bükkfa

Hungarian

Etymology

From bükk +‎ fa.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbykfɒ]
• Hyphenation: bükk‧fa
• Rhymes: -fɒ

Noun

bükkfa (plural bükkfák)

1. beech (tree of the genus Fagus)
2. beech, beechwood (the wood of beech trees)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	bükkfa	bükkfák
accusative	bükkfát	bükkfákat
dative	bükkfának	bükkfáknak
instrumental	bükkfával	bükkfákkal
causal-final	bükkfáért	bükkfákért
translative	bükkfává	bükkfákká
terminative	bükkfáig	bükkfákig
essive-formal	bükkfaként	bükkfákként
essive-modal	—	—
inessive	bükkfában	bükkfákban
superessive	bükkfán	bükkfákon
adessive	bükkfánál	bükkfáknál
illative	bükkfába	bükkfákba
sublative	bükkfára	bükkfákra
allative	bükkfához	bükkfákhoz
elative	bükkfából	bükkfákból
delative	bükkfáról	bükkfákról
ablative	bükkfától	bükkfáktól
non-attributive possessive - singular	bükkfáé	bükkfáké
non-attributive possessive - plural	bükkfáéi	bükkfákéi

Possessive forms of bükkfa
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bükkfám	bükkfáim
2nd person sing.	bükkfád	bükkfáid
3rd person sing.	bükkfája	bükkfái
1st person plural	bükkfánk	bükkfáink
2nd person plural	bükkfátok	bükkfáitok
3rd person plural	bükkfájuk	bükkfáik

Derived terms

• bükkfaerdő
• bükkfanyelv
• bükkfaszén
• bükkfatapló

 

Further reading

• bükkfa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• bükkfa in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).