Ugrás a tartalomhoz

Stadler EC250

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stadler EC250
EC250
Általános adatok
GyártóStadler Rail
Gyártásban2017
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés2'Bo'Bo'2'2'2'2'Bo'Bo'2'2'2'
Nyomtávolság1435 mm
Indító vonóerő300 kN
Engedélyezett legnagyobb sebesség250 km/h
Hossz202 m
Magasság4255 mm
Szélesség2900 mm
Üres tömeg380 t t
Szolgálati tömeg433 t2 standing room /m²
454 t4 standing room /m² t
Villamos vontatás
Áramnem15 kV / 16,7 Hz ~,
25 kV / 50 Hz ~,
3000 V =
Áramellátás1450 mm és 1950 mm szélességű áramszedővel
Teljesítmény
Állandó4720 kW ~, 3920 kW =
Vontatómotorok száma8
Kocsi / Motorkocsi
Ülőhelyek száma117 1. osztály
286 2. osztály
4 kerekesszék db
Állóhelyek száma426
A Wikimédia Commons tartalmaz Stadler EC250 témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Stadler EC250, amely SMILE néven is ismert, a Schneller Mehrsystemfähiger Innovativer Leichter Expresszug rövidítése (magyarul: „gyors, több rendszerű, innovatív, könnyű expressz vonat”),[1][2] egy nagysebességű többegységes motorvonat, amelyet a svájci Stadler Rail fejlesztett ki a Svájci Szövetségi Vasutak (SBB) számára. A Stadler Rail szerint a világ első egyszintes, alacsonypadlós, emeletes nagysebességű vonata.[3]

A tizenegy kocsis egységek maximális sebessége 250 km/óra, s hosszuk 200 méter; legfeljebb 400 utas befogadására alkalmasak. 2014-ben a Stadler Rail pályázatot nyert, amelynek keretében 29 egységet szállítottak 2019-ben 980 millió CHF ár ellenében (kb. 1,1 milliárd amerikai dollár), további 92 egység kiszállításának lehetőségével. A vonatok várhatóan először Milánó és Bázel/Zürich között, az Alpokon keresztüli vasútvonalon közlekednek, helyettesítve az ETR610 vonatokat.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. "Stadler átnevezi az EC250 nagysebességű vonatot SMILE-ként." Archiválva 2019. április 15-i dátummal a Wayback Machine-ben railpro.com, 2017. augusztus 18.
  2. "Stadler nevezi az új nagysebességű vonat SMILE-jét." Archiválva 2019. április 15-i dátummal a Wayback Machine-ben globalrailwayreview.com, 2017. augusztus 18.
  3. Stadler Rail wins tender for NRLA trains. Stadler Rail. (Hozzáférés: 2014. június 4.)[halott link]
  4. Green. „SBB orders 29 transalpine EMUs from Stadler”, International Railway Journal, 2014. május 9.. [2018. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 9.) 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stadler EC250 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.