A kőfaragójelek gyűjtésének és feldolgozásának lehetőségéről. Esettanulmány a kolozsvári Szent Mihály-templom szentélyéhez

FIATAL MŰEMLÉKVÉD ŐK FÓRUMA 2022 Kiadja ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület 1113 Budapest, Daróczi út 1–3. www.icomos.hu Együttműködő partnerek Széchenyi István Egyetem Epı́tész-, Epı́tő- és Közlekedésmérnöki Kar 9026 Győr, Egyetem tér 1. www.sze.hu Obudai Egyetem Ybl Miklós Epı́téstudományi Kar 1146 Budapest, Thököly út 74. www.ymmf.hu Szerkesztette Nagy Gergely Domonkos és Veöreös András A tanulmányokat lektorálta Baku Eszter, Bechtold Ágnes, Bende Csaba, Dobosyné Antal Anna, Erős Erika, Fejérdy Tamás, Lupescu Radu, M. Fábián Edit, Magyar-Nagy Mariann, Nagy Gergely, Veöreös András ISBN 978-615-82099-2-2 Műszaki szerkesztő: Horváth Zsolt 2 FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 Tartalom BEVEZETŐ ....................................................................................................................3 Herédi Erika: Köszöntő a 2021-es konferenciához ......................................................7 Juhász Péter: Köszöntő a 2022-es konferenciához ..................................................10 Veöreös András: Fiatal Műemlékvédők Fóruma .........................................................13 TANULMÁNYOK ....................................................................................................... 15 Jobbik Eszter: Vezérgörbe és a leghosszabb út, avagy hogyan szerkesszünk hálóboltozatot? ...........................................................................................15 Székely Márton: Módszertani kérdések a Sándor–Metternich kastély épı́tészeti rekonstrukciója kapcsán.................................................................................41 Karácsony Rita: Továbbépı́tés/visszaépı́tés – egy modernista villa esete ......59 Pintér Bálint: Egy elpusztult terrakotta szökőkút rekonstrukciójának problematikája ........................................................................................................................77 Kovács Máté Gergő, Pálóczi Réka: Matrica az Elő Dunai Limes vonalán ..........95 Szathmári Edina: A kőfaragójelek gyűjtésének és feldolgozásának lehetőségéről.......................................................................................................................... 113 Józsa Márton: Elveszett buborékok .............................................................................. 141 Cselőtei-Vasicza, Anna Remény: Dorffmaister iatalkori freskóinak restaurálása a türjei templomban................................................................................. 149 Kiss Tamás: Uj korszellem, régi tradı́ciók................................................................... 159 Fogarasi Barbara, Dúll Andrea: Az épı́tett örökséghez való viszonyulás környezetpszichológiai megközelı́tésben .................................................................. 179 Tóth Bence Péter: Az Ybl Miklós Epı́téstudományi Karán működő NTDK felmérő-, és épı́tőtáborok tapasztalatai...................................................................... 196 Meiszter Emese: Dualizmus-kori vasútépı́tés ........................................................... 205 FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 5 MŰEMLÉKFENNTARTÓ SZAKTECHNIKUS KÉPZÉS BEMUTATKOZÁSA .................................................................................................227 Pongrácz Balázs: Műemlékfenntartó szaktechnikus képzés a Hildben ........ 227 Baráth Dániel: Hidegkút, Fő utca 56. „Svábház”...................................................... 229 Sebestyén Bernadett: A vámoscsaládi Szent Márton templom ........................ 237 Török Leonetta Kiara: Jánoshalmi Szent Anna templom ..................................... 247 Zagyi Fruzsina Réka: Vizslási Szeplőtelen Fogantatás-templom ..................... 257 KEDVENC VÁRAM ..................................................................................................261 Veöreös András: Bevezető ................................................................................................. 261 Veöreös András: A soproni városfal .............................................................................. 262 H. Kolláth Mária: Vitányvár .............................................................................................. 264 Zagyi Fruzsina Réka: Nógrádi vár és városfal helyreállı́tási lehetőségei ..... 266 Nagy Eszter: Győr Városfalai............................................................................................ 268 Dávid Eszter: Olubló vára (Stará L’ubovňa)............................................................... 270 BESZÁMOLÓK A FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA ESEMÉNYEIRŐL .....................................................................................................273 H. Kolláth Mária: ICOMOS iatalok Esztergomban ................................................. 273 Kristóf Vazul Zsolt: ICOMOS iatalok Jákon ................................................................ 276 Marek László: Fiatal műemlékvédők a budai várban............................................ 279 Selényi Merse: A Fiatal Műemlékvédők Fórumának szakmai kirándulása a budapesti Széchenyi lánchı́don ...................................... 281 Cselőtei-Vasicza Anna Remény, Kiss Tamás: ICOMOS Fiatal Műemlékvédők Fóruma tanulmányi kirándulása .................................................. 285 Kiss Tamás, Meiszter Emese, Veöreös András: Műemléki világnap 2022 ....... 290 6 FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 TANULMÁNYOK Szathmári Edina1 A KŐFARAGÓJELEK GYŰJTÉSÉNEK ÉS FELDOLGOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGÉRŐL Esettanulmány a kolozsvári Szent Mihály-templom szentélyéhez Absztrakt A tanulmány célja a középkori kőfaragójelek hasznosságának a vizsgálata a művészettörténeti kutatás számára a későgótikus kolozsvári Szent Mihály-templom szentélyének példáján keresztül. A kolozsvári plébániatemplom középkori épı́téstörténetének rekonstruálása a 2000 fölötti számban előforduló kőfaragójelek feltérképezésével végezhető el, amelyre néhány alkalommal korábban is megpróbálkoztak, de kizárólag a jelekre és ezek lehetséges tudományos hasznára fókuszáló kutatás eddig nem született. Ezek az épı́tési periódusokat határolják le térben és időben, továbbá fontosságuk az épı́tkezésben résztvevő műhelyek és kőfaragók számának a tisztázásában áll. A templom 2018–2022 között helyreállı́tás alatt állt, ami lehetővé tette az épület művészettörténeti kutatását. A kőfaragójelek felmérése ennek képezte a részét. A gyűjtéshez különböző módszerek alkalmazását kı́séreltem meg a kőfaragójegyekről tárgyaló szakirodalom és a helyreállı́tás helyszı́nén tapasztaltak alapján, valamint a nagymennyiségű adat rendszerezéséhez és a jelek rajzos felméréséhez egy sajátos táblázatot dolgoztam ki a pontos követhetőség érdekében. A kutatás legfontosabb eredményei közé sorolható a templom első épı́tési periódusának és részleteinek a pontosı́tása, két középkori javı́tásának a meghatározása, az összes előforduló jegy ledokumentálása és ezek összevetése formák, méretek, stı́lus és elhelyezkedés alapján, valamint a kutatási lehetőségek meghatározása. Kulcsszavak: helyreállítás, falkutatás, kőfaragójelek, 14. század, Kolozsvár 1) A szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem másodéves PhD hallgatója, a Collegium Talentum és a Márton Áron Szakkollégium tagja. A KÉSZ Románia Construcții generálkivitelező vállalat biztosította a lehetőséget a művészettörténeti dokumentációra és kutatásra a kolozsvári Szent Mihály-templom legutóbbi helyreállítása alatt, melynek részét képezte a kőfaragójelek felmérése is. Ezúton is köszönöm a vállalat támogatását. FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 113 TANULMÁNYOK Bevezetés A kolozsvári Szent Mihály-templom épı́tésének kezdetéről különféleképpen vélekedtek a szakemberek, de kiindulópontnak mindenképpen az 1349-ben, Avignonban kelt búcsúlevelet kell igyelembe venni.2 A búcsúlevél kibocsátása után, a 14. század harmadik negyedében kezdődhetett meg a templom épı́tése a szentélyrésszel. A templom több periódusban épült a 16. század elejéig anélkül, hogy teljesen elkészült volna. Legkorábban a főszentély és a hozzá belső ablakokkal és árkádos nyı́lással kapcsolt két mellékszentély épült meg a délkeleti csigalépcsővel. A korábbi kutatások alapján a következő sorrendben folytatódott az épı́tkezés: a hosszház körı́tőfalainak tagolásában meg igyelhető formaváltozások alapján a délnyugatról déli oldalon folytatódó, a déli mellékszentélyig érő periódus követte a szentélyt, ezután az északi oldalfal, a hozzátartozó kettős csigalépcső és a karzat megépı́tése állhatott összefüggésben a következő szakasszal. Ezt követően folytatódott a munka a nyugati fallal, amely részben Schleuning Gergely (1450–1481) plébános idejéhez köthető, amikor elkészült a homlokzat, a plébánosról elnevezett délnyugati torony kápolnáját újraboltozták és megépült a nyugati karzat a hosszház boltozatával. Az utolsó periódusban valósult meg a koronafal megmagası́tása, valamint az északnyugati torony épı́tése. Habár a barokk korban és a 19. században több javı́tás is történt a templomon, az épület fennmaradt középkori formájában. Az újkori munkálatok statikai megerősı́tési és állagmegóvási beavatkozásokra terjedtek ki. Hasonló céllal állı́tották helyre 1956–1964 között, ekkor viszont a javı́tás rekonstrukcióval egészült ki. A művészettörténeti kutatást a 19. századtól foglalkoztatja a kolozsvári Szent Mihály-templom középkori épı́téstörténetének problémája,3 amely megoldása az épı́tkezésre vonatkozó levéltári források értelmezésén túl, minden bizonnyal a helyszı́ni kutatással közelı́thető meg. A probléma okozója az egymást váltó épı́tőműhelyek feltérképezésének a bonyolultsága, ugyanis ezek több helyen is jelen vannak egyszerre és ebből adódóan nyomon követésük nehézkes. A kiindulópont a stı́luskritika módszere, amely eddig is törekedett választ adni a templom datálási kérdéseire, épületrészek stilisztikai lehatárolására és a műhelyek működési helyének meghatározására. Az épı́tés haladásának és az ezt végző kőfaragók működésének szakasz- és térbeli lehatárolásának feladatával az utóbbi három évben végzett falkutatás foglalkozott, amelyhez társult a művészettörténeti dokumentáció és az ezzel párhuzamosan gyűjtött kőfaragójelek szisztematikus feldolgozása. 2) Jakab Elek: Kolozsvár története I. Buda, 1870. 104–106 (LXVI. sz.). 3) A templom építéstörténetéhez és művészettörténeti kérdéseihez lásd: Grandpierre Edit: A kolozsvári Szent Mihály templom története és építészete 1349-től napjainkig. Erdélyi Múzeum. Kolozsvár, 1936. 19-60; Entz Géza Antal: Die Pfarrkirchen von Klausenburg und Mühlbach in der zweiten Hälfte des 14. Jahrhunderts. Baugeschichte und Stilbeziehungen. In: Acta Historiae Artium, 30. 1984. 65–108; Emődi Tamás: Kolozsvár, Szent Mihály-plébániatemplom. in: Sigismundus rex et imperator. Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában 1387–1437. Budapest, 2006, 657–659; Papp Szilárd: Előzetes tanulmány a kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplom építéstörténetéről. Helyreállítási elődokumentáció része (kézirat). Budapest, 2013. 114 FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 TANULMÁNYOK A munka keretét pedig a 2018 és 2022 között végzett helyreállı́tás biztosı́totta, amely során a falakhoz épı́tett állványzat segı́tségével lehetett a kutatást és felméréseket elvégezni összhangban a restaurátorok munkájával. A templom épı́téstörténete elsősorban a nagyszámban előforduló kőfaragójelek4 elemzésével ragadható meg, párosı́tva az ı́rott forrásokkal, a falkutatások eredményével és a stı́luskritikával. A kőfaragójelek használatának célja máig sem egyértelműen tisztázott, de általánosan elfogadott nézet szerint a kőfaragók munkájuk során jegyekkel látták el a kifaragott köveket mintegy azonosı́tásképpen, feltételezhetően annak érdekében, hogy a munka minősége leellenőrizhető legyen, illetve a izetséget is a kőfaragványok száma alapján kaphatták. A jelek többnyire egyszerű geometrikus formákból, egyenes és ı́ves vonalakból állnak össze, gondosan bevésve a faragott felületre. Két tı́pust különböztethetünk meg, annak függvényében, hogy hol helyezték el a jelet: a tanulmányban is vizsgált kőfaragójeleket, amelyeket a kő látható felületére vésték be, mı́g az elhelyezési jeleket, amelyeket az illesztési felületre faragták rá, segı́tve a falazókat ezzel az épı́tkezésben, a faragványok összeillesztésében, akik egyben a faragvány pontosságát ellenőrizhették le azonosı́tva annak készı́tőjét a kőfaragójel alapján. Habár közhelyszerűnek tűnhet, de jelen kutatás legfontosabb kérdése, hogy a kőfaragójegyek lehatárolnak-e épı́tési periódusokat vagy segı́tenek-e a szakaszok azonosı́tásában és pontosı́tják-e a Szent Mihály-templom szentélyének épı́téstörténetét? (1. és 2. ábrák). A templom szentélyét ugyanis mindig egy egységként, mint a templom legkorábbi részét kezelték és időben egymáshoz közel álló két műhely működését vagy két épı́tési szakaszt határoztak meg, ehhez kapcsolva egy tervváltozást a fejezetek és vállpárkányok stı́lusa alapján.5 Egy további kérdést vet fel a jelek megkülönböztethetősége: a méretbeli, stı́lusbeli eltéréseknek, illetve az előfordulásuk helyének és irányának van-e relevanciája? Vizsgálhatók-e az épı́tési fázisok külön csak a kőfaragójelek szempontjából, mennyire bı́zhatunk a jelekben, aktuális-e ezek vizsgálata? Ugyanakkor ezek elemzésében és magában a kutatásban hol szabhatjuk meg a határt? (3. ábra) Mivel a kőfaragójelek fontosságára már rég fel igyelt a kutatás, a témának külön kutatástörténeti jelentősége van. Ezért előbb a Szent Mihály-templom, és általánosabban a kőfaragójelek kutatástörténetének bemutatására teszek kı́sérletet. Ezt követően részletezem a templom szentélyén előforduló jeleket és feldolgozásuk módszerét, végül pedig további kérdések megválaszolására és az eredmények összegzésére teszek kı́sérletet. 4) Számuk 2500-ra tehető. Még folyamatban van a hosszház kőfaragójeleinek a feldolgozása, de eddig 1846-ot sikerült rögzíteni. 5) Marosi Ernő: Marosi Ernő: Néhány tendenciózus tervváltozás. Adalékok a 14. századi magyar építészet stílustörténetéhez (1974). In: Marosi Ernő: "Fénylik a mű nemesen" Válogatott írások a középkori művészet történetéről II. Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2020, 447-468; Varga Lívia: A szászsebesi evangélikus templom középkori építéstörténete. Művészettörténeti füzetek 16. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984. A kolozsvári szentélyre vonatkozó részek: 41–47; Entz Géza Antal: Die Pfarrkirchen von Klausenburg und Mühlbach in der zweiten Hälfte des 14. Jahrhunderts. Baugeschichte und Stilbeziehungen. In. Acta Historiae Artium 30, 1984, 65–109; FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 115 TANULMÁNYOK 1. ábra: A Szent Mihály-templom szentélye déliről. Szerző felvétele, 2023. 2. ábra: A templom szentélyrésze. Szerző felvétele, 2022. 3. ábra: 514. számú kőfaragójel a szentélyzáradék délkeleti ablabélletén. Szerző felvétele, 2021. 116 FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 TANULMÁNYOK Kutatástörténet A kőfaragójelek gyűjtésére és kutatására a történelmi Magyarország műemlékvédelemének intézményesülésétől kezdve a 20. századon át több vagy kevesebb igyelem összpontosult a középkori emlékek és épületegyüttesek helyreállı́tásától függően. Eszerint három főbb periódusban fokozódott az ezek iránti érdeklődés. Először 1900 körül Frőde Vilmos kezdett el foglalkozni a kőfaragójelek kutatásával Franz von Ržiha hatására,6 1935-55 között újra az értelmezések középpontjába került Horváth Henrik révén, majd Ržiha megközelı́tésének népszerűsége egészen 1970-es évekig uralta a jelekhez való viszonyulást. Az 1930-as évekig a budapesti Műegyetem épı́tészettörténészei is Ržiha elméletével dolgoztak, amely szerint a kőfaragójelek személyes szignatúrák voltak és olyan szerkesztéseket képviseltek, amelyek a quadratúra (Strassburg) és a triangulatúra (Köln) alapformáit és ezek karéjos változatait (Bécs, Bern-Zürich, Prága, Boroszló, Drezda) tartalmazták jelvényszerűen.7 A különböző emlékeken dolgozó műhelyek kapcsolatát is a kőfaragójelek azonosságával állapı́tották meg. Frőde Vilmos helyreállı́tási munkája során összegyűjtötte a felvidéki emlékek jeleit, majd a páholyok ún. anyakulcsai alapján kereste az összefüggéseket a műhelyek között.8 Az 1930-as években Horváth Henrik még ugyanezt az aránykulcsokra alapozott ingatag elméletet emelte át értelmezési rendszeréhez.9 Horváthot követve az 1950-es évektől az 1970-es évekig folytatták az arányszerkesztési kulcsokkal kapcsolatos értelmezéseket,10 néhány kivétellel, de a lényeges áttörést talán Várnai Dezső felismerése jelentette. Várnai Dezső 1954-ben a budavári lakónegyed kutatásakor szinte elsőként állapı́totta meg, hogy a különböző épületek közti kapcsolat nem az azokon előforduló azonos jelek összehasonlı́tásában keresendő, hanem azok értelmezése egy-egy épı́tményen belül segı́t a periódusok lehatárolásában. Egyszerre kritizálja Ržiha és az őt követő magyar művészettörténészek idejétmúlt módszerének egyoldalúságát, ugyanakkor a jelek mögötti geometriai konstrukció létezésének tagadóit is. 355 jelet közölt beszámolójában szerkesztési anyakulcsok nélkül.11 Viszont később, a második megállapı́tásának példája alapján – a kőfaragjelek mögött műhelytől függetlenül is geometriai szerkesztések állnak – az esztergomi királyi palota kutatásához már bevonta a jelek szerkesztési sajátosságait. 1974-es közlésében három épı́tési 6) Franz von Ržiha: Studien über Steinmetz-Zeichen. Kaiserlich- Königliche Hof- und Staatsdruckerei, 1881. Újra kiadva: Bauverlag, 1989, 81; Frőde Vilmos: Felső-magyarországi középkori épületek kőfaragójelei. A Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönye 34, 1900, 18. sz., 421–443. 7) Marosi Ernő: Kőfaragók, kőfaragójelek, Horváth Henrik. In: Enigma, 25. évf, 96 sz. 2018, 69. 8) A hosszú korszak arányszerkesztés és a kőfaragójelek összekapcsolásának magyarországi kutatástörténetét foglalja össze Fehér Krisztina és Halmos Balázs a középkori szerkesztésmódokról szóló 2015-ös tanulmánya. Lásd: Fehér Krisztina–Halmos Balázs: A középkori építészet szerkesztési módszerei a hazai szakirodalom tükrében. In: Építés – Építészettudomány 43, 2015, 3-4. sz, 241. 9) Horváth Henrik: Budavári kőfaragók és kőfaragójelek. Budapest, 1935. 10) Marosi Ernő: I. m. 2018, 69. 11) Várnai Dezső: A budai várpalota középkori kőfarajelei. In: Budapest Régiségei 16, 1955, 325. Őt követve közölt további jeleket, hasonló módszerrel Horler Ferenc, csak a rögzítés céljából közölte az épületek jeleit méretarányosan. Lásd: Horler Ferenc: Középkori kőfaragó – és elhelyező jelek a budavári lakónegyed épületei. In: Budapest Régiségei 16, 1955, 373. FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 117 TANULMÁNYOK periódust határolt le a szerkesztés elve alapján.12 A kőfaragójeleket itt ügyetlenül a geometriai alapidomokra helyezte rá, de mivel ennek nincs relevanciája téves eredményekre vezetnek a jelek közti kapcsolatok keresésekor, másrészt a jelek kifaragását aligha végezték egyforma alaposággal a középkori mesterek: két nagyon hasonló, de kicsit másképp bevésett jel ugyanahhoz a faragóhoz tartozhatott.13 Az 1970-es évektől kezdve szorult csak a háttérbe a kőfaragójelek mögött keresett szerkesztési anyakulcsok népszerűsége. Várnaival szemben Szakál Ernő 1960-ban még mindig az épületek közötti összefüggésének lehetőségéről beszél, az azonos kőfaragójelek előfordulása vizsgálata esetében. A bélapátfalvi templom helyreállı́tásakor (1953-1954) az alábbi következtetést vonta le: a kő felületének megmunkálása alapján – egyszerűen vagy átdolgozottan, inoman faragott felületű faragványok – különböztethető meg a jelek tı́pusa, valamint a kidolgozottság mértéke a bevésett jel bonyolultságával függ össze. Ennek fényében azonosı́thatók a „szakmunkások” és a „helyi segı́tők”.14 Azonban ez sem állja meg a helyét a jelek kutatásakor, ugyanis nem indokolja meg felvetését, hogy milyen szerepet töltöttek be a munkálatokban a „helyi segı́tők”, ha tényleg részt vettek és gyengébb minőségű munkát végeztek. Ez pedig azt is elárulja, hogy a kőfaragójelek kutatásának területén terminológiai problémákba is ütközünk, nincs tisztázva az épı́tkezésben résztvevők elnevezése, például, hogy kik a helyi segı́tők, a kőművesek milyen szerepet töltöttek be, mi a mesterjel és a kőfaragójel-, vagy a jegy és a jel közti különbség. Sajnálatos módon az 1990-es években még mindig találunk példát arra, hogy a kőfaragójelek alapján távoli emlékeket kapcsolnak össze.15 Viszont, a 2000-es évektől jellemzően a kőfaragójeleket az adott épület kutatásához és az épı́téstörténetének a tisztázáshoz alkalmazzák, anélkül, hogy más emlékek jeleivel összekapcsolnák azokat. Ezek vizsgálatának újszerű megközelı́tését képviselték a gyulafehérvári római katolikus székesegyház helyreállı́tásakor. Halmos Balázs és Marótzy Katalin épületkutatási módszerei között a kőfaragójelek szisztematikus gyűjtése és felmérése is megtalálható: a székesegyház szentélynégyezetén, déli mellékhajóján és főszentélyén viszonylag kis számban előforduló kőfaragójelek vizsgálatának fontos eredménye az egyik megállapı́tásuk, miszerint az elszámolás nem kváderenként, hanem rakásokként történt a megrendelő és a mester között,16 de például a déli torony épı́tési szakaszainak lehatárolásához is hozzájárult ezek vizsgálata.17 12) Várnai Dezső: Az esztergomi királyi palota építési szakaszai. In: Magyar Műemlékvédelem 1971-1972. Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974, 80. 13) Fehér Krisztina–Halmos Balázs: I. m. 245. 14) Szakál Ernő: Kő- és faszobrászati helyreállítások. In.Magyar Műemlékvédelem 1949–1959. Dercsényi Dezső et al (szerk.). Akadémiai Kiadó, Budapest, 146-147. 15) Mint például Bogyai Tamás a jáki templomot és a bambergi dómot a kőfaragójelek alapján hasonlította össze. Lásd: Bogyai Tamás: Ják és Bamberg. In. Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok. Valter Ilona (szerk.). Országos Műemlékvédelmi Hivatal. Budapest, 1993, 15. 16) Halmos Balázs–Marótzy Katalin: Kőfaragójelek a gyulafehérvári székesegyház szentélynégyzetén, déli mellékhajóján és főszentélyén. In: Architectura Hungariae 12, 3. sz. 2013, 105. 17) Halmos Balázs–Marótzy Katalin–Nagy Gergely Domonkos: A gyulafehérvári székesegyház déli tornya. In. Dolgozatok az Erdélyi Múzeum érem- és régiségtárából – 2011-2012 – Új sorozat VI-VII. (XVI-XVII.) kötet, Erdélyi Múzeumi-Egyesület, Kolozsvár, 2013, 217–246. 118 FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 TANULMÁNYOK A kolozsvári Szent Mihály-templom épı́téstörténetének kutatásában több alkalommal is bevonták a kőfaragójeleket. Legkorábban gróf Eszterházy János 1863-as templomleı́rásában emlı́ti a karzatalj északi zárókövén cı́merpajzsban megjelenő mesterjegyét.18 Majd Ržiha szerkesztési elméletével találkozunk Thomas Gerstenbrein 1923-as összefoglalásában. A bécsi Szent István templom kulcsába szerkesztve közli a karzatalj zárókövében előforduló megtévesztően kőfaragójelre hasonlı́tó geometrikus formát. 19 Négykaréjos keretezésben közöl egy másik kőfaragójelet is, amely a karzatalj déli zárókövét ábrázolja tévesen, ez is sokkal inkább egy körmeneti zászlót ábrázol.20 Négy további kőfaragójel a páholyok kulcsába szerkesztett hiányos vázlatát is közli, melyek közül csak három fordul elő ténylegesen a templomban és ezek is még kiegészülnek egy-egy további szárral.21 Gerstenbrein vizsgálata során igen kevés számúnak tartja a kolozsvári templomon előforduló jeleket, mert – leı́rása alapján – a templom alsó részét többször is javı́tották.22 Grandpierre Edit az 1936-os dolgozatában Gerstenbreinhez hasonlóan a bécsi kulcshoz kapcsolja az általa rögzı́tett 34 kőfaragójelet, kiegészı́tve az ún. kölni és strassburgi szerkesztési rendszerekkel Ržiha-t, Frődét és Horváthot idézve.23 1956–1964 között Bágyuj Lajos vezetésével a templomot helyreállı́tották és ez biztosı́totta a lehetőséget a kőfaragójelek felmérésére. Vezetésével több száz kőfaragójelről készült levonat, melyeket utólag gipsztáblákba öntöttek, a táblákon jelölve a származási helyet, a legtöbbnél pedig megnevezve a sort is – feltételezhetően, hogy melyik rétegkövön fordul elő. A szentély 13 kőfaragójeléről készült ilyen másolat. (4. ábra) Továbbá egyik Várnai Dezsővel folytatott levelezése igazolja, hogy a jelek feldolgozásának is nekikezdhetett Bágyuj. Osszesen 157 kőfaragójelet számolt öszsze, valamint összevetette Várnai és Csemegi József által közölt jelekkel.24 Legutóbb Emődi Tamás vonta be a kőfaragójeleket a vizsgálatokba, a hosszház lehetséges épı́tésmenetére vonatkozó elképzeléseit ezek alapján közölte.25 A templom esetében világossá válik, hogy a kőfaragójelek szisztematikus felmérésére és vizsgálatára koncentráló kutatás eddig még nem készült. Továbbá a szentély jelei sem kerültek még közlésre. 18) „hasonló lévén a középkori művész-jegyekhez (úgynevezett Steinmetzzeichen), nyilván benne az egyház egyik építészének vagy kőfaragójának jegye maradt fenn” Eszterházy János: A kolozsvári Szent Mihály egyház története és építészeti leirata. In. Archeológiai Közlemények 3. Budapest, 1863, 60. 19) Papp Szilárd szerint ez kevésbé építőmesterre, mint inkább egy gazdag Kolozsvári polgárra utal. Papp Szilárd: I. m. 36. 20) Sándor Imre: Kolozsvár czímeres emlékei (1377–1707). Kolozsvár, 1920, 8-9. 21) Thomas Gerstenbrein: Die königliche Kunst in der Baukunst des hohen Altertums. Klausenburg, 1927, VI. tábla, 28–30. számú jegyek; VII. tábla, 33–35. számú jegyek. 22) Szerinte nem úgy, mint a nagyszebeni evangélikus templomon. Thomas Gerstenbrein: I. m. 61. 23) A hosszház déli- és az északi oldalfalának jegyeit publikálja. Grandpierre Edit: A kolozsvári Szent Mihály templom története és építészete 1349-től napjainkig. In. Erdélyi Múzeum 41/1–3, 1936, 40-44. 24) Bágyuj Lajod: Műemlékhelyreállítás Erdélyben (1955–1973). Sas Péter (szerk.). Kolozs-Dobokai Főesperesi Kerület. Kolozsvár, 2012, 140. 25) Emődi Tamás: I. m. 658. FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 119 TANULMÁNYOK 4. ábra: Bágyuj Lajos, a szentély kőfaragójeleinek levonatait tartalmazó gipsztábla. (Lupescu Radu felvétele, 2019.) Módszer A helyreállı́tás egyértelműen szükségessé tette, hogy a kutatásra terv legyen kidolgozva, ugyanis ennek elvégezhetősége összefüggött az állványzat épı́tésével és bontásával. A helyreállı́tás alatt végzett dokumentáció és a kutatás alapját – ideértve a kőfaragójelek gyűjtését is – részben a templom belső és külső nézeteinek felmérései képezték. (5. ábra) Célzottan „részben”-ként emlı́tem az alaphoz alkalmazott rajzokat, mivel ezek nem voltak kő- és formahelyesek. A legtöbb esetben manuális részletfelméréseket végeztem, majd digitálisan kiszerkesztettem utólag. Továbbá a kézi felméréssel készült részletkiegészı́tések mellett a hiányosságokat próbálták pótolni az ortogonális fényképek. Ez nem történt másképp a templom szentélyénél sem, ahol a méretarányos felmérések alapján a belső falakat kiterı́tett változatban digitálisan újrarajzoltam és ezekre jelöltem a helyszı́nen a faragott kőfelületeket és a dokumentáció adatait, többek között a kőfaragójeleket is. A kőfaragójeleket a helyszı́ni gyűjtést követően egy alaprajzra is felvezettem, hogy egy térképhez hasonlóan könnyen leolvashatóvá és átláthatóvá váljon elhelyezkedésük és előfordulási számuk. Ezt a munkát pedig egy jól körülhatárolható épületrészre, a szentélyre koncentrálva szemléltetem a jelen dolgozat kereteihez igazı́tva (6. ábra).26 26) Nemrég, 2022 nyarán fejeződött be az írásos és rajzi dokumentációs munka anyagának készítése, amely körülbelül 10 A3-as méretű iratcsomót tölt meg és a fotók körülbelül 200 gb-nyi anyagot. A dokumentáció minden technikai és történeti jellegű meg igyelést tartalmaz, a terv szerint ezek a meg igyelések gra ikai megjelenítést is kapnak majd az adatok lokalizálása érdekében. Ezúton is kiemelném a régészeti kutatást vezető Lupescu Radu segítségét a rajzos felmérésekben és a fényképes dokumentációban. Az ő segítsége nélkül nem lehetett volna elvégezni a művészettörténeti kutatást, továbbá a doktori kutatásom külsős konzulenseként támogatja továbbra is a munkát. 120 FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 TANULMÁNYOK 5. ábra: A főszentély felállványozott belsője, a falazat az újkori vakolattól megtisztított állapotban. (Lupescu Radu felvétele, 2020.) A szentély külső és belső falait 2020 szeptemberében állványozták fel és a restaurátori munkálatok befejezését követően 2021 júliusában bontották el. Csaknem egy év állt a rendelkezésünkre a felmenő falak vizsgálatához,27 a falkutatáshoz és a művészettörténeti dokumentációhoz. A faragott külső és belső kőfelületeken alig vehetők észre normál fényviszonyok között a kőfaragójelek, ezért elemlámpával vagy kézi re lektorokkal, surlófényben lehetett vizsgálni előfordulásukat. Az adatok alaprajzra való felvezetésének módszerét a regensburgi dóm 1984–1988 közötti restaurálásának dokumentációjából inspirálódva alkalmaztam.28 A dóm esetében a kutatás során minden adatot szövegesen és gra ikusan vezettek fel egy alaprajza. Első körben kolozsvári templom publikált alaprajzára csak a kőfaragójeleket helyeztem el – a dóm dokumentációjához hasonlóan – egy-egy faltagolóelemhez rendelve őket, mint például falpillérhez vagy ablakhoz. Az előforduló jeleket csak egyszer tüntettem fel és jelöltem az ismétlődés számát. Abban az esetben, ha egyszer fordult elő az adott helyen, szám nélkül jelenik meg. A helyszı́nen mindegyikről mérőszalagos fénykép készült, majd ezek alapján digitális rajzos felmérések is. Osszesen 234-szer ismétlődő 32 kőfaragójel tı́pust sikerült összegyűjteni, amelyeket egy táblázatban rendszereztem. A kőfaragójeleken kı́vül további négy kőfaragójelként nem értelmezhető bevésést és több rozetta alakú formát dokumentáltam le. A kutatás során a rendszerezés és számontartás problémájával szembesültünk, ezért – igyelembe véve a korábbi publikációkat – egy sajátos táblázatos módszert sikerült kidolgozni, amely a legpontosabban ı́rja le a jeleket és az előfordulási helyüket. 27) Az épület más részein a szentéllyel párhuzamosan folytak a munkálatok, amely nehezítette a munka szisztematikusságát. A különböző munkafrontokon egyszerre folyt a dokumentáció. 28) Michael Kühlenthal: A regensburgi dóm restaurálása: régészet, épületkutatás, a festésmaradványok vizsgálata. In. Műemlékvédelmi Szemle 1993/2. szám, Budapest, 1993, 28-29. FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 121 TANULMÁNYOK 6. ábra: A szentélyrész alaprajza kőfaragójelekkel. 122 FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 TANULMÁNYOK A táblázat a következő oszlopokból tevődik össze: egyrészt mindegyik tı́pushoz rendeltem egy számot (altı́pusok jelenléte esetében a számhoz egy-egy betűt), a következő oszlopba helyeztem be a méretarányos kőfaragójelek felmérési rajzát, ezt követően jelenik meg a mérőszalagos felvétel, a negyedik oszlopba került leı́ró rész, minden fontosabb adat a topográ iai osztályozáshoz. Előbb a jel egy-egy épületrészben való előfordulását jelöltem: Előfordulása főszentély falán; Előfordulása az északi mellékszentélyen; Előfordulása a déli mellékszentélyen; jelöltem, hogy mely tagolóelemen jelenik meg, például falpillér, ablakbéllet stb., külsőn vagy belsőn, fontos volt a magassági zóna, amelyet az ablakhoz viszonyı́tott három magassági szint – ablak/ övpárkány alatt, ablak szintjén és ablak fölött – alapján határoztam meg. Továbbá, zárójelben megjegyeztem a falszakasz alaprajzra feltüntetett pontos tengelyét, amit a teljes restaurálás alatt alkalmaztunk, vagyis kóddal láttam le az adott falszakaszt: betűkkel a hossztengelyeket és számokkal a keresztmetszeteket jelöltük, például C/8-9. Fontos szempont volt a felvételek kódjának jelölése is, annak érdekében, hogy kereshető legyen az fényképtárban. Felvételek jelölik a Bágyuj levonatokat-at is – abban az esetben, ha készült az adott jelről. Ezt egy rövid leı́rás követi, majd a tı́pus előfordulásának száma (1. függelék). A rendszerezésnél egy további problémát jelentett, hogy gyakran nagyon hasonló jelek fordultak elő stı́lusbeli, méretbeli és a bevésés mélységének különbségével vagy tükörfordı́tásban. Ha nem egyértelműen önálló új tı́pusról volt szó, akkor egy már ismert jeltı́pushoz – amellyel a legnagyobb a hasonlóság – egy változatot adtam hozzá, egy betűvel kiegészı́tve a sorszámot (például 508a, 508b, 508c stb.). Ezek altı́pusoknak számı́tanak a 32 kőfaragójel sorában. A kőfaragójelek méretének érzékeltetéséhez a felmérési rajzokon egy 1 x 1 cm-es négyzethálóra helyeztem őket.29 Eredmények: Kőfaragójelek a kolozsvári Szent Mihály-szentélyén A kolozsvári plébániatemplom szentélyrésze poligonálisan záródó, négy boltszakaszos főszentélyből és hozzá nyitott árkádokkal kapcsolódó hasonló záradékú egy, illetve két boltszakaszos mellékszentélyekből áll, amelyek keletről egy hármas diadalı́vből indulnak. A szentély téralakı́tása csarnokrendszerű, a mellékszentélyek magassága egyezik a főszentélyével. A hármas osztású, kettős hornyokkal és éktagokkal pro ilált falpilléreket igurális jelenetekkel ellátott és növénydı́szes fejezetek zárnak. Az azonos magasságú és bélletpro ilú ablakok belső káváit a fejezetek magasságával nagyjából megegyező és hasonló növényi ornamentikával ellátott párkányok tagolják. Az épületrész egységes tervezésűnek mondható, amelyet utólag többször is javı́thattak a középkorban, elsősorban a szemmel látható statikai problémák miatt. 29) Ehhez Thomas Schmid, a Bécsi Műszaki Egyetemen 2012-ben megvédett diplomadolgozatában alkalamazott módszert követtem: Thomas Schmid: Baugeschichte der Pfarrkirche Waldhausen im Strudengau, Oberösterreich. Anwendung interdisziplinärer Forschungsmethoden in der historischen Bauforschung. Diplomarbeit, Technischen Universität Wien, 2012, 172–188. FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 123 TANULMÁNYOK A kváderkőből falazott szentély külsejét ma a teljes templomon végigfutó lábazat és koronázópárkány tagolja, továbbá az ablakkönyöklők magasságában övpárkány fogja körül. Ugyan a lábazatról és a koronázópárkányról sejthető, hogy a teljes épület befejezését követően épı́tik a szentély falához, az övpárkány is egy utólagos beavatkozás következménye, amely az ablakkönyöklők megemelésével áll összefüggésben. Utóbbi legfőképpen belülről igyelhető meg, amely az ablakkávát és a könyöklő rézsűjét szabadon hagyva, csak a nyı́lásokat érintette.30 Továbbá az övpárkány elfedi az épületrészhez csatlakozó és a szentéllyel egyidőben épı́tett, a déli mellékszentélyből nyı́ló csigalépcső legalsó ablakát. Egy következő utólagos beavatkozás nyomát őrzi a falak állékonyságának problémájával összefüggő ablakbélletek párkányai a külsőn, amelyek magassága megegyezik a belső növényi dı́szı́tésű párkányokkal,31 továbbiakban vállpárkányokkal. A külső falak sı́kja a vállpárkány magasságában megtörik, ezek alatt szinte mindegyik kissé kifele dől. A párkányokéhoz hasonló korrigálás meg igyelhető a támpillérek esetében is, ahol ezt a homlokoldalak felfalazásával oldották meg.32 A belsőben, a főszentély nyı́lása fele néző diadalı́vpillérek oldalai hasonló újrafalazásról tanúskodnak. A nyı́lások felőli pro ilja homorlattal és körtetaggal szegélyezett trapézalakú formával záródik és felülete egységesen faragott, kőfaragójelek nélkül, keleti oldalon a falhoz részűvel csatlakozik, a mellékszentélyek nyı́lásai fele forduló diadalı́vpillérekkel ellentétben, ahol egy-egy éktagos falpillér csatlakozik keletről. Viszont a főszentély esetében ez csak az északi oldalon árulkodik a pár rétegkő erejéig előbukkanó falpillér nyoma, a fejezet kialakı́tásán, illetve a régészeti kutatás során feltárt lábazaton.33 Részben ezek az utólagos javı́tómunkálatok nyomai és mértéke pontosı́tható a 234 kőfaragójel révén. A helyszı́ni vizsgálat során nyilvánvalóvá vált, hogy a szentély egészén többnyire egy nagyobb csoport jelek fordulnak elő, vagyis a 234-ből 184szer ugyanaz a 21 tı́pus (7–10. ábrák, 506–518-as jelek). Magasságuk mérete 1-től 10 cm-ig terjed, de jellemzően 4-5 cm-esek és általában 4-5-ször fordulnak elő öszszesen. A leggyakrabban előforduló jel az 511-es számú, amely 29-szer ismétlődik, majd őt követi az 508-as, 509-es és az 515-ös, mind 17 fölötti számmal. Ezek közül több megismétlődik a diadalı́vpilléreken olyan kőfaragójelekkel együtt, amelyek kizárólag csak itt fordulnak elő (502–505, 7. ábra). A templombelsőben a régészeti feltárásokkal sikerült megvizsgálni a falpillérek és a diadalı́vpillérek lábazatait, valamint a külső falak 14. századi lábazatát, ahol két jeltı́pus fordult elő: az 501-es számú az északi mellékszentély külső falának, ma a járószint alatt elhelyezkedő lábazatán és az 502-es számú a főszentély diadalı́vének eredeti lábazatán. (13. ábra). Az 525ös számú, V betűre hasonlı́tó kőfaragójel pedig csak az övpárkány magasságában ismétlődik, ablakkáván és a körı́tőfal kváderkövein egyaránt. 30) Kivételt képez a déli mellékszentély két ablaka, amelyeket feltehetően a 19. században falaztak fel téglával és 2020-ban kerültek kibontásra, feltárva ezzel egy márványozó festést a keleti ablakkönyöklőn. 31) Az északi mellékszentély ablaka egyedülállóan még az eredeti külső, levelekkel gazdagon díszített párkányt hordja magán. Sajnálatos módon a legutóbbi helyreállítás alkalmával nagymértékben megsérült, viszont az archív felvételek alapján rekonstruálható. 32) Erre hívja fel a igyelmet Entz Géza Antal, Entz Géza Antal: I. m. 1984, 75–78; Papp Szilárd is kitér rá, amit a középkori boltozat nyomásával hoz összefüggésbe, Papp Szilárd: I. m. 8. 33) Az ásatásokra az Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeum felügyelete alatt került sor. 124 FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 TANULMÁNYOK 7. ábra: Kőfaragójelek a kolozsvári Szent Mihály-templom szentélyén. FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 125 TANULMÁNYOK 8. ábra: Kőfaragójelek a kolozsvári Szent Mihály-templom szentélyén. 126 FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 TANULMÁNYOK 9. ábra: Kőfaragójelek a kolozsvári Szent Mihály-templom szentélyén. FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 127 TANULMÁNYOK 10. ábra: Kőfaragójelek a kolozsvári Szent Mihály-templom szentélyén. 128 FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 TANULMÁNYOK 11. ábra: Kőfaragójelek a kolozsvári Szent Mihály-templom szentélyén. FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 129 TANULMÁNYOK 12. ábra: Kőfaragójelek a kolozsvári Szent Mihály-templom szentélyén. 130 FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 TANULMÁNYOK 13. ábra: Az északi mellékszentély külső lábazatán előforduló kőfaragójel. Lupescu Radu felvétele, 2020. Az elhelyezkedésükről elmondható, hogy a kőfaragójelek között vannak olyanok, amelyek kizárólag az ablakbélleteken, vagy csak a falpilléreken találhatóak meg, viszont a legtöbb esetben a faragott felületeken szétszórtan voltak fellelhetők. Kőfaragójelek elhelyezési módja mögött feltételezhető egy rendszer, ugyanis általában hangsúlyosabb helyeken fordulnak elő, mint a falpillérek és diadalı́vpillérek orrtagjain vagy az ablakbélletek éktagokkal záródó tagozatainak külső oldalán. De találunk példát diszkrétebb elhelyezkedésben is, ide tartoznak a falpillérek trapéztagjainak oldalán – egy esetben az 516-os jel, (10. ábra); az 511-es jel jellemzően a falpillérek rétegköveinek legszélén fordul elő, (9. ábra) – vagy a körı́tőfal, támpillérek kváderein előfordulók, 517, 525 (10-11. ábrák). Két esetben találtam ablakosztókon jeleket (528 és 529 számú kőfaraójelek, 12. ábra), mindkettő vállpárkány fölötti szakaszon. Altalánosan jellemző, hogy fejjel lefele vagy tükörfordı́tásban is előfordulnak ugyanazok a tı́pusok, és ahogy a gyűjtés módszerénél már emlı́tettem, a nagyon hasonló jeleket, – amelyek méretbeli, stı́lusbeli és a bevésés mélységének különbségét mutatták – egy már ledokumentált, hasonló jeltı́pushoz rendeltem. Várnai Dezső esetében szóba került Marosi egyszerű felvetése, mely alapján a jelek kifaragását aligha végezték egyforma alaposággal a középkori mesterek. Vagyis ugyanazt a kőfaragójelet a mester kevesebb oda igyeléssel faraghatta.34 Eszerint a felvetés alapján sem tartom relevánsnak a tükörfordı́tott vagy teljesen elfordı́tott megjelenést, valamint a kisebb-nagyobb eltéréseket, mint a méret vagy a bevésés mélysége. Viszont az a kérdés mindenképp igyelmet igényel, hogy ha az 508-as és 509-es jelek több altı́pusa fordul elő, akkor a másik kettő hasonló gyakorisággal ismétlődő jelhez (511, 515) miért nem társult altı́pus, vagyis ezeket ugyanolyan alapossággal vésték fel? Vagy az épı́tést elhagyó és újonnan becsatlakozó kőfaragók mozgásával függnek össze a változások? Ebből a szempontból bizonytalan, hogy mennyire lehet egy kőfaragójelet egy személyhez, kőfaragóhoz kötni.35 A kőfaragójelek nagyobb számban fordulnak elő a hangsúlyosabb helyeken, mint a tagozatok homlokoldalán, ugyanakkor meg igyelhető egyfajta véletlenszerűség. Hogyan dönthették el azt, hogy melyik faragványra kerüljön kőfaragójel és melyikre nem? 34) Marosi Ernő: I. m. 2018, 69. 35) Egy jelet más kőfaragó is használhatott, miután az adott jel alkalmazója elhagyta a műhelyt és új ember érkezett az építkezéshez. FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 131 TANULMÁNYOK A válasz egyszerűnek tűnhet, valószı́nűleg rakásonként jelölte meg kész faragványait a mester a munka végeztével. Viszont, ha csak a rakások megjelöléséhez alkalmazták, akkor miért faragták fel a faragványok közepére, látható, sőt hangsúlyos helyre? Elterjedt nézet, hogy a kőfaragójel nem képezte az „alkotás” vagy a kész darab részét, vagyis nem volt cél, hogy a néző számára dokumentálva legyen a faragvány készı́tője, amely ugyancsak az eltérő előfordulási gyakoriságot magyarázhatja. A kőfaragójelek alkalmazása az elvégzett munka ellenőrzését, az elszámolást és a kivitelezés minőségének biztosı́tását tették lehetővé, viszont nem határozható meg pontosan, hogy a számadás jeleként vagy egyfajta aláı́rásként alkalmazták. Feltételezhetjük, hogy nem csak kizárólag az elszámoláshoz alkalmazták, hanem a jelek hangsúlyos helyen való feltüntetésének mozzanatában a kézjegy tudatos használata is benne rejlik. A jelek gyűjtésekor felmerült, hogy a stı́lusuk alapján is vizsgálhatók. Például a román kori kőfaragójelek jellemzően egy-egy betűhöz hasonlı́thatók leginkább, mint Gyulafehérváron, ahol B, L, S, U, A betűk láthatók vagy kereszt formájú vésetek.36 Hasonlóan a lébényi román kori templom kváderein előforduló jelek is V, T, Z, A betűkre emlékeztetnek.37 A kolozsvári szentély 14. század második feléből származó mély vésetű kőfaragójeleit, ı́ves szárakkal és talpakkal ellátott formák jellemzik. Erdekes módon az első csoport egyes tagjai dolgoztak csak a diadalı́veken, melyek ugyancsak a stı́lus alapján különböztethetők meg. Egyrészt méretük sokkal nagyobb, 6-8 cm-es az 502-es és 504-es jel, másrészt a szárakat záró talp csak a diadalı́ven előfordulókról hiányzik (kivételt képez az 502-es jel).38 Továbbá meg igyelhető a kolozsvári szentélyen egy stı́lusváltás a 14. századi kőfaragók és a javı́tást végzők egyszerűbb kőfaragójelei között (523, 524, 11. ábra). Utóbbiak a 15. századi vékonyabban vésett, geometrikus formájú és talpak nélküli jelek stı́lusához tartoznak inkább, például az 523-as számú jel az északi hosszházfalhoz csatlakozó kettős csigalépcsőn is előfordul. Ugyanúgy a koronázópárkány kőfaragójelének stı́lusa is a nyugati falon látható jelekkel mutat párhuzamot. Fentebb már emlı́tésre került, hogy a szentélyt egy műhely épı́tette, mivel egy műhelyhez tartozó 21 kőfaragójel tı́pus ismétlődik a leggyakrabban (7–10. ábrák, 506– 518-as jelek). Ezek a kőfaragójelek a szentélyrész egészét épı́tő kőfaragók jeleiként értelmezhetők, stı́lusuk alapján is a templom többi jelétől erőteljesen különböznek. Mélyebb vésésmódjuk, vonalvastagságuk, és a talpak jelenléte mind csak a szentélyrészen előforduló jelekre jellemző. A diadalı́vpillérek és a lábazatok kőfaragójelei arra utalnak, hogy az épı́tkezés kezdetén csak bizonyos kőfaragók működhettek, majd a munka folytatásában már nem dolgoztak a templomon. Viszont ugyanannak a műhelynek a tagjai és az újonnan becsatlakozók folytatták az épı́tést a falpilléreket fejezetmagasságáig. A főszentély északi falszakaszai, valamint a mellékszentélyek ablaknélküli szakaszai is ugyanekkor kerültek felfalazásra, amire az egységes kőtı́pus alkalmazása, és a faragási stı́lus mellett az egységes törtköves falszövet is utal.39 36) 37) 38) 39) 132 Halmos Balázs–Marótzy Katalin: I. m. 105. Kőfalvi Imre: I. m. 93–97. Ez segíthet az építésmenet rekonstruálásában is, amely a diadalívektől való indulást feltételezi. Az északi mellékszentélyben ráadásul egyedülálló módon a homlokívekig középkori vakolat van, amely feltételezhetően a falazás befejezését követően kerülhetett fel. FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 TANULMÁNYOK Ugyanakkor a gyűjtés során meg igyelhető volt, hogy csak az ablakok vállpárkányáig ismétlődnek ugyanezek a kőfaragójelek. A váltást és egyben a statikai célzatú középkori beavatkozás-, vagyis egy visszabontás és újrafalazás határát a vállpárkányok jelölik ki. A belső dı́szı́tett vállpárkányok stilisztikailag még a szentélyt épı́tő kőfaragók munkájaként tekinthetők. A külsőhöz hasonlóan a belső oldalon is meg igyelhető egy sı́kbeli eltérés a két szint között, ugyanakkor a vállpárkány fölötti falazás is kváderkőből van megoldva, a törtköves falazástól eltérően (14-15. ábra). 14. ábra: A főszentély, nyugatról számított második falszakaszának vállpárkány fölötti kváderes falazása. (Szerző felvétele, 2021.) 15. ábra: A főszentély, nyugatról számított harmadik falszakaszának ablaka. (Szerző felvétele, 2021.) FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 133 TANULMÁNYOK Habár a falpillérfejezeteken és a növényi dı́szes vállpárkányokon nem fordulnak elő kőfaragójelek, ugyanehhez a műhely működéséhez köthetők. A művészettörténeti kutatás a kolozsvári szentély részletmegoldásai és stı́lusjelenségek alapján legközelebbi párhuzamaként a szászsebesi evangélikus templom csarnokszentélyét tekinti, valamint a igurális fejezeteket és növényi dı́szı́tésűeket két különálló műhelyhez köti. A szászsebesi templom szentélyének kőfaragójeleit is érdemes közelebbről megvizsgálni, de előbb tekintsük át a fejezetek problémáját, amely összefügghet a műhely működésének kérdésével. 1984-ben egyazon évben kiadott Varga Lı́via szászsebesi templom monográ iája és Entz Géza Antal a kolozsvári és szászsebesi szentélyekre vonatkozó tanulmánya elsősorban a két épület fejezetei és a faltagolás révén utal a szoros műhelykapcsolatra, valamint két periódust határoznak meg a kolozsvári szentélyen az épületszobrászat alapján.40 Varga szerint az első szakaszban eleve csarnokrendszerben épül meg a szentély, egy olyan boltozattal, amit a vállpárkányzatok alatti kifele dőlt falak nem bı́rtak és beomlott, majd a második szakaszban visszabontották a korábbi boltozatot, a falakat belső fejezetmagasságig, az ablakok és a támpillérek záródásával együtt. Ehhez a visszabontáshoz kapcsolja a fejezetek cseréjét is, régieknek nevezi a szászsebesi fejezetek levéldı́szeinek stı́lusával megegyező növényi ornamentikájú fejezeteket és az ezekhez tartozó vállpárkányokat.41 A fejezetek és vállpárkányok dı́szı́tése alapján feltételezi, hogy az épı́tkezések egy szakaszában, valamikor 1350 és 1375 között a szászsebesi és kolozsvári műhelyek közt kapcsolat állt fenn, ez pedig az első szakaszt jelenti, viszont a fennálló formai különbségek miatt bizonyosnak véli, hogy nem volt azonos.42 Ugyanakkor ez a feltételezett műhelyváltás Entz és Marosi Ernő alapján szorosan összefügghetett egy tervváltozással. A kolozsvári egybenyitott hármasszentély alaprajzi elrendezésének előzménye a bécsújhelyi dóm és a soproni Szent Mihály-templom szentélyegyüttesei, amelyek egy-egy kereszthajóhoz kapcsolódnak, követve a klasszikus gótikában kialakult tértı́pust. A megoldás lényege, hogy a kereszthajóhoz kapcsolódó bazilikális elrendezésű és poligonális lezárású hármas szentély főszentélye több boltszakasszal a mellékszentélyek elé ugrik.43 Főként emiatt feltételezi Entz, hogy kezdetben a bazilikális térelrendezés koncepciója szerint kezdik el a munkát, majd a csarnokelrendezés mellett döntenek.44 Entz indokolt felvetését mások a támpillérek kialakı́tásának változásával is kiegészı́tették,45 viszont a támpillérek felső szakaszainak változása inkább az állagmegerősı́tési munkálatokkal állhat összefüggésben. A térelrendezés változását a falkutatásból nem sikerült megállapı́tani, sőt a falazás és az északi mellékszentély eredetinek gondolható középkori vakolata alapján már a munkálatok kezdetén a csarnoktér mellett dönthettek. 40) 41) 42) 43) Varga Lívia: I. m. 41–47; Entz Géza Antal: I. m. 1984, 65–109; Varga Lívia: I. m. 42-43. Varga Lívia: I. m. 45-46. A 14. század közepére ez az építészeti elgondolás tovább fejlődik csarnokrendszerűvé, melynek korai példája a bécsi Szent István-templom, de ehhez a típushoz tartozik az elpusztult óbudai prépostsági templom is. Marosi Ernő: I. m. 1974, 458-459; Entz Géza Antal: Erdély építészete. A kolozsvári Szent Mihály-templom építészete. In. Magyarországi művészet 1300–1470 körül 1. Marosi Ernő (szerk.). Akadémiai Könyvkiadó, Budapest, 1987, 439; 44) Entz Géza Antal: I. m. 439. 45) Palmer, Matthew: A tendentious Plan. Towards an Understanding of St Michael’s Kolozsvár (Cluj-Napoca). Acta Historiae Artium, 40, 1998, 24-25. 134 FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 TANULMÁNYOK Ennek okán feltételezhető, hogy sokkal inkább egy műhely működéséhez kötődik a szentély épı́tése és a fejezetek megfaragása. Minden bizonnyal történhetett valami, ami miatt visszabontották az egyes falszakaszokat a vállpárkányokig. Ez talán a kifele dőlő falak miatt feltételezett boltozatbemolással állhatott összefüggésben. Azonban a két fejezettı́pus egyazon műhely működése alatt készülhetett és nem áll összefüggésben másik épı́tési szakasszal. A különbség a fejezetek között mindössze egy járatosabb kőfaragó működésében áll, ugyanis a helyszı́ni szemlék során a igurális fejezetekhez egy mester kezét tudtuk kapcsolni. A felváltva alkalmazott homorú- és púposhátú, háromágú levelek hullámzó megoldása a többi, növényi dı́szı́tésű fejezeten is előfordul, ami a korszakban eleve egy elterjedt levélforma volt. Továbbá a szászsebesi fejezetek közt az északi oldalon előfordul egy igurális dı́szű fejezet is, amely kompozı́ciója és stı́lusa szoros hasonlóságot mutat a kolozsvári szentély egyik fejezetével. A kolozsvári és a szászsebesi szentélyek kőfaragójelei is összevethetőek. Ugyan nem az azonosságot keresem köztük, de a stı́lusuk mindenképpen igyelmet érdemel. A szászsebesi szentély ablakainak bélletén, a vállpárkányok alatti szakaszon előforduló kőfaragójeleket sikerült lefényképezni, ahol három tı́pus ismétlődik. Mindhárom mélyen bevésett, ı́ves és talpakban végződő szárakkal rendelkezik, továbbá hasonlóan a kolozsvári szentélyhez, az ablakbélletek éktaggal záródó pro iljának külső oldalán helyezkednek el (16. ábra). 16. ábra: Szászsebesi evangélikus templom szentélyének kőfaragójele az egyik ablakbélleten. Szerző felvétele, 2021. Az ablakokkal áttört falszakaszok belső oldalain a vállpárkányok fölött a körı́tőfalat kváderkőből falazták, (14. ábra) A fentebb már emlı́tett két ablakosztón előforduló jel ehhez az utólagos beavatkozáshoz, javı́táshoz kapcsolódik. Itt is segı́tségünkre van a jelek stı́lusa, például a vállpárkány fölötti magasságban, az ablakosztón előforduló 528-as jel (12. ábra) a templom egyik leggyakrabban ismétlődő kőfaragójele, a nyugati homlokzaton és a déli hosszházfalon találkozhatunk kisebb-nagyobb méretben vele. FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 135 TANULMÁNYOK A jelek stı́lusa kapcsán már emlı́tésre került eme javı́tás két (523, 524-s jelek, 11. ábra), stı́lusban nagyon eltérő, geometrikus formájú jele, amely ugyancsak a templom később épülő részeihez tartoznak. Ma a templom egészén ugyanaz a kymatagos koronázópárkány fut a falak lezárásán, amely eleve a szentély épı́tésénél egy későbbi periódusra datálja a párkány megépı́tését. Továbbá a koronázópárkány alatt további három kvádersor is ehhez a későbbi falkorona javı́táshoz kapcsolódik, szı́nben sárgásabb árnyalatúak és méretükben is eltérőek. Hogy hol helyezkedhetett el a korábbi koronázó párkány, arra a 1,4 méterrel alacsonyabban, a záradék két támpillérének belső oldalán előforduló hengertaggal és homorlatindı́tással pro ilált párkány lenyomat válaszolhat (17. ábra). 17. ábra: A korábbi koronázópárkányának lenyomata a szentélyzáradék északkeleti támpillérének belső oldalán. Szerző felvétele, 2020. A koronafal utólagos felmagası́tása a falak belső oldalának vizsgálatával is kimutatható, amely során megállapı́tható volt, hogy ehhez a beavatkozáshoz a korábbi koronázópárkány faragványait használták fel (18. ábra). A főszentély boltháta fölötti falszakaszon éles cezúra jelzi a felfalazás kezdetét, amelyet kváderkőből és másodlagosan felhasznált faragványokból oldottak meg. Ehhez kapcsolódik a főszentély északi falán megjelenő liliomos frı́z is, amelyen a teljes koronázópárkányon és a nyugati falon előforduló kőfaragójel (530-as számú, 12. ábra) helyezkedik el. (19. ábra) Már szó volt a szentély mai külső övpárkányáról, amely takarja a csigalépcső legalsó ablakának felső részét és kapcsolódik az ablakkönyöklők felmagası́tásához.46 Az 526a, b, c jelek (11. ábra) érdekessége, hogy csak az övpárkányon és az övpárkány körül fordulnak elő. A jelek alapján talán nehéz datálni, de formájuk és méretük szokatlannak mondható a többi jelhez képest: kereszt alakokat követő és kétszer, háromszor egymás mellett ismétlődnek vagy egyszer fordulnak elő. Nemcsak az eltérő formák, hanem az utólagos beavatkozás nyomai miatt is mindenképp az egyik késői javı́tás nyomát őrzik.47 46) Minden bizonnyal létezett egy korábbi övpárkány, amely egy magasságban helyezkedett el a belsővel. A korábbi és alacsonyabb – a mai lábazattól 114 cm-re – övpárkány lefaragott nyoma a támpillérek oldalfalain és a csigalépcső és a körítőfal találkozásánál látható. 47) Formájukat tekintve talán összefüggésbe hozható az egri egykori jezsuita gimnázium barokk kori kőfaragójeleivel, amiket Ocskay György publikált az épület 1979-es helyreállítása kapcsán. Ocskay György: Barokk kőfaragójelek a XVIII. század közepéről. Archívum – A Heves megyei levéltár közleményei 10, Eger, 1981, 97. 136 FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 TANULMÁNYOK 18. ábra: A koronafal belső oldala, a főszentély boltháta fölött. Vörössel jelölve a korábbi koronázópárkány hengertagos faragványainak másodlagos felhasználása. Szerző felvétele, 2021. 19. ábra: Kőfaragójel a szentély északi falának frízén. Szerző felvétele, 2021. Következtetések A bevezetésben már emlı́tésre került a kolozsvári templom egyik sajátossága, a kőfaragójelek nagyszámú jelenléte. Onmagukban nem oldják meg a templom épı́téstörténetét, de más művészettörténeti-épületrégészeti kutatási módszerrel együtt segı́tik rekonstruálni a templom épı́tésmenetét. A kőfaragójegyekre a kutatás másodlagos eszközeként tekinthetünk, mint egy tanúfelület vagy hivatkozási alap a relatı́v kronológia felállı́tására egy adott épületen belül. Arra a kérdésre, hogy a kőfaragójelek lehatárolnak-e épı́tési periódusokat, a kolozsvári szentély tanulságos esetnek mondható. Egy épı́tési periódusnak tekinthetjük a szentélyt, amelyet már a középkorban több alkalommal javı́tottak. FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 137 TANULMÁNYOK Az is egyértelművé vált, hogy a kőfaragójelek épı́tési fázisonként is vizsgálhatók, miután beazonosı́tásra és csoportosı́tásra kerülnek. A templom kőfaragójelei önmagukban is kutathatók, de előfordulási helyük, méretük, és stı́lusuk alapján is meghatározható a 14. századi kőfaragójelek sajátos vonása. Viszont az előfordulási helyének és a forma irányának, méretének nincs relevanciája, vagyis a jelek tükörfordı́tású bevésése nem egy új kőfaragójel tı́pusára utalhatnak. A befaragási stı́lus alapján párhuzamba vonhatók az emlék közeli analógiáinak jeleivel is – nem a jelek és kőfaragók azonosságára helyezve a hangsúlyt –, ezzel további támpontokat szerezhetünk a datáláshoz. A mesterek több különböző és egymástól távolabb eső épületen is dolgozhattak egy történeti korszakon belül, melyet egyrészt a stilisztikai kapcsolatok segı́tenek megállapı́tani, másrészt gyakran a kőfaragójelek azonosságára is szoktak hivatkozni. Azonban mára már közhelyszerűnek minősül az állı́tás, hogy a különböző emlékeken előforduló azonos mesterjegyek nem tartoznak azonos csoporthoz vagy kőfaragóhoz. Egyes kutatók még az egy-egy régión belül előforduló, egymástól kisebb távolságban egy-egy korszakban megépült emlékek közt az azonos jeleket egy mesterhez kötik, lekövetve annak munkásságát. De gyakrabban még az összetettebb jelek is évszázadokon át előfordulhatnak Európában, ez részben a korlátozott formagazdagságnak tudható be és egyszerűen voltak népszerűbb és kevésbé népszerű formák.48 Ahhoz, hogy a meglévő kőfaragójelekből további információkat nyerhessünk, először szisztematikusan rögzı́teni és leltározni kell őket. Majd a megtalált kőfaragójeleket stı́lus alapján össze lehet hasonlı́tani, hasonlóan az osztrák adatbázishoz.49 A kőfaragójelek kutatásakor érdemes megszabni egy határt, főleg az olyan emlékek esetében, mint a kolozsvári Szent Mihály-templom, ahol igen nagy számban fordulnak elő. Az összes kőfaragójel felleltározását követően könnyen előfordulhat, hogy mindent az ezek előfordulási mértékével, helyével vagy éppen előfordulási hiányával törekszünk magyarázni. Csakhogy fontosabb előbb a falkutatás eredményéből és a stilisztikai meg igyelésekből kiindulni, majd ahhoz kapcsolni a kőfaragójeleket, segı́tve a történet értelmezését, vagyis mindig valamihez viszonyı́tottan érdemes vizsgálni őket. Osszefoglalva elmondható, hogy a kőfaragók jelzései alapján történő kormeghatározás nagy lehetőségeket rejt magában, amelyeket azonban még nem lehet teljes mértékben kihasználni, amı́g nincs nagyjából minden jel leltározva. A kutatás egyik hiányossága a kőfaragójelek alaprajzra való felvezetésének módszere. A Szent Mihály-templom szentélyének kőfaragójelekkel ellátott alaprajza az átláthatóság szempontjából megfelelőnek vélhető (06. ábra), viszont a lokalizáláshoz nem pontos. A magasság és a falszakaszon belüli előfordulás (ablakbéllet, körı́tőfal vagy ablakosztó) nehezen tisztázható. Javasolt a leı́rást is magába foglaló táblázattal együtt értelmezni. Továbbá a jövőben újabb módszerekkel törekszem javı́tani a vizuális megjelenı́tésüket, mint például a kőhelyes homlokzati rajzok véglegesı́tésével. 48) Thomas Schmid: I. m. 51-52. 49) https://www.stonemarks.org (lehívás ideje: 2023. 01. 14.) Franz Zehetner: Die internationale Steinmetzzeichen-Datenbank »stonemarks«. Ein europäisches Internet-Projekt hilft bei der Erforschung des Domes. In: Der Dom, 2006/2. Ehhez hasonló a régebbi adatbázis: http://www.steinmetzzeichen.de (lehívás ideje: 2022. 12. 19.) 138 FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 TANULMÁNYOK Egy következő lépésben összegezném a teljes listát és táblázatokban szemléltetném korszakonként, hogy melyik műhely hol dolgozott az épületen, szintén az átláthatóság kedvéért. A kutatást nem tekintem befejezettnek A tanulmány egy kutatás részeredményét mutatja be. Legfrissebb felméréseim – melyek nemcsak a szentélyt, hanem a teljes templom külső és belső falait érintették50 – remélhetőleg újabb eredményekre vezetnek a kutatásban. SZAKIRODALOM Bogyai Tamás: Ják és Bamberg. In. Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok. Valter Ilona (szerk.). Országos Műemlékvédelmi Hivatal. Budapest, 1993, 11–20. Emődi Tamás: Kolozsvár, Szent Mihály-plébániatemplom. in: Sigismundus rex et imperator. Művészet és kultúra uxemburgi Zsigmond korában 1387–1437, Budapest, 2006, 657–659. Entz Géza Antal: Die Pfarrkirchen von Klausenburg und Mühlbach in der zweiten Hälfte des 14. Jahrhunderts. Baugeschichte und Stilbeziehungen. In. Acta Historiae Artium 30, 1984, 65–109; Magyarul: Entz Géza Antal: Erdély építészete. A kolozsvári Szent Mihály-templom építészete. In. Magyarországi művészet 1300–1470 körül 1. Marosi Ernő (szerk.). Akadémiai Könyvkiadó, Budapest, 1987, 432–447. Eszterházy János: A kolozsvári Szent Mihály egyház története és építészeti leirata. In. Archeológiai Közlemények 3. Budapest, 1863, 57–67. Franz Zehetner: Die internationale Steinmetzzeichen-Datenbank »stonemarks«. Ein europäisches Internet-Projekt hilft bei der Erforschung des Domes. In: Der Dom, 2006/2. Franz von Ržiha: Studien über Steinmetz-Zeichen. Kaiserlich- Königliche Hof- und Staatsdruckerei, 1881. Újra kiadva: Bauverlag, 1989, 81. Frőde Vilmos: Felső-magyarországi középkori épületek kőfaragójelei. A Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönye 34, 1900, 18 sz., 421 – 443. Grandpierre Edit: A kolozsvári Szent Mihály templom története és építészete 1349-től napjainkig. Erdélyi Múzeum. Kolozsvár, 1936. 19-60. Halmos Balázs–Marótzy Katalin: Kőfaragójelek a gyulafehérvári székesegyház szentélynégyzetén, déli mellékhajóján és főszentélyén. In: Architectura Hungariae 12, 3. sz. 2013, 103–116. Halmos Balázs–Marótzy Katalin–Nagy Gergely Domonkos: A gyulafehérvári székesegyház déli tornya. In. Dolgozatok az Erdélyi Múzeum érem- és régiségtárából – 2011-2012 – Új sorozat VI-VII. (XVI-XVII.) kötet, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2013, 217–246. Horler Ferenc: Középkori kőfaragó – és elhelyező jelek a budavári lakónegyed épületei. In: Budapest Régiségei 16, 1955, 373–386. Horváth Henrik: Budavári kőfaragók és kőfaragójelek. Budapest, 1935. Jakab Elek: Kolozsvár története I. Buda, 1870. Kőfalvi Imre: A lébényi templom. In. Arrabona – Múzeumi Közlemények 14. Győr, 1972, 77–98. Marosi Ernő: Kőfaragók, kőfaragójelek, Horváth Henrik. In: Enigma, 25. évf, 96 sz. 2018, 60–70. 50) Kivételt képeznek a déli hosszházfal homlokzatának, nyugatról számított második és harmadik falszakasza és az északi oldalfal első és második falszakasza, amelyek 2018-2019-ben voltak felállványozva. A terepmunkát csak 2019 szeptemberében kezdhettem el, az első évben az Erasmus+ támogatásával. Ugyanakkor az említett falszakaszok belső oldalait sikerült megvizsgálni, amely, ha részlegesen is, de pótolja a hiányt. FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022 139 TANULMÁNYOK Marosi Ernő: Marosi Ernő: Néhány tendenciózus tervváltozás. Adalékok a 14. századi magyar építészet stílustörténetéhez (1974). In: Marosi Ernő: "Fénylik a mű nemesen" Válogatott írások a középkori művészet történetéről II. Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2020, 447-468. Michael Kühlenthal: A regensburgi dóm restaurálása: régészet, épületkutatás, a festésmaradványok vizsgálata. In. Műemlékvédelmi Szemle 1993/2. szám, Budapest, 1993. Ocskay György: Barokk kőfaragójelek a XVIII. század közepéről. Archívum – A Heves megyei levéltár közleményei 10, Eger, 1981, 91–100. Palmer, Matthew: A tendentious Plan. Towards an Understanding of St Michael’s Kolozsvár (Cluj-Napoca). Acta Historiae Artium, 40, 1998, 1–39. Papp Szilárd: Előzetes tanulmány a kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplom építéstörténetéről. Helyreállítási elődokumentáció része (kézirat). Budapest, 2013. Sándor Imre: Kolozsvár czímeres emlékei (1377–1707). Kolozsvár, 1920. Szakál Ernő: Kő- és faszobrászati helyreállítások. In: Magyar Műemlékvédelem 1949–1959. Dercsényi Dezső et al (szerk.). Akadémiai Kiadó. Budapest, 145–154. Thomas Gerstenbrein: Die königliche Kunst in der Baukunst des hohen Altertums. Klausenburg, 1927. Thomas Schmid: Baugeschichte der PfarrkircheWaldhausen im Strudengau, Oberösterreich. Anwendung interdisziplinärer Forschungsmethoden in der historischen Bauforschung. Diplomarbeit, Technischen Universität Wien, 2012. Varga Lívia: A szászsebesi evangélikus templom középkori építéstörténete. Művészettörténeti füzetek 16. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984. Várnai Dezső: A budai várpalota középkori kőfarajelei. In: Budapest Régiségei 16, 1955, 325–362. Várnai Dezső: Az esztergomi királyi palota építési szakaszai. In: Magyar Műemlékvédelem 1971-1972. Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974, 75–102. Függelék Szám Felmérés Felvétel Adatok Előfordulása a főszentélyen: belső, északi diadalívpillér lábazata (D6); Előfordulása az északi mellékszentélyben: belső, északi diadalívpillér orrtagján, ablak alatt (F7); 502 Bágyuj levonat: Felvételek: DSC_5629; 9662; 9663; Leírás: Nagyméretű, a bevésés mélysége nem egyenletes. A középvonalból egy-egy ívelt szár indul ellentétes irányba, amelyek talpakban szélesednek ki. Összesen: 1 (F7); 2 (D6); 1. függelék: 502-es számú kőfaragójel példája a táblázatból. 140 FIATAL MŰEMLÉKVÉDŐK FÓRUMA 2022