láncszem

Hungarian

Etymology

lánc +‎ szem

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈlaːnt͡ssɛm]
• Hyphenation: lánc‧szem

Noun

láncszem (plural láncszemek)

1. link (element of a chain)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	láncszem	láncszemek
accusative	láncszemet	láncszemeket
dative	láncszemnek	láncszemeknek
instrumental	láncszemmel	láncszemekkel
causal-final	láncszemért	láncszemekért
translative	láncszemmé	láncszemekké
terminative	láncszemig	láncszemekig
essive-formal	láncszemként	láncszemekként
essive-modal	—	—
inessive	láncszemben	láncszemekben
superessive	láncszemen	láncszemeken
adessive	láncszemnél	láncszemeknél
illative	láncszembe	láncszemekbe
sublative	láncszemre	láncszemekre
allative	láncszemhez	láncszemekhez
elative	láncszemből	láncszemekből
delative	láncszemről	láncszemekről
ablative	láncszemtől	láncszemektől
non-attributive possessive - singular	láncszemé	láncszemeké
non-attributive possessive - plural	láncszeméi	láncszemekéi

Possessive forms of láncszem
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	láncszemem	láncszemeim
2nd person sing.	láncszemed	láncszemeid
3rd person sing.	láncszeme	láncszemei
1st person plural	láncszemünk	láncszemeink
2nd person plural	láncszemetek	láncszemeitek
3rd person plural	láncszemük	láncszemeik

Further reading

• láncszem in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN