Saxegothaea
Saxegothaea conspicua | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Fajok | ||||||||||||||
szövegben | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Saxegothaea conspicua témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Saxegothaea conspicua témájú médiaállományokat és Saxegothaea conspicua témájú kategóriát. |
A Saxegothaea a tűlevelűek (Pinopsida) osztályába sorolt fenyőalakúak (Pinales) rendjében a kőtiszafafélék (Podocarpaceae) családjának egyik nemzetsége mindössze egyetlen fajjal:
- patagóntiszafa (Saxegothaea conspicua).
Származása, elterjedése
[szerkesztés]A Déli-Andok középső részéről származik.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Mintegy 15 m magasra nő meg; a kisebb példányok bokorszerűek. Hajtásai árnyékban 2–4 évig zöldek maradnak, a napon gyorsan megvörösödnek. Kérge a közönséges tiszafáéhoz hasonlóan, vörös és bíbor csíkokban hámlik le. Ágai kissé lecsüngőek.
Lombja sötétzöld; a levelek fonáka sárgás; rajta a légzőnyílások csíkjai ezüstösek. 20 mm hosszú, 2 mm széles, tűlevelei szabálytalan sorokban nőnek. Ívesek, kemények, hegyesek, de nem szúrósak.
1 cm-es tobozai a hajtások végén nőnek.
Életmódja, termőhelye
[szerkesztés]Eredeti élőhelyén erdőkben, elegyfaként nő; meglehetősen ritka. csapadékigényes; az enyhébb éghajlatot kedveli. A Kárpát-medencében nem télálló.
Felhasználása
[szerkesztés]A mérsékelt égöv óceáni éghajlatú részein dísznövénynek ültetik. Nyugat-Európa parkjaiban szórványosan fordul elő.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3