse, korzikaiul: Corsica) a Földközi-tenger negyedik legnagyobb szigete (Szicília, Szardínia, és Ciprus után). Olaszországtól nyugatra, Szardínia szigetétől északra, Franciaországtól pedig délkeletre fekszik.

Korzika Franciaország 26 régiójának (région) egyike, noha a jog magát Korzika szigetét "kollektív territórumként" (collectivité territoriale) határozza meg. Számos olyan fontos jogot élvez, amely nagyobb hatáskört biztosít számára, mint amennyi a többi régió rendelkezésére áll, de összességében jogi helyzete mégiscsak a többi régióéhoz hasonló. A köznyelvben Korzikát mindenesetre csak mint régiont említik meg. A szigetet a Ligur-tenger választja el a szárazföldtől. Ennek ellenére Korzika hivatalosan Franciaország szerves része, ráadásul nem is számít tengeren túli területnek.

A sziget Bonaparte Napóleon szülőhelyeként ismert.

Történelem

Korzika az őskorban

A feltárt leletek alapján Korzikán már az i. e. 6. évezredben laktak emberek. Az i.e. 3. és az i.e. 2. évezredből kőszobrok, kőtömbök és síremlékek maradtak fenn.

Korzika az ókorban és a középkorban

A sziget az évszázadok során folyamatosan váltakozva különböző népek befolyása alatt állt. Föníciai és etruszk hódítók után i. e. 560 körül görög telepesek érkeztek, majd karthágói befolyás alá került egészen i. e. 237-ig, ekkor elfoglalták a rómaiak. Korzika római irányítás alatt maradt egészen 430-ig, ekkor vandálok, majd gótok rohanták le. 552-ben a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került, majd a bizánci uralom összeomlása után egymást követően újabb befolyások érték: előbb a lombardok szállták meg, majd 713-tól rendszeressé váltak az arab hódítások, végül, a 8. század végén Nagy Károly foglalta el és tett rá kísérletet, hogy a Frank Birodalomhoz csatolja. 806-tól kezdve többször is mór hódítók szálltak partra, de 810-ben vereséget szenvedtek a frankoktól. 850-től 1034-ig a Nyugat-római Birodalom és Toszkána között dúló viszályt is kihasználva a sziget nagyrészét a mórok mégis meghódították, ezt követően azonban a 10. század végére feudális anarchia alakult ki.

A hajdani főváros: Corte

1077-ben a pízai püspök révén Korzika a pápai legátus részévé vált és így mintegy 200 évig a Pízai Köztársaság fennhatóság alá került. Folyamatos térhódítása után azonban 1284-ben a pízaiak ellen vívott meloriai csata után Korzika felett egy időre a Genovai Köztársaság vette át felette az irányítást, velük azonban 1296-tól az aragóniaiak is folyamatos harcban álltak a területért, akik 1406-ban a sziget nagy része felett át is vették a hatalmat, ám 1434-ben Genova föléjük kerekedett és az 1553-tól 1559-ig tartó rövid francia uralmat leszámítva, a 18. század végéig helyi lázadások és külső támadások ellenére az ő fennhatóságuk alatt maradt.

Korzika az újkor kapujában

1755-ben kétszeri francia beavatkozás után, Pascal Paolit kinevezték generálisnak és kikiáltották a Korzikai Köztársaságot. A Korzikai Alkotmány volt az újkor első független, nemzeti alkotmánya, ami a felvilágosodás elvei szerinti demokráciát hozott létre, és noha kevésbé ismert, előfutára volt az USA 1777-ben, és Lengyelország 1791-ben elfogadott alkotmányának. A létrejövő liberális politikai rendszer a maga idejében egyedi volt, a történelemben elsőként szavazójogot biztosított a nőknek.

1768-ban XV. Lajos, Franciaország királya Genovától megvette annak a szigettel kapcsolatos minden követelését és 1769-ben a köztársasági erők visszaverésével Korzika felett átvette az irányítást. Paoli Londonba menekült, a nagy francia forradalom után az Angliában próbált szövetségeseket találni Korzika függetlenségére irányuló törekvéseihez.

1794-ben az angolok elfoglalták a szigetet és kikiáltották az Angol-Korzikai Királyságot, azonban 1796-ban a Nemzetgyűlés egy 1789-es rendeletében kimondottaknak megfelelően Franciaország azt a sajátjának tekintette és visszafoglalta.

San Cervone Templom

Napóleon

Korzika a szülőhelye Bonaparte Napóleonnak, aki egy korzikai kisnemesi családban született Ajaccio városában, 1769-ben. A szülei fiatalon francia iskolába járatták, de ettől függetlenül 1793-ig meglehetősen sok időt töltött a szigeten, amikor viszont a kialakult politikai helyzet miatt családjával Franciaországba költöztek.

Közigazgatás

Map of Corsica

Korzika kollektív territóriumának fővárosa Ajaccio (korzikaiul: Aiacciu). A régió két francia megyére bomlik: Corse-du-Sud és Haute-Corse. A közelmúlt autonómiai törekvései meghiúsultak, az az elképzelés pedig, melynek célja a megyék megszüntetése és a kollektív territórium visszaállítása lett volna, egy 2003-as népszavazáson csekély különbséggel szintén elbukott.

Éghajlat

A sziget éghajlata mediterrán. A nyár itt forró és száraz, a tél pedig enyhe és esős. A természetes növénytakaró mediterrán erdőkből, bozótokból áll.