Tiszaszentmiklós
| Tiszaszentmiklós (Остојићево / Ostojićevo) | |
 | |
| A római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Észak-bánsági |
| Község | Csóka |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 23326 |
| Körzethívószám | +381 230 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2844 fő (2002) |
| Népsűrűség | 45 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 88 m |
| Terület | 63,6 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 53′ 27″, k. h. 20° 09′ 51″45.890833°N 20.164167°EKoordináták: é. sz. 45° 53′ 27″, k. h. 20° 09′ 51″45.890833°N 20.164167°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszaszentmiklós témájú médiaállományokat. | |
Tiszaszentmiklós (szerbül Остојићево / Ostojićevo, németül Sankt Nikolaus an der Theiß) település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben, Csóka községben.
Fekvése
[szerkesztés]Nagykikindától északnyugatra, Zentától délkeletre, Csóka, Hódegyháza és Padé közt fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]Mai szerb nevét a Jugoszláv Királyság ideje alatt kapta Tihomir Ostojić irodalmárról, a falu szülöttjéről.
Története
[szerkesztés]Tiszaszentmiklós nevét már 1280-ban említették az oklevelek. A középkorban neve Rasán-Szent-Miklós volt. A település a Csanád nemzetség tagjainak ősi birtoka volt.
1280-ban a kunok kifosztották és felégették. Ekkor pusztultak el Pongrácz fiának, Tamás ispánnak az iratai is, ezért 1285. április 26-án IV. László király állított ki részére új adománylevelet.
1337-ben a település halastó felőli része a Telegdyeknek, a mezőség felőli része pedig a Makófalviaknak jutott.
1360-ban Telegdy Tamás kalocsai érsek és öccse Kelemen kapta meg a falut.
1475-ben özvegy Zombori Telegdy Tamásnénak is volt itt birtokrésze. 1514-ben Telegdy Gábor az ő részét a budai káptalannak adta el.
A török hódoltság alatt lakossága megritkult, 1557-1558-ban csak tíz szerb lakost számoltak itt össze. Ekkortájt Zombori Telegdy László és György hűtlenségbe miatt, I. Ferdinánd birtokukat elkobozta, és volt birtokrészüket 1558. október 9-én Bélavári Jánosnak és Telegdy Gáspárnak adományozta, majd 1561-ben Telegdy Mihály részét Kerecsényi László kapta meg, Makó László részét 1564-ben János Zsigmond fejedelem Varkocs Tamásnak adományozta, ezt az adományozást azonban a királyi adórovó nem vette tudomásul.
1582-ben a településen már csak öt szerb juhász lakott. 1653-ban Bélteki Pál és Olasz Pál kaptak rá nádori adományt.
1717-ben már 30 házból állott, és ekkor a csanádi kerületbe osztották be.
1779-ben Kis-Szent-Miklós néven Torontál vármegyéhez tartozott.
1781-ben Bogyó Mihály birtoka volt, akitől 1797-ben Jettin József nevű török vette meg, aki itt magának házat is építtetett. 1797. után német lakosság is költözött ide.
1811-ben Jettin József örökösök nélkül halt el, és ekkor a község a kincstárra szállt vissza.
1816-ban József nádor vette meg a kincstártól, 1831. után magyarok költöztek ide.
1910-ben 3530 lakosából 1376 magyar, 539 német és 1354 szerb volt. Ebből 1688 római katolikus, 385 evangélikus, 1363 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott.
Razsán
[szerkesztés]Tiszaszentmiklóstól délre feküdt a középkorban Razsán falu, mely a Csanád nemzetség ősi birtokai közé tartozott.
Razsán az 1552. évi hadjárat alatt teljesen elpusztult.
Razsán falunak a középkorban már plébániája is volt, melyet az 1334. évi pápai tizedjegyékben is megemlékeztek.
Egyházas-kér
[szerkesztés]Egyházas-kér a középkorban a Kérabara nevű mocsár helyén feküdt, és ugyancsak a Csanád nemzetség birtokai közé tartozott. Tamás ispán itt építette fel nemesi kúriáját és innen gondozta uradalmát is.
Egyházas-kér templomát már az Árpád-korban (1247-ben) említették az oklevelek. A falut 1280-ban a kunok égették fel, de 1337-ben már ismét fennállt.
Itt született a Csanád nemzetség legnagyobb alakja: Csanád esztergomi érsek is.
Temerkény
[szerkesztés]A mai Tiszaszentmiklós és Csóka települések között feküdt egykor Temerkény falu is, mely szintén a Csanád nemzetségé volt és valószínűleg Bali bég 1529. évi rabló hadjárata alatt pusztult el.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 4105 | 4265 | 4024 | 3678 | 3395 | 3040 | 2844[1] | 2324[2] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 1597 | 56,15 |
| Magyarok | 754 | 26,51 |
| Szlovákok | 181 | 6,36 |
| Cigányok | 82 | 2,88 |
| Jugoszlávok | 42 | 1,47 |
| Horvátok | 22 | 0,77 |
| Szlovének | 2 | 0,07 |
| Muzulmánok | 2 | 0,07 |
| Macedónok | 2 | 0,07 |
| Csehek | 1 | 0,03 |
| Montenegróiak | 1 | 0,03 |
| Ruszinok | 1 | 0,03 |
| Románok | 1 | 0,03 |
| Németek | 1 | 0,03 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Nevezetességek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Попис становништва, домаћинстава и станова 2011. у Републици Србији: Старост и пол – Подаци по насељима / 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia: Age and sex – Data by settlements. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-028-8 Hozzáférés: 2021. november 1. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Borovszky Samu: Torontál vármegye
