Vladimir Jengibarján
Vladimir Jengibarján | |
Vladimir Jengibarján egy 2010-es bélyegen | |
Született | 1932. április 24.[1] Jereván[1] |
Elhunyt | 2013. február 1. (80 évesen)[1] Los Angeles[1] |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | örmény |
Foglalkozása | ökölvívó |
Kitüntetései |
|
Halál oka | Alzheimer-kór |
Sírhelye | Komitas Pantheon |
Magassága | 164[3] cm |
Testtömege | 63[3] kg |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vladimir Jengibarján témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szerzett érmek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Vladimir Jengibarján (örményül: Վլադիմիր Ենգիբարյան, Jereván, 1932. április 24. – Los Angeles, 2013. február 1.)[1] szovjet-örmény kisváltósúlyú amatőr ökölvívó. Az 1956. évi nyári olimpián kisváltósúlyban olimpiai bajnok, emellett háromszoros szovjet és Európa-bajnok, a Munka Vörös Zászló érdemrendje birtokosa. Karrierje során 267 meccséből 255-öt megnyert.[3][4]
Bokszolói karrierje
[szerkesztés]Jengibarján családja negyedik gyermekeként született. 1946-tól kezdett bokszolni Jerevánban, kezdetben Artyom Arutyunov, majd Edward Aristakesyan keze alatt.[5] Az 1951-es szovjet bajnokságról bronzéremmel tért haza harmatsúlyban és a következő évben bekerült a szovjet nemzeti csapatba. Az 1952-es olimpiai játékokon sérülés miatt nem vehetett részt. A Szovjetunió az 1953-as Amatőr ökölvívó-Európa-bajnokságon debütált, ahol Jengibarján könnyűsúlyban aranyérmet nyert és az első szovjet Európa-bajnok lett bokszban. 1954-ben kisváltósúlyra váltott és a későbbiekben is maradt ennél a súlycsoportnál. Első szovjet bajnoki címét 1955-ben nyerte, később még kétszer, 56-ban és 58-ban lett bajnok. Az 1956-os nyári olimpiai játékokon aranyérmet nyert kisváltósúlyban. 1957-es és 59-es Amatőr ökölvívó-Európa-bajnokságon szintén bajnok lett. Az 1960-as nyári olimpiai játékokra esélyesként érkezett, azonban egy, a tornán szerzett vállsérülés miatt a lengyel Marian Kasprzyk a negyeddöntőben búcsúztatta.[5]
Edzői karrierje
[szerkesztés]Jengibarján nem sokkal az 1960-as olimpia után visszavonult és még több mint három évtizedig fiatal tehetségeket edzett Jerevánban. Az általa alapított sportiskola ma a nevét viseli.[6] Később nemzetközi bíróként tevékenykedett és a hetvenes években a Szovjetuniót képviselte a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség bírói bizottságában. 1992-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol haláláig edzőként tevékenykedett.[3]
Halála
[szerkesztés]Életének utolsó éveiben Alzheimer-kórban szenvedett, ami később halálához is vezetett.[7] Megemlékezését a jereváni Szent Szarkisz-katedrálisban tartották, ahol megjelent az örmény sportért felelős miniszter és az örmény nemzeti olimpiai bizottság elnöke is.[8][9][10] A ceremóniát követően egy évenként megrendezésre kerülő bokszverseny tartanak emlékére.[11] Lánya akarata szerint Örményországban helyezték örök nyugalomra.[12][13]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Vladimir Yengibaryan (1932-2013) (angol nyelven). Find A Grave. (Hozzáférés: 2018. június 15.)
- ↑ a b Örmény Enciklopédia
- ↑ a b c d Vladimir Yengibaryan (angol nyelven). Sports-Reference.com. [2020. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 15.)
- ↑ Boris Khavin: All about Olympic Games. (oroszul) 2. kiadás. Moszkva: Fizkultura i sport. 1979. 545. o.
- ↑ a b Владимир Енгибарян (orosz nyelven). akter.kulichki.net. (Hozzáférés: 2018. június 15.)
- ↑ Olympic Boxing Committee-Vladimir Yengibaryan box school (Yerevan). wikimapia.org. (Hozzáférés: 2018. június 15.)
- ↑ Profile in the Olympic Encyclopedia (orosz nyelven). slovari.yandex.ru. (Hozzáférés: 2018. június 15.)[halott link]
- ↑ ԱՄՆ-ում մահացել է Օլիմպիական չեմպիոն Վլադիմիր Ենգիբարյանը (örmény nyelven). PanArmenian.Net. (Hozzáférés: 2018. június 15.)
- ↑ Մահացել է օլիմպիական չեմպիոն Վլադիմիր Ենգիբարյանը (örmény nyelven). sport.news.am. (Hozzáférés: 2018. június 15.)
- ↑ Գագիկ Ծառուկյանի անվան ամենամյա մրցաշարն նվիրված կլինի Վլադիմիր Ենգիբարյանի հիշատակին (örmény nyelven). sport.news.am. (Hozzáférés: 2018. június 15.)
- ↑ Գագիկ Ծառուկյանի անվան ամենամյա մրցաշարն նվիրված կլինի Վլադիմիր Ենգիբարյանի հիշատակին (örmény nyelven). sport.news.am. (Hozzáférés: 2018. június 15.)
- ↑ Վլադիմիր Ենգիբարյանի աճյունը կտեղափոխվի Հայաստան (örmény nyelven). sport.news.am. (Hozzáférés: 2018. június 15.)
- ↑ Այսօր Վլադիմիր Ենգիբարյանի աճյունը կտեղափոխվի Երեւան (örmény nyelven). sport.news.am. (Hozzáférés: 2018. június 15.)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]