Raunkiær-féle életforma-osztályozás

A növények osztályozására a leszármazási kapcsolatokat figyelembe vevő, az élőlényeket családokba, nemzetségekbe, fajokba stb. soroló filogenetikus rendszertanon kívül más lehetőségek is születtek. Ezek közül az egyik az „életforma”-alapú osztályozás. A laikus is megkülönböztet fákat, cserjéket, lágy szárú növényeket stb. Az „életforma” kifejezés tudományos megközelítésben felépítésük, ökológiai szerepük szerint különíti el a növényeket; a környezethez való bizonyos fajta alkalmazkodás több úton is elérhető: leszármazási szempontból közel álló fajok egészen más életformájúak lehetnek, pl. az apró, lágy szárú Adoxa és a cserje vagy fa termetű Sambucus ugyanabból a családból származik – megfordítva, egymástól leszármazásilag távol eső fajok konvergens evolúció során kialakult életformája megegyezhet.

A legismertebb ilyen életforma-alapú osztályozás a Raunkiær-féle életforma-osztályozás.

A növények életforma-osztályozására szolgáló Raunkiær-rendszer Christen C. Raunkiær alkotása. Először a Dán Botanikai Társaság előtt tartott beszédében említette 1904-ben, majd első rövid leírása a társaság lapjában, a Botanisk Tidsskriftben jelent meg.^[1]^[2] Ezt 1905-ben egy részletesebb, francia nyelvű leírás követte.^[3] Raunkiær tovább finomította a rendszert, és dán nyelven publikálta 1907-ben.^[4]^[5] Az eredeti rövid leírást és az 1907-es cikket később angolra fordították, és Raunkiær összegyűjtött munkái között elolvashatók.^[2]^[5]^[6]

Raunkiær életforma-osztályozását később többen továbbfejlesztették,^[7]^[8] de a rendszer lényege nem változott.

A Raunkiær-rendszer osztályozásának alapja a növény növekedési pontjának (rügyének) elhelyezkedése a számára ellenséges időszakokban (hideg évszak, száraz évszak):

Phanerophyta (fanerofita, fanerofiton) – fás szárú növények. Áttelelő szerveik magasan, legalább 25 cm-rel a talaj szintje felett vannak (fák és cserjék). A rendszer korábbi változataiban az epifita (fán élő) növények is ide tartoztak, ezeket később Raunkiær saját kategóriába helyezte. A növény magassága szerint tovább oszthatók megaphanerophyta, mesophanerophyta vagy nanophanerophyta növényekre, vagy más bontások is alkalmazhatók, a levelek élettartama (örökzöld vagy lombhullató), pozsgásság szerint, illetve hogy van-e a rügynek fedőpikkelye az áttelelést megkönnyítendő.
Chamaephyta – Áttelelő szerveik a föld felszínéhez közel (25 cm-nél közelebb) helyezkednek el. Fásszárú törpecserjék, kúszócserjék tartoznak ide.
Hemikryptophyta (hemikriptofita, hemikriptofiton) – Áttelelő szerveik a talaj felszínén, vagy közvetlenül az alatt vannak. Ezek lehetnek tőrózsa, tősarj vagy földbeli hajtás. Lágyszárúak, évelők.
Kryptophyta (kriptofita, kriptofiton) – Áttelelő szerveik a föld vagy a víz alatt nőnek (hagymás, gumós, gyöktörzses növények):
- Geophyta (geofita, geofiton) – áttelelő szerveik száraz talajban rejtőznek.
  - Hemigeophyta (hemigeofita, hemigeofiton) – Az előző csoport Priszter Szaniszló által bevezetett alcsoportja. Ezek a növények ősszel kihajtanak, és vegetatív állapotban telelnek át.
- Helophyta (helofita, helofiton) – áttelelő szerveik mocsaras talajban vannak.
- Hydrophyta (hydatophyta, hidrofita, hidrofiton) – áttelelő szerveik vízben vannak.
Hemitherophyta (hemiterofita, hemiterofiton; kétévesek, kétnyáriak) – Az évelőkhöz hasonlóan áttelelnek, de csak egyszer (ekkor még általában nem is virágoznak), a második év végén azonban elhalnak, és csak magjaik maradnak meg.
Therophyta (terofita, terofiton; egyévesek, egynyáriak) – Egy éven belül csíráznak, növekednek és virágoznak, majd ősszel el is pusztulnak, csak magvaik maradnak meg.
Epiphyta (epifita, epifiton) – Fákon élő, a talajban nem gyökerező növények – ilyen a hazánkban is előforduló fagyöngy, vagy a trópusok sok páfrány-, orchidea- és broméliaféléje.

Ujvárosi Miklós rendszere

A magyarországi viszonyokra kidolgozott gyomnövény-életformarendszert Ujvárosi Miklós magyar botanikus készítette el, Raunkiær rendszere alapján.^[9]

Az egyéves (Therophyta) gyomokon belül a következő alcsoportokat különbözteti meg Ujvárosi:

T1: ősszel kelő, áttelelő, kora tavaszi egyévesek (pl. pásztortáska, salátagalambbegy, tyúkhúr);
T2: ősszel és tavasszal is csírázó, nyár eleji egyévesek (pl. pipacs, kék búzavirág);
T3: tavasszal csírázó, nyár eleji egyévesek (pl. borsmustár, füstike nemzetség, mezei tarsóka, vadrepce );
T4: tavasszal csírázó, nyárutói egyévesek (pl. disznóparéj nemzetség, ürömlevelű parlagfű).

A talajszint környékén áttelelő (Hemikryptophyta), évelő gyomokon belül a következő alcsoportokat írja le:

H1: bojtos gyökérzetűek (pl. mocsári gólyahír, réti boglárka);
H2: indás évelők (pl. kúszó boglárka, soványperje);
H3: szaporodásra képes gyökerűek (pl. gyermekláncfű, fekete nadálytő);
H4: szaporodásra nem képes karógyökerűek (pl. mezei iringó, tövises iglice);
H5: ferde gyöktörzsűek (pl. útifű nemzetség, fekete üröm, réti imola).

A talajban áttelelő (Geophyta), évelő gyomokon belül a következő alcsoportokat írja le:

G1: szártarackosok (pl. tarackbúza, nagy csalán);
G2: gumósok (pl. mezei menta, mocsári tisztesfű);
G3: szaporítógyökeresek (pl. apró szulák, útszéli zsázsa);
G4: hagymások és hagymagumósok (pl. gumós perje, őszi kikerics).

Egyéb, a kertészeti növénytanban használt jelölések^[10]^[11]

MM. = magas fák (8 méter fölött), Mega et Macrophanerophyta
M. = kis fák (2-8 méter), Microphanerophyta
N. = cserjék (½-2 méter), Nanophanerophyta
Ch. = törpecserjék (1-50 centiméter), párnás növekedésű, vagy párnás-pozsgás növények, áttelelő szerveik (rügyeik) még a talaj felszíne fölött vannak. Chamæphyta
H. = évelők, áttelelő szerveik (rügyeik) a talajfelszínen vannak. Hemikryptophyta
G. = talajlakó növények, áttelelő szerveik (rügyeik) mélyen a talajban vannak. Geophyta
HH. = vízi-mocsári növények, áttelelő szerveik a víz alatt vagy iszapban vannak. Hydato-Helophyta
HT. = kétéves növények, az első év végén tőlevélrózsát és raktározó szervet (pl. karógyökeret) fejlesztenek, a második évben virágoznak, termést érlelnek, és elpusztulnak. Hemitherophyta
Th. vagy T.^{[m 1]} = egyéves növények, teljes életciklusuk egy naptári éven belül lejátszódik. Therophyta vagy Therophyta
E. = fennlakó, fákon élő növények. Epiphyta

Az alábbi életformák a kúszónövényeket jelölik

M-E. = kúszó kisfák, Micro-erepophyta
N-E. = kúszócserjék, liánnövények. Nano-erepophyta
H-E. = kúszó évelő (pl. komló). Hemikrypto-erepophyta
E-E. = kúszó epifitonok, Epi-erepophyta
Ch-E. = kúszó törpecserjék, Chamæ-erepophyta
G-E. = kúszó geofitonok, Geo-erepophyta
Th-E. = kúszó egyévesek, Thero-erepophyta

Megjegyzések

↑ Lásd például fent Ujvárosi rendszerében

Jegyzetek

↑ Raunkiær, C. (1904) Om biologiske Typer, med Hensyn til Planternes Tilpasninger til at overleve ugunstige Aarstider. Botanisk Tidsskrift 26, p. XIV.
↑ ^a ^b Ch. 1 in Raunkiær (1934): Biological types with reference to the adaption of plants to survive the unfavourable season, p. 1.
↑ Raunkiær, C. (1905) Types biologiques pour la géographie botanique. Oversigt over Det Kongelige Danske Videnskabernes Selskabs Forhandlinger, 1905, 347-438.
↑ Raunkiær, C. (1907) Planterigets Livsformer og deres Betydning for Geografien. Gyldendalske Boghandel - Nordisk Forlag, København and Kristiania. 132 pp.
↑ ^a ^b Ch. 2 in Raunkiær (1934): The life-forms of plants and their bearings on geography, p. 2-104.
↑ Raunkiær, C. (1934) The Life Forms of Plants and Statistical Plant Geography, being the collected papers of C. Raunkiær. Oxford University Press, Oxford. Reprinted 1978 (ed. by Frank N. Egerton), Ayer Co Pub., in the "History of Ecology Series". ISBN 0405104189
↑ Müller-Dombois, D. & H. Ellenberg (1974) Aims and methods in vegetation ecology. John Wiley & Sons, New York. Reprint 2003, Blackburn Press, ISBN 1930665733
↑ Shimwell, D.W. (1971) The Description and Classification of Vegetation. Sidgwick & Jackson, London.
↑ [1]
↑ Erős-Honti Zs. 2011: Kertészeti növények alaktana. Egyetemi jegyzet - BCE KeTK, Budapest
↑ Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar Növénytani Tanszék, Soroksári Botanikus Kert - A Kertészeti Növénytan (Növényismereti kompendium), Budapest (2000)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Raunkiær plant life-form című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

[12] Lásd például fent Ujvárosi rendszerében

[1] Raunkiær, C. (1904) Om biologiske Typer, med Hensyn til Planternes Tilpasninger til at overleve ugunstige Aarstider. Botanisk Tidsskrift 26, p. XIV.

[R34_Ch1-2] Ch. 1 in Raunkiær (1934): Biological types with reference to the adaption of plants to survive the unfavourable season, p. 1.

[3] Raunkiær, C. (1905) Types biologiques pour la géographie botanique. Oversigt over Det Kongelige Danske Videnskabernes Selskabs Forhandlinger, 1905, 347-438.

[4] Raunkiær, C. (1907) Planterigets Livsformer og deres Betydning for Geografien. Gyldendalske Boghandel - Nordisk Forlag, København and Kristiania. 132 pp.

[R34_Ch2-5] Ch. 2 in Raunkiær (1934): The life-forms of plants and their bearings on geography, p. 2-104.

[6] Raunkiær, C. (1934) The Life Forms of Plants and Statistical Plant Geography, being the collected papers of C. Raunkiær. Oxford University Press, Oxford. Reprinted 1978 (ed. by Frank N. Egerton), Ayer Co Pub., in the "History of Ecology Series". ISBN 0405104189

[7] Müller-Dombois, D. & H. Ellenberg (1974) Aims and methods in vegetation ecology. John Wiley & Sons, New York. Reprint 2003, Blackburn Press, ISBN 1930665733

[8] Shimwell, D.W. (1971) The Description and Classification of Vegetation. Sidgwick & Jackson, London.

[9] [1]

[10] Erős-Honti Zs. 2011: Kertészeti növények alaktana. Egyetemi jegyzet - BCE KeTK, Budapest

[11] Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar Növénytani Tanszék, Soroksári Botanikus Kert - A Kertészeti Növénytan (Növényismereti kompendium), Budapest (2000)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[m 1]