Ugrás a tartalomhoz

Koreai nyelv

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Koreai nyelv
Észak-Koreában 조선어
Dél-Koreában 한국어
BeszélikÉszak-Korea, Dél-Korea, Kína
TerületKelet-Ázsia
Beszélők száma78 millió[1] fő
Nyelvcsaládaltaji vagy szigetnyelv
ÍrásrendszerÉszakon csoszongul - Délen hangul, hangul és handzsa keveréke (néhány hivatalos dél-koreai irat), cirill ábécé (koreaiak a volt Szovjetunió területén)
Rang13
Hivatalos állapot
Hivatalos Észak-Korea
 Dél-Korea
 Kína (regionális)
Nyelvkódok
ISO 639-1ko
ISO 639-2kor
ISO 639-3kor

A koreai nyelv (délen: 한국어, hangugo; északon: 조선말, csoszonmal) Észak- és Dél-Korea hivatalos nyelve, Kína Jenpien Koreai Autonóm Tartománya két hivatalos nyelvének egyike. A koreai nyelvnek nagyjából 78 millió beszélője van. Régen hivatalos írásjelkészlete a handzsa volt, mely a kínai írásjegyekből, azok koreai kiejtésével jött létre. A XV. században Nagy Szedzsong létrehozott egy nemzeti írásrendszert, melyet hangulnak (Észak-Koreában: csoszongul) neveznek, de ezt csak 1945 óta használják teljeskörűen.[2]

A koreai nyelv Korea kettéosztottsága révén mára egyértelműen két változatra osztott. Ennek megfelelően beszélhetünk külön észak-koreai és dél-koreai nyelvről. Ezek sztenderdje más nyelvjárási sajátosságokat követnek, s a két ország elszigeteltsége miatt a különbségek felerősödtek a két nyelvváltozat között.

Vita tárgyát képezi a koreai nyelv nyelvcsaládokba történő besorolása is. Néhány nyelvész az altaji nyelvek közé sorolja, míg mások szerint szigetnyelv. Többek szerint a japán nyelv távoli rokona. A japánhoz hasonlóan morfológiáját tekintve ez is agglutináló, míg szintaxisát tekintve alany–tárgy–ige szórendet használó nyelv.

Nevei

[szerkesztés]

A koreai nyelv koreai változatai Koreának az Észak- és Dél-Koreában használt különböző elnevezésein alapulnak.

Dél-Koreában a nyelvet leginkább úgy hívják, Hangugmal (한국말; 韓國말), vagy hivatalosabban, Hangugo (한국어; 韓國語) vagy Kugo (국어; 國語; szó szerinti fordításban „országnyelv”).

Észak-Koreában és Kínában, a Jenpien Koreai Autonóm Tartományban a nyelv leggyakoribb neve Csoszonmal (조선말; handzsával: 朝鮮말), vagy sokkal hivatalosabban Csoszono (조선어; 朝鮮語).

Más részről a Szovjetunió utódállamaiban élő koreaiak, akik magukat Korjo-szaramoknak (más néven korjoinoknak [고려인; 高麗人; szó szerinti fordításban, „korjói emberek”) nevezik, nyelvüket korjomalnak (고려말; 高麗말) nevezik. Szintén gyakran használt megnevezése a kissé ugyan régiesen csengő urimal (우리말; nyelvünk).

Kína összefüggően uralt területein miután 1992-ben diplomáciai kapcsolatok alakultak ki Kína és Dél-Korea között, a Jenpienben és Észak-Koreában használt nyelvet csaohszienjü vagy ennek rövidebb formáján csaojü nevezik, míg a Dél-Koreában használt nyelv neve hankuojü vagy ennek rövidített alakja, a hanjü.

Besorolása

[szerkesztés]

A modern koreai nyelv besorolása bizonytalan, s egy egységesen elfogadott elmélet hiányában az óvatos nyelvészet a nyelvet izolált nyelvként jellemzi.

Másrészről viszont Ramstedt 1928-as cikkének publikálása óta több nyelvész[3] azt az elméletet támogatja, mely szerint a koreai nyelv egy altaji nyelv, vagy az előaltaji rokona. A koreai abban hasonlít a többi altaji nyelvhez, hogy olyan nyelvtani megoldások hiányoznak belőle, mint a névelő, a flexió és a vonatkozó névmás. Azonban napjainkban a nyelvészek egyetértenek abban, hogy tipológiai hasonlóságok alapján nem lehet egy nyelv általános jellemzőire, eredetére következtetni,[4] mert ezek a tulajdonságok tipológiailag összefüggnek, s az egyik nyelvből gyorsan átveheti egy másik.[5] Olyan tipológiai eltérések pedig, mint a középmongolban a nemek egyeztetése,[6] az altaji rokonság elmélete ellen szólnak.[7]

A szókészletben megmutatkozó átfedések és a nyelvtani hasonlóságok miatt többen érvelnek amellett, hogy a koreai a japánnal áll rokonsági kapcsolatban. Ezeket a kapcsolatokat olyan kutatók dolgozták ki részletesen, mint Samnuel E. Martin[8] és Roy Andrew Miller.[9] Szergej Sztarosztin (1991) úgy találta, hogy a japán és a koreai 100 szavas Swadesh-lista 25%-a megegyezik. Amennyiben ez a felfedezés igaz, a két nyelv sokkal közelebb van egymáshoz, mint akármelyik másik nyelvhez az altaji nyelvcsaládból.[10]

Alexander Vovin mellett más nyelvészek is úgy érvelnek, hogy a hasonlóságok legfőbb oka nem a genetikai kapcsolatrendszerben, sokkal inkább egy nyelvi hasonulásban és a koraiból a nyugati ójapánba történt szóátvételekben keresendő.[11] Erre jó példa lehet a középkoreai szam < előkoreai aszam ‘kender’ és a japán asza ‘kender’.[12] Ez rokon szónak tűnik, azonban míg a nyugati ójapán és az északi rjúkjú nyelvekben jól dokumentáltnak tekinthető, a keleti ójapánban csak összetételekben kerül elő, és csak a déli rjúkjú nyelvjárás három alcsoportjában fordul elő. Ehelyett ilyen jelentésben a nyugati ójapán és a déli rjúkjú nyelvben a wo változat fordul elő. Így valószerű az a feltételezés, hogy ez egy átvett kifejezés.[13]

Története

[szerkesztés]
Bővebben: A koreai nyelv története

A mai koreai nyelv az ókoreaiból a középkoreai és a modern koreai nyelven keresztül fejlődött ki. Az továbbra is viták tárgyát képezi, hogy a koreai nyelv az altaji nyelvcsalád tagja-e, hogy az előkoreai ebből a gyökérből fejlődött-e ki. A koreai háború idején mélyült el az északi és a déli nyelvjárások közötti eltérés. Ekkor a kiejtésben, az igeragozásban és a szókészletben is megmutatkoztak a különbségek.

Nyelvjárások

[szerkesztés]
Nyelvjárások

Hangtan

[szerkesztés]
Bővebben: Koreai hangtan

A koreai nyelv tizennégy mássalhangzóból (자음, csaum) és tíz magánhangzóból (모음, moum) áll.[14] Öt mássalhangzó megkettőződik, ezzel jelölve az erőteljesebb, „kemény” ejtést. A tíz magánhangzó segítségével 11 további kettőshangzó alkotható.

Írás

[szerkesztés]
Bővebben: hangul, handzsa és tubolsik
Az észak-koreai billentyűkiosztás...
...és a déli változat

A hangul a koreai nyelv ábécéje, amelynek kialakítását hagyományosan Nagy Szedzsong királynak tulajdonítják az 1440-es években.[2] Az egyik leginkább tudományosnak tartott, jelenleg is használatban lévő ábécé a világon.[15] A nyelvet korábban handzsával, azaz a koreai nyelvre adaptált kínai írásjegyekkel írták. Bár Szedzsong hivatalossá tette a hangult, a konfucianizmus és a kínai kultúra befolyása miatt egészen 1945-ig nem nagyon használták.[2] A hangul a hivatalos írásmód Észak-Koreában és Dél-Koreában. A két változat között van némi eltérés a helyesírásban és a kiejtésben, továbbá Északon csoszongul a megnevezése.

A hangul összesen 24 gyökből (betűből) áll, 10 magánhangzóból és 14 mássalhangzóból.[2] A gyökök a latin írással ellentétben nem feltétlenül egymást követik, hanem egységekbe rendeződnek. Egy egység egy szótagot jelöl, például a han szótag írásképe 한, amely három gyökből (betűből) áll, ezek a ㅎ h, az ㅏ a és az ㄴ n. Egy egység kettő–öt gyökből állhat, ebből egy mindenképpen mássalhangzó és egy magánhangzó. Összesen 11 172 egységet lehet a segítségükkel létrehozni,[16] azonban nem mindegyik létező szótag a nyelvben.

A hangul rendszert bevezető, 1446-ban publikált Hunmindzsongum dokumentum 1997-ben bekerült az UNESCO A világ emlékezete programjába.[17]

A technológia fejlődésével, a számítógépek megjelenésekor nem volt közös megállapodás a billentyűzetről, így a hajdani állam két utódja külön kiosztást használ.

Gyökök

[szerkesztés]

A hangul ábécé gyökökből (betűkből) illetve digráfokból áll, melyek koreai elnevezése csamo (자모).[18] A 24 gyök (betű) 27 digráfot alkothat. A 24 gyökből 14 mássalhangzót (자음, csaum[14]) és tíz magánhangzót (모음, moum[14]) jelöl. Öt mássalhangzó megkettőződik, ezzel jelölve az erőteljesebb, „kemény” ejtést. A tíz magánhangzó segítségével 11 további kettőshangzó alkotható.

A hangul szó koreai betűkkel
Mássalhangzók[* 1]
ㄱ ㄴ ㄷ ㄹ ㅁ ㅂ ㅅ ㅇ ㅈ ㅊ ㅋ ㅌ ㅍ ㅎ
g/k n d/t r/l m b/p sz - / ng cs/dzs csh kh th ph h
ㄲ 　 ㄸ 　 　 ㅃ ㅆ 　 ㅉ 　 　 　 　 　
kk tt pp ssz ccs
Magánhangzók[* 1]
  Alap   +i
Alap ㅏ ㅓ ㅗ ㅜ ㅡ ㅣ ㅐ ㅔ ㅚ ㅟ ㅢ
a o o u u i e e ö ü i
j+ ㅑ ㅕ ㅛ ㅠ ㅒ ㅖ
ja jo jo ju     je je      
v+ ㅘ ㅝ ㅙ ㅞ
va vo ve ve

Nyelvtan

[szerkesztés]
Bővebben: Koreai nyelvtan

A koreai nyelv agglutináló nyelv, nyelvtana lényegesen különbözik az európai nyelvek többségétől, de mutat hasonlóságokat például a törökkel, illetve a japánnal.[19][20] A koreai nyelvben nincs névelő, elöljárószó, sem személyragozás, és nem ismeri a nyelvtani nemeket. Szórendje SOV (alany–tárgy–ige), és viszonylag kötött. Nagy hangsúlyt kap a tiszteletiség, amely különféle toldalékokkal fejezi ki a beszélő és a hallgató közötti társadalmi viszonyt.[21][22]

Különbségek az északi és a déli koreai nyelv között

[szerkesztés]

Észak-Korea a szocialista országoktól, főként a Szovjetuniótól vett át új szavakat, míg Dél-Korea az amerikai angol kifejezéseket vette át. Emellett Észak-Koreában elkezdtek új, önálló szavakat megalkotni adott külföldi kifejezésekre, így például a fánkot elkezdték karakcsippangnak, tehát karikakenyérnek hívni.[23] 1949-ben Észak-Koreában betiltották a kínai írásjegyek használatát, kivéve tudományos szövegekben. Még ebben az évben elkezdték betiltani a külföldi eredetű reakciós szavakat és kifejezéseket, eközben pedig Kim Dubong vezetésével megkezdődött a koreai nyelv újratervezése, logikusabbá tétele. Az Új Koreai Helyesírás azonban nem nyerte el a vezető, Kim Ir Szen tetszését, és a kutatások vezetője 1958-ban tisztogatások áldozata lett.[24][25]

Az 1960-as években Kim Ir Szen megbízásából ismét elkezdték reformálni a koreai nyelvet, ahol az addigi szabványos szöuli dialektussal ellentétben a phenjanit vették kiindulópontnak. Ezt az északi kormány később a koreai nyelv tiszta, ideológiailag megfelelő válfajának tekintette, és kultúrnyelvnek (문화어; munhvao) nevezte el.[26] Az egyik alaptézise, hogy szóösszetételeknél elhagyják a közbeékelődő úgynevezett szai siot hangot, tehát míg Dél-Koreában az evőpálcikára azt mondják, hogy 젓가락 (csokkarak), az eső hangjára pedig azt hogy 빗소리 (pisszori) addig északon ezek 저가락 (csogarak) és 비소리 (piszori) alakban használatosak.[27]

A Dél-Koreában végbement helyesírási reformok – melyek során a szó eleji R és N hangokat számos kivételtől eltekintve eltörölték vagy felcserélték, így például a rjoriból jori, a rodongból nodong lett – sem könnyítették meg a helyzetet.[27][28]

A különbségek elfedése végett a 2000-es évek elején az északi és déli vezetés megállapodott egymással, hogy alkotnak egy közös helyesírási szótárat, de erre a megromlott diplomáciai kapcsolatok miatt végül nem került sor.[29]

Néhány példa a különbségekre:

magyar Magyarul Észak-Korea Észak-Korea Dél-Korea Dél-Korea
Cselezés 곱침 (kopcshim) 드리블 (turibul)
Zsákolás 꽂아넣기 (kkodzsanokhi) 덩크 슛 (tongkhu sut)
Hajszárító 머리건조선풍기 (morigondzsoszonphunggi) 헤어드라이어 (heoduraio)
Szálloda, vendéglő 려관 (rjogvan) 여관 (jogvan)
TV-csatorna 텔레비죤 통로 (thellebidzsjon thongno) 텔레비전 채널 (thellebidzson cshenol)
Szoprán 녀성고음 (nyoszonggoum, "női magas hang") 소프라노 (szophurano)
Mezzoszoprán 녀성중음 (nyoszongdzsungum, "női közepes hang") 메조소프라노 (medzsoszophurano)
Alt 녀성저음 (nyoszongdzsoum, "női mély hang") 알토 (altho)
Tenor 남성고음 (namszonggoum, "férfi magas hang") 테너 (theno)
Bariton 남성중음 (namszongdzsungum, "férfi közepes hang") 바리톤 (parithon)
Basszus 남성저음 (namszongdzsoum, "férfi mély hang") 베이스 (peiszu)
Kukorica 강냉이 (kangnengi) 옥수수 (okszuszu)
Egyrészes ruha 동일옷 (tongirot) 원피스 (vonphiszu)
Kétrészes ruha 동강옷 (tonggangot) 투피스 (thuphiszu)
Karamell 기름사탕 (kirumszathang, "olajos cukorka") 캐러멜 (kheromel)
Helikopter 직승기 (csikszunggi; "közvetlenül felszálló gép") 헬리콥터 (hellikhoptho)
Kezelés, kezelhetőség 손다치기 (szondacshigi) 핸들링 (hendulling)
CD 알판 (alphan)[30] 디스크 (tiszukhu) vagy 씨디 (ssidi)
Videómagnó 재생기 (cseszenggi) 비디오 테이프 레코더 (pidio theiphu rekhodo)
Pitagorasz-tétel 세평방 정리 (szephjongbang csongni) 피타고라스의 정리 (phithagoraszui csongni)
Szabadrúgás 벌차기 (polcshagi) 프리킥 (phurikhik)
Fagylalt 얼음과자 (orumgvadzsa) 아이스크림 (aiszukurim)
Labdarúgókapus 문지기 (mundzsigi) 골키퍼 (kolkhipho)

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Az átírás az Osiris-féle Helyesírás és a Keleti nevek magyar helyesírása útmutatásait követi. Az átírás nem kiejtési útmutató, a kiejtéshez lásd a koreai hangtan szócikket.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Korean. Ethnologue, 14th ed.. [2007. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 25.)
  2. ↑ a b c d Hangul. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
  3. ↑ eg Miller 1971, 1996, Starostin et al. 2003
  4. ↑ eg Vovin 2008: 1
  5. ↑ Trask 1996: 147-151
  6. ↑ Rybatzki 2003: 57
  7. ↑ Vovin 2008: 5
  8. ↑ eg Martin 1966, 1990
  9. ↑ eg Miller 1971, 1996
  10. ↑ Sergei Starostin. „Altajskaja problema i projsozdenije japonszkogo jazika (The Altaic Problem and the Origins of the Japanese Language)”. 
  11. ↑ Vovin 2008
  12. ↑ Whitman 1985: 232, szintén megtalálható itt: Martin 1966: 233
  13. ↑ Vovin 2008: 211-212
  14. ↑ a b c 제 2항 (koreai nyelven). KBS. [2012. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 19.)
  15. ↑ Gökmen, M. Ertan. „THE AESTHETIC FEATURES OF KOREAN ALPHABETIC SYSTEM-HANGUL”. Dil Dergisi (137), 64-71. o, Kiadó: Ankara Üniversitesi Türkçe ve Yabancı Dil Araştırma ve Uygulama Merkezi TÖMER. DOI:10.1501/Dilder_0000000077. ISSN 1300-3542. (Hozzáférés: 2012. szeptember 27.) 
  16. ↑ Developing OpenType Fonts for Korean Hangul Script (1 of 3): Introduction. Microsoft. [2012. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
  17. ↑ Hunminjeongum Manuscript. UNESCO. (Hozzáférés: 2012. szeptember 27.)
  18. ↑ Witten, Ian H., David Bainbridge, David M. Nichols. How to Build a Digital Library. Morgan Kaufmann, 383. o. (2009). ISBN 0123748577 
  19. ↑ Minkyoung Kim, J. D. Hilts. Korean Phrasebook. Lonely Planet, 10. o. (2008). ISBN 9781740594912 
  20. ↑ Takesi Sibata (1979). „SOME SYNTACTIC SIMILARITIES BETWEEN TURKISH, KOREAN, AND JAPANESE”. Central Asiatic Journal 23 (3/4), 293-296. o. 
  21. ↑ Jaehoon Yeon, Lucien Brown. Korean: A Comprehensive Grammar (Routledge Comprehensive Grammars). Routledge, 1. o. (2011). ISBN 978-0415603850 
  22. ↑ Osváth Gábor. Koreai nyelvkönyv, 1. o. (2008). ISBN 9789630657945 
  23. ↑ Jason Srother. „Korean is virtually two languages, and that's a big problem for North Korean defectors”, Pri.org, 2015. május 19. (Hozzáférés: 2017. április 9.) 
  24. ↑ Fishman, Joshua. Handbook of Language and Ethnic Identity: The Success-Failure Continuum in Language and Ethnic Identity Efforts. Oxford University Press, 156–158. o. (2011) 
  25. ↑ Kaplan, R.B.. Language and Language-in-Education Planning in the Pacific Basin. Springer, 39–44. o. (2003) 
  26. ↑ The Korean Language. SUNY Press, 309. o. (2000). ISBN 978-0-7914-4831-1 
  27. ↑ a b Cso Iszong: 남북한의 언어 차이, 1999. (Hozzáférés: 2017. április 9.)
  28. ↑ „After 60 years of division, how do North Koreans say tractor?”, NKNews.org, 2015. március 25.. [2015. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. április 9.) 
  29. ↑ „Sixty Years After Division, Korean Language Has Gone in Separate Directions”, 2009. március 16. (Hozzáférés: 2017. április 9.) 
  30. ↑ „“北서 南드라마 한번 빠지면 마약과 같다고 해””, DailyNK, 2015. április 1. (Hozzáférés: 2017. április 9.) 

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Tekintsd meg a Wikipédia koreai nyelvű változatát!
Ez a nyelvészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Koreai_nyelv&oldid=26605476”