főoltár

Hungarian

Etymology

fő (“main”) +‎ oltár (“altar”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈføːoltaːr]
• Hyphenation: fő‧ol‧tár

Noun

főoltár (plural főoltárok)

1. high altar

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	főoltár	főoltárok
accusative	főoltárt	főoltárokat
dative	főoltárnak	főoltároknak
instrumental	főoltárral	főoltárokkal
causal-final	főoltárért	főoltárokért
translative	főoltárrá	főoltárokká
terminative	főoltárig	főoltárokig
essive-formal	főoltárként	főoltárokként
essive-modal	—	—
inessive	főoltárban	főoltárokban
superessive	főoltáron	főoltárokon
adessive	főoltárnál	főoltároknál
illative	főoltárba	főoltárokba
sublative	főoltárra	főoltárokra
allative	főoltárhoz	főoltárokhoz
elative	főoltárból	főoltárokból
delative	főoltárról	főoltárokról
ablative	főoltártól	főoltároktól
non-attributive possessive - singular	főoltáré	főoltároké
non-attributive possessive - plural	főoltáréi	főoltárokéi

Possessive forms of főoltár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	főoltárom	főoltáraim
2nd person sing.	főoltárod	főoltáraid
3rd person sing.	főoltára	főoltárai
1st person plural	főoltárunk	főoltáraink
2nd person plural	főoltárotok	főoltáraitok
3rd person plural	főoltáruk	főoltáraik

Further reading

• főoltár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN