Szlovén tolár
Szlovén tolár (Slovenski tolar (szlovénül)) | |
ISO 4217 kód | SIT |
Devizajel | T |
Ország | Szlovénia |
Használat kezdete | 1991. október 8. |
Bevonás ideje | 2006. december 31. |
Árfolyam | |
Aktuális árfolyam | XE Currency Converter |
Váltópénz | |
sztotin | 1/100 |
Érmék | |
Használatban | 50 sztotin, 1, 2, 5, 10, 20, 50 T |
Bankjegyek | |
Használatban | 10, 20, 50, 100, 200, 500, 1000, 5000, 10 000 T |
Európai árfolyam-mechanizmus (ERM) | |
Kezdete | 2004. június 28. |
Rögzített árfolyam kezdete | 2006. július 11. |
€-val helyettesítve (nem készpénz) | 2005. január 1. |
€-val helyettesítve (készpénz) | 2007. január 1. |
Euró árfolyam | 239,640 SIT |
Sáv | 15% |
Kibocsátó | |
Központi bank | Szlovén Bank Weboldala |
Ez az infobox a megadott pénznem bevonás előtti utolsó érvényes adatait tartalmazza. | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szlovén tolár témájú médiaállományokat. |
A tolár Szlovénia hivatalos pénzneme volt 1991. október 8-ától, amikor felváltotta a jugoszláv dinárt, 2006. december 31-éig, amikor bevezették helyette az eurót. ISO-kódja: SIT. Váltópénze a stotin. 1 tolár 100 stotin, de csak az 50 stotinos érme volt forgalomban. A szlovén más szláv nyelvekhez hasonlóan nem csak egyes és többes, hanem kettes számot is ismer, így a tolár ragozása a következőképpen alakul: 1 tolar, 2 tolarja, 3-4 tolarje, 5-től tolarjev. A tolár kifejezés a német Thalerből (magyarul tallér) ered, ami pedig a csehországi Joachimsthal (ma Jáchymov) bányaváros nevéből származik, ahol 1518-ban először vertek ezüsttallérokat. A tolárt Szlovénia központi Banka Slovenije bocsátotta ki. Megszűnése éveiben körülbelül a magyar forinttal volt egyenértékű. A tolár 2007. január 14-éig még használható volt fizetésre, ez után 2007. február 28-áig bankokban át lehetett váltani euróra. 2007. március 1. óta a pénz többé nem használható.
Története
[szerkesztés]A pénz külső megjelenése, figyelembe véve a mennyiségét, eloszlását és tartós jelenlétét, Szlovénia egyik leglátványosabb önkifejezése volt.
Szlovénia új pénznemét 1991 októberében vezették be. 1995 szeptemberétől kezdve átváltható volt a Nemzetközi Valutaalap által elfogadott többi valutával. Mivel erős alapokon hozták létre, így viszonylag stabil pénzzé vált.
Érmék
[szerkesztés]Ellentétben a bankjegyeken található történelmi és kulturális történetekkel, az érméket természeti motívumok díszítik. Az állatok bemutatják a világ ezen részének ökoszisztémáját.
Kép | Névérték | Műszaki paraméterek | Leírás | Dátumok | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Átmérő (mm) |
Vastagság (mm) |
Tömeg (g) |
Összetétel | Perem | Előlap | Hátlap | Első veret | Kibocsátás | Visszavonás | Elévülés | |||
10 stotin | 16 | 1,3 | 0,55 | 98% Al 2% Mg |
sima | REPUBLIKA SLOVENIJA, értékjelzés, verési évszám | PROTEUS ANGUINUS, barlangi vakgőte, értékjelzés | 1993. | 1993. április 29. | 2007. január 15. | 2017. január 1. | ||
20 stotin | 18 | 0,70 | ASIO OTUS, erdei fülesbagoly, értékjelzés | ||||||||||
50 stotin | 20 | 0,85 | APIS MELLIFERA, házi méh, értékjelzés | 1993. január 4. | |||||||||
1 tolár | 22 | 1,7 | 4,5 | 78% Cu 20% Zn 2% Ni |
recés | SALMO TRUTTA FARIO, pisztráng, értékjelzés | |||||||
2 tolár | 24 | 5,4 | HIRUNDO RUSTICA, füsti fecske, értékjelzés | ||||||||||
5 tolár | 26 | 6,4 | CAPRA IBEX, kőszáli kecske, értékjelzés | ||||||||||
10 tolár | 22 | 2,00 | 5,75 | 75% Cu 25% Ni |
EQUUS, ló, értékjelzés | 2000. | 2000. április 19. | ||||||
20 tolár | 24 | 6,85 | hullámos recék | CICONIA CICONIA, fehér gólya, értékjelzés | 2003. | 2003. július 7. | |||||||
50 tolár | 26 | 8,00 | felváltva sima és recés | TAURUS TAURUS, bika, értékjelzés | |||||||||
A képeken 2,5 pixel felel meg 1 milliméternek. |
Bankjegyek
[szerkesztés]Jugoszláviától 1991 júniusában, a szerbek uralta jugoszláv néphadsereggel vívott rövid háború után tudott elszakadni Szlovénia, a szövetségi állam leggazdagabb és legfejlettebb állama. Az ország valutája ekkor az 1990-es denomináció után bevezetett jugoszláv dinár volt, amit a belgrádi székhelyű Jugoszláv Nemzeti (vagy Népi) Bank bocsátott ki. Ez erős gazdasági függést jelentett, amitől az ország mihamarabb szabadulni akart. A központi bank felállításáig fizetési jegynek (szlovénül vrednostni bon) nevezett államjegyek forogtak, melyek egyszerű megjelenésű ideiglenes pénzjegyek voltak, és a tolár bevezetésekor visszavonták őket, de még az euró bevezetése után is be lehet váltani a Szlovén Bankban.
Az új szlovén pénzről szóló döntések megjelentek a kilenc bankjegyen (a 10 000, 5000, 1000, 500, 200, 100, 50, 20 és 10 tolároson). A Szlovén Bank és a Szlovén Művészeti és Tudományos Akadémia választotta ki azon személyeket, akik a szlovén identitás és történelem szempontjából fontosak, így érdemesek arra, hogy bankjegyeken szerepelhettek. A pénz külső megjelenésének megtervezését Miljenko Liculra bízták.
Licul alapötlete az volt, hogy a pénz a munka eredményességének kimutatása, az újonnan készített földi javak honorálása. Ez az, amiért a kiválasztott személyiségek kifejeznek egy örök érvényű tartalmat, a jelen vonatkozásban kapcsolatot a kreativitás és annak jutalma között. Mindegyik arckép hárompólusú: a személy, aki fontos újítást mutat be egy bizonyos területen; a szakterületet, ahol az illető dolgozott néhány segédeszközzel illusztrálva, és a személy és a segédeszköz kapcsolatának eredményét. Ez a személy-eszköz-eredmény háromszög a szlovén tolár külső megjelenésének alapötlete.
Ezen túl található a toláron egy intézmény, amihez a kiválasztott személy többé-kevésbé kapcsolódik. Az intézményt általában az építészeti jellemvonások segítségével ábrázolják, amiket a művész összetett külső és belső ihlet által talált. A bankjegyeken található portrék árnyalakban folytatódnak. Az arc tagoltságát a körvonalban fejezi ki, és a portré térbeli szemszöge finoman folytatódik a bankjegy felületén továbbá a háromszög motívumain.
A tolár bankjegyeknél használt nyomdászati megoldás bizonyos tekintetben tisztelet a klasszicizmusnak – serif betűtípus –, de mégsem nyúl vissza a történelmi klasszicizmushoz. Azonos nyomdai eljárást használtak már korábban a Miljenko Licul által tervezett szlovén útlevélen. A bankjegyeken található számértékek, összefüggésben a kép levegő-föld szemszögével, ki vannak terjesztve három dimenzióra.
A két alapgondolat megjelenését – a személy-eszköz-eredmény háromszög a mulandóság bevonásával, a portré folytatása árnyképpé – feljavítják a színek. Az ötlet, hogy gyönyörű és vidám bankjegye legyen Szlovéniának a millenniumra a holland forinttól származik. A színben gazdag és élettel teli történetet, amit a bankjegyek elmesélnek, kiegészítik a Radečében készített papír tapintható tulajdonságai. Ezen kívül a papír kellemes ropogása nagyon tartós.
Címlet | Ábrázolt alak | Forgalomban | Méret | Kép és adatok |
---|---|---|---|---|
10 SIT | az első szlovén könyv szerzője, a protestáns Primož Trubar (1508–1586) | 1992. november 27-étől | 120 × 60 mm | BSI.si |
20 SIT | a történész és geográfus Janez Vajkard Valvasor (1641–1693) | 1992. december 28-ától | 126 × 63 mm | BSI.si |
50 SIT | a matematikus Jurij Vega (1754–1802) | 1993. március 19-étől | 132 × 66 mm | BSI.si |
100 SIT | a XX. sz.-i impresszionista festő Rihard Jakopič (1869–1943) | 1991. szeptember 30-ától | 138 × 69 mm | |
200 SIT | a Prágában tevékenykedett reneszánsz zeneszerző Jacobus Gallus (1550–1591) | 1993. február 22-étől | 144 × 72 mm | BSI.si |
500 SIT | a leghíresebb szlovén építész Jože Plečnik (1872–1955) | 1991. szeptember 30-ától | 150 × 75 mm | BSI.si |
1000 SIT | a legnagyobb szlovén romantikus költő és hazafi France Prešeren (1800–1849) | 1991. szeptember 30-ától | 156 × 78 mm | BSI.si |
5000 SIT | a realista festő Ivana Kobilca (1861–1926) | 1993. december 13-ától | 156 × 78 mm | BSI.si |
10 000 SIT | Ivan Cankar (1876–1918), író | 1995. március 15-étől | 156 × 78 mm | BSI.si |