kommüniké

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from French communiqué (something communicated; statement), past participle of communiquer (to communicate).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkomːynikeː]
  • Hyphenation: kom‧mü‧ni‧ké
  • Rhymes: -keː

Noun

[edit]

kommüniké (plural kommünikék)

  1. communiqué (official report or statement)
    Synonyms: jelentés, közlemény, nyilatkozat

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kommüniké kommünikék
accusative kommünikét kommünikéket
dative kommünikének kommünikéknek
instrumental kommünikével kommünikékkel
causal-final kommünikéért kommünikékért
translative kommünikévé kommünikékké
terminative kommünikéig kommünikékig
essive-formal kommünikéként kommünikékként
essive-modal
inessive kommünikében kommünikékben
superessive kommünikén kommünikéken
adessive kommünikénél kommünikéknél
illative kommünikébe kommünikékbe
sublative kommünikére kommünikékre
allative kommünikéhez kommünikékhez
elative kommünikéből kommünikékből
delative kommünikéről kommünikékről
ablative kommünikétől kommünikéktől
non-attributive
possessive - singular
kommünikéé kommünikéké
non-attributive
possessive - plural
kommünikééi kommünikékéi
Possessive forms of kommüniké
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kommünikém kommünikéim
2nd person sing. kommünikéd kommünikéid
3rd person sing. kommünikéje kommünikéi
1st person plural kommünikénk kommünikéink
2nd person plural kommünikétek kommünikéitek
3rd person plural kommünikéjük kommünikéik
[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]