Ugrás a tartalomhoz

Woody Herman

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Woody Herman
Életrajzi adatok
Születési névWoodrow Charles Herman
Született1913. május 16.
Milwaukee
Elhunyt1987. október 29. (74 évesen)
Los Angeles
SírhelyHollywood Forever Cemetery
Pályafutás
Műfajokdzsessz, blues
Híres dalFour Brothers
Hangszerklarinét, szaxofon
Díjak
Tevékenységzenész, zenekarvezető, énekes
Kiadók
IPI-névazonosító00013925106

Woody Herman weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Woody Herman témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Woodrow Charles Herman (Milwaukee, Wisconsin, 1913. május 16.Los Angeles, Kalifornia, 1987. október 29.) amerikai zenekarvezető, dzsesszzenész (klarinéton, szoprán és esz-altó szaxofonon játszott) és bluesénekes.

1943 körül

Életpályája

[szerkesztés]

A kezdetek

[szerkesztés]

Woody Herman 1913. május 16-án született a Wisconsin állambeli Milwaukee-ban. Már gyerekként helyi klubokban énekelt és szteppelt, 15 éves korára profi szaxofonos lett. Több más későbbi sztárhoz hasonlóan[1] a 30-as években Gus Arnheim tánczenekarában kezdődött a karrierje, később Isham Jonesnál játszott. Amikor a veterán Jones 1937-ben visszavonult, a folytatást kereső zenészek megválasztották vezetőjüknek. A korai felvételek többségén a zenekarvezető bluesénekesként szerepel, de a hangszeres részek voltak azok, amelyek feltűnést keltettek, és The Band That Plays the Blues néven tették ismertté az együttest. Rendszeresen készítettek felvételeket a Deccának,[2] első slágerük az At the Woodchopper’s Ball volt 1939-ben.

First Herd

[szerkesztés]

Fokozatos változásokkal ugyan, de 1944-re Woody Hermannek egy alapvetően új zenekara állt össze. Ez volt a First Herd, melyet akkoriban a legizgalmasabb új big bandnek tartottak. Mára Ralph Burns és Neal Hefti számos hangszerelése klasszikusnak számít, és még Igor Stravinsky is írt egy darabot a zenekarnak, az Ebony Concertot. Sajnálatosan Herman családi okokból (valószínűleg feleségének alkohol- és gyógyszerfüggősége miatt) kénytelen volt sikerei csúcsán feloszlatni együttesét 1946 végén, noha ez volt életének legjövedelmezőbb vállalkozása.

Four Brothers Band

[szerkesztés]

1947 közepére megalakította a Second Herdet, más néven a Four Brothers Bandet. Hangzásában a szaxofonszekció dominált, melyet Stan Getz, Zoot Sims, Herbie Steward tenorszaxofonosok és Serge Chaloff baritonszaxofonos alkották, és amikor Steward helyére Al Cohn került, akkor ez volt a legjobb szekció az USA-ban. Több népszerű szám ellenére (az Early Autumn indította el Getz karrierjét) a zenekar anyagi nehézségekkel küzdött, és 1949-ben felbomlott.

További zenekarai

[szerkesztés]

A Third Herdet 1950-től 1956-ig vezette. A Four Brothers Banddel szerzett rossz tapasztalatai miatt kerülni akarta a narkózásból fakadó problémákat, "drogmentes" csapatot akart. Talán kevésbé kreatív, hangzásában inkább konzervatív zenekar volt, de a következetesen magas zenei színvonal továbbra is megmaradt.

Néhány kérészéletű kisebb formáció után (köztük egy szextett Nat Adderley és Charlie Byrd részvételével) 1959 tavaszán 9 angol zenész bevonásával megalakította az Anglo-American Herdet, amellyel aztán Angliában és Szaúd-Arábiában is turnézott. A 60-as években Hermannak végig volt big bandje, közülük kiemelendő a Swinging Herd Bill Chase-szel és Jake Hannával. Az évtized második felében nyitott a jazz-rock és a rock & roll felé, és gyakran popszámok hangszereléseit is felvette a repertoárba.

Zenekarai a későbbiekben Thundering Herd néven futottak. Emlékezetesek voltak a zenekarvezetői pályájának 40. és 50. évfordulóján adott kiváló koncertek. A 80-as években felesége halála után egészsége megrendült, amiben egyébként közrejátszott az adóhivatal hajtóvadászata is, ugyanis egyik menedzsere hibájából a 60-as években nem fizetett járulékot zenészei után, ezért kamatokkal együtt 1,6 millió dollárt követeltek tőle. 1987. október 29-én hunyt el.

Hullámzó karrier

[szerkesztés]

Herman sem klarinétosként, sem szaxofonosként nem volt olyan virtuóz játékos, mint a szvingkorszakban Benny Goodman vagy Artie Shaw, és nem is komponált sokat. „Inkább edzőnek tartom magam, mint zenekarvezetőnek. És a csapatom nyer” – nyilatkozta a Down Beat magazinnak[3] 1986-ban. Karrierjének hullámzása mellett is megmaradt alapelveinél, és jó érzéke volt ahhoz, hogy a megfelelő embereket megtalálja a zenekarához és fellelkesítse őket. Albumai közül 1963-ban az Encore: Woody Herman, 1973-ban a Giant Steps, 1974-ben a Thundering Herd kapott Grammy-díjat „legjobb big band jazz album” kategóriában.

Woody Herman munkásságát 1987-ben Grammy Életmű Díjjal ismerték el.

Díjak

[szerkesztés]
  • Hollywood Walk of Fame (Recording – 6805 Hollywood Blvd.)
  • Woody Herman Music Archives established at the University of Houston School of Music, 1974
  • Honorary doctorate, Berklee College of Music, 1977
  • Grammy Életmű Díj, 1987

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]