Ugrás a tartalomhoz

P–39 Airacobra

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
P–39 Airacobra
P–39-es egy finnországi múzeumban kiállítva
P–39-es egy finnországi múzeumban kiállítva

Funkcióvadászrepülőgép
GyártóBell Aircraft Corporation
TervezőBenjamin Kelsey
Sorozatgyártás1940-1944 május
Gyártási darabszám9588
Ár50 666 amerikai dollár (1944)
Fő üzemeltetőkAz Amerikai Egyesült Államok Légiereje

Szovjet Légierő

Brit Királyi Légierő

Személyzet1 fő
Első felszállás1938. április 6.
Szolgálatba állítás1941.
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz P–39 Airacobra témájú médiaállományokat.

A P–39 Airacobra az amerikai Bell repülőgépgyár második világháborús vadászrepülőgépe volt. A szövetséges légierő kötelékében egyaránt bevetették az észak-afrikai, távol-keleti és keleti frontokon is.

Jellemzői

[szerkesztés]

A repülőgép megalkotója Benjamin Kelsey repülő főhadnagy volt, aki még 1937 februárjában látott hozza a gép tervezésének. Célja egy olyan repülőgép megalkotása volt, amely a kor vadászrepülőgépeihez képest nagyobb fegyverarzenállal rendelkezik, ugyanakkor ez ne menjen a fordulékonyság rovására.

A végeredmény egy egymotoros, alsószárnyas, tricikli elrendezésű futóművel felszerelt repülőgép lett. Kelsey a motort az orr helyett a pilótafülke mögé helyezte, amelynek köszönhetően az közelebb került a gép súlypontjához, így javult a gép fordulékonysága, ugyanakkor szabadon maradt a hely az orrban a géppuskáknak és a futómű orrkerekének.

Fejlesztési története

[szerkesztés]

Gyártása

[szerkesztés]

Szerkezeti felépítése

[szerkesztés]

Fegyverzete és függesztményei

[szerkesztés]

Típusváltozatok

[szerkesztés]
Prototípusok és kísérleti változatok
  • XP–39
  • XP–39B
  • YP–39
  • YP–39A
P–39C (Airacobra I)
P–39D
XP–39E
P–39F
P–39G
P–39J
P–39K
P–39L
P–39M
P–39N
P–39Q
RP–39Q

Megrendelő és üzemeltető országok

[szerkesztés]

Harci alkalmazása

[szerkesztés]

A gép prototípusa először 1938. április 6-án szállt fel, majd mivel jó teljesített, megkezdődött a sorozatgyártás, 1941-től pedig hadrendbe állították. A megépült 9588 darabból 5134-et a Szovjetuniónak szállítottak a kölcsönbérleti törvény alapján. A szovjet pilóták kitűnően alkalmazták a kis és közepes magasságon vívott légi harcokhoz, nagy magasságon viszont a gép gyenge teljesítményt nyújtott. Előnye volt viszont még, hogy a beépített 37-mm-es gépágyúval és a szárny alá felszerelhető bombával a német nehézharckocsikat is sikerrel támadhatta. A szovjet légierő egyik ásza, Pokriskin is ezzel a típussal érte el légi győzelmei nagy részét.

A gép a brit, amerikai, ausztrál és szabad francia légierő kötelékében bevetésre került az észak-afrikai hadjárat és a távol-keleti csatározások során is. 1944-ben, miután Olaszországban Pietro Badoglio átvette a hatalmat, az Olasz Királyi Légierőt is felszerelték vele. Ettől az évtől azonban megkezdték a típus fokozatos kivonását a hadrendből, hatékonyabb vadászgépekkel helyettesítve, mint a P–47 Thunderbolt, vagy a P–51 Mustang. A háború után már csak Portugália és Olaszország használta a P–39-est, de 1951-re megtörtént az utolsó példányok kivonása is.

Fennmaradt példányok

[szerkesztés]

Műszaki adatok (P–39Q)

[szerkesztés]

Geometriai méretek és tömegadatok

[szerkesztés]
  • Hossz: 9,2 m
  • Fesztávolság: 10,4 m
  • Magasság: 3,8 m
  • Szárnyfelület: 19,8 m²
  • Üres tömeg: 2955 kg
  • Normál felszálló tömeg: 3433 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 3800 kg

Motorok

[szerkesztés]
  • Motorok száma: 1 darab
  • Típusa: Allison V–1710–85 vízhűtéses V–12 motor
  • Maximális teljesítménye: 894 kW (1200 LE)

Repülési adatok

[szerkesztés]
  • Legnagyobb sebesség: 626 km/h
  • Hatótávolság: 840 km
  • Szolgálati csúcsmagasság: 10 700 m
  • Emelkedőképesség: 19,3 m/s
  • Szárnyfelületi terhelés: 169 kg/m²
  • Teljesítmény/tömegarány: 270 W/kg

Fegyverzet

[szerkesztés]
  • 1 darab 37 mm-es M4 gépágyú az orrba építve, lőszer javadalmazása 30 darab HE–T lövedék
  • 2 darab 12,7 mm-es M2 Browning géppuska az orrba építve, fegyverenként 200 darab lőszerrel
  • 2 darab 12,7 mm-es M2 Browning géppuska a szárnyakon, szárnyanként egy-egy, fegyverenként 300 darab lőszerrel
  • maximum 230 kilogrammnyi bombateher a szárnyak és a géptörzs alá függesztve.

Megjegyzések

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]