Pietro Germi
| Pietro Germi | |
 | |
| Született | 1914. szeptember 14.[1][2] Genova[3] |
| Elhunyt | 1974. december 5. (60 évesen)[1][4][5][2] Róma |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | négy gyermek |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Experimental Centre of Cinematography |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | májgyulladás |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1939–1974 |
| Díjai | |
| Oscar-díjak | |
| Legjobb eredeti forgatókönyv Válás olasz módra (1963) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pietro Germi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pietro Germi (Genova, 1914. szeptember 14. – Róma, 1974. december 5.) Oscar-díjas olasz színész, forgatókönyvíró és filmrendező.
Élete és pályafutása
[szerkesztés]Genovában született, alsó középosztálybeli családban. Mielőtt végleg eljegyezte magát a színészettel, kifutófiú volt, és rövid ideig tengerészeti iskolába is járt. A színészetet és a rendezést Rómában tanulta. Már tanulmányai során is színészkedett, dolgozott segédrendezőként, és alkalmanként írt is, hogy ezzel tartsa el magát.
Rendezőként 1945-ben debütált az Il testimone című filmmel. Korai munkái – többek között ez is – magukon viselték az olasz neorealizmus stílusjegyeit. Ezek a filmek többnyire a szicíliaiak szociális helyzetével, drámai sorsával foglalkoztak. A társadalmi drámáktól később a szatirikus komédiák felé fordult, de megőrizte a szicíliaiak iránti szeretetét. A hatvanas években világsikert ért el többek között a Válás olasz módra (Divorzio all'italiana), az Elcsábítva és elhagyatva (Sedotta e abbandonata) és a Hölgyek és urak (Signore e Signori) című filmjeivel. A Válás olasz módra mind a rendezésért, mind a forgatókönyvért Oscar-jelölést kapott, és végül is az utóbbi kategóriában nyert. 1966-ban a Hölgyek és urak elnyerte a cannes-i fesztivál nagydíját. Az 1968-ban Adriano Celentano főszereplésével készült Serafino című filmje 1969-ben a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál aranydíját kapta. Valamennyi általa rendezett film forgatókönyvének írásában közreműködött, és néhány munkájában színészként is szerepelt.
1974. december 5-én májgyulladás következtében hunyt el Rómában.
Filmjei
[szerkesztés]- Il testimone (1945)
- Elveszett ifjúság (1947)
- A jog nevében (1948)
- A remény ösvényei (1950)
- Against the Law (1950)
- La città si difende (1951)
- Az elnökasszony (1952)
- Il brigante di Tacca del Lupo (1952)
- Gelosia (Féltékenység) (1953)
- Amori di mezzo secolo (1953, episode 2)
- A vasutas (1955)
- L'uomo di paglia (1957)
- Gyilkossági ügy (1959)
- Válás olasz módra (1961)
- Elcsábítva és elhagyatva (1963)
- Signore e signori (Hölgyek és urak) (1965)
- L'immorale (1966)
- Serafino (1968)
- Le castagne sono buone (1970)
- Alfredo, Alfredo (1972)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Джерми Пьетро, 2015. szeptember 28.
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források
[szerkesztés]- Ephraim Katz - The Film Encyclopedia - 1993-as kiadás
További információk
[szerkesztés]- Pietro Germi a PORT.hu-n (magyarul)
- Pietro Germi az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Pietro Germi a Rotten Tomatoeson (angolul)
