Nagy halfarkas
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Stercorarius skua (Brünnich), 1764 | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Szkua, Catharacta skua | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nagy halfarkas témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy halfarkas témájú médiaállományokat és Nagy halfarkas témájú kategóriát. |
A nagy halfarkas vagy szkua (Stercorarius skua) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a halfarkasfélék (Stercorariidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Morten Thrane Brünnich dán zoológus írta le 1815-ben, a Catharacta nembe Catharacta skua néven.[3]
Előfordulása
[szerkesztés]Az Északi-sark környékén, Izlandon, Feröeren és Skócia északi tájain fészkel, és szokatlan módon a Déli-sark környékén is honos. A fészkelésen kívüli időt a tengereken tölti, de közel a szárazföldhöz. Mind a két populáció az egyenlítő irányába vonul. Természetes élőhelyei a tundrák, tengerpartok és a nyílt tengerek.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
[szerkesztés]Magyarországon ritka kóborló, az őszi időszakban.[5]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 53–58 centiméter, szárnyfesztávolsága 132–140 centiméter, testtömege pedig 1400–1600 gramm.[5] Tollruhája sötétbarna, világosabb mintázattal. Repülés közben látszik a szárnyain lévő fehér folt.
 |
_(7700750470).jpg) |
Életmódja
[szerkesztés]Halakból álló táplálékát vagy maga fogja, vagy a halászó madarakat addig üldözi, amíg azok ki nem öklendezik a táplálékot, amit még a levegőben elkap. A legyengült madarakat is megöli. A szárazföldön elkapja az egereket, patkányokat, de akár az üregi nyulat is. A fészkeket megdézsmálja és a dögöket is elfogyasztja.[5]
Szaporodása
[szerkesztés]Május-június között földre, fűcsomók közé készíti fészkét, általában 1-2 darab 70 milliméteres tojást tojik, melyen 29 napig kotlik.[5] A kikelt fiókák közül általában csak egy nő fel. A szülők felöklendezett falatokkal táplálják utódjukat. Veszély esetén az idős madarak rátámadnak a közeledőkre.
 |
 |
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma 30000-34999 példány közötti és stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
- ↑ a b c d e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
