Ugrás a tartalomhoz

Kaiser-osztály

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaiser-osztályú csatahajók
SMS Kaiser
SMS Kaiser
Hajótípuscsatahajó (Großlinienschiff)
Névadóuralkodók után elnevezve
TulajdonosA Német Császári Haditengerészet zászlaja Kaiserliche Marine
Pályafutása
Építő
  • Vulkanwerft
  • Kaiserliche Werft Kiel
  • Schichau-Werke
  • Howaldtswerke-Deutsche Werft
  • Friedrich Krupp Germaniawerft
Árakb. 45 000 000 márka/db
Megrendelés5 egység teljesítve
Építés kezdete1909
Vízre bocsátás1913
Szolgálatba állítás1912-1913.
Szolgálat vége1919. június 21.
SorsaScapa Flow-ban személyzetük elsüllyeszti őket. Kiemelés után lebontják őket.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás24 724 t (konstrukciós)
27 000 t (teljes terheléssel)
Hossz172,4 m (teljes)
171,8 m (vízvonalon)
Szélesség29 m
Merülés9,1 m
Hajtómű16 gőzkazán, 3 gőzturbina – 3 db négyszárnyú hajócsavar (∅ 3,75 m)
Üzemanyagszén és olaj (2700 ill. 160 t)
Teljesítmény55 187 le (40590 kW) (Kaiser)
Sebesség23,4 csomó (43 km/h)
Hatótávolság15 400 km 12 csomós sebesség mellett
Fegyverzet10 db 30,5 cm Sk L/50 (860 lövedék)
14 db 15 cm Sk L/45 (2240 lövedék)
12 db 8,8 cm Sk L/45 (ebből 4 Flak; 2800 lövedék) (1916-ig)
5 db 50 cm-es vízalatti torpedóvető cső
(1 elől, 2-2 oldalt)
Páncélzatvízvonal: 120-350 mm
fedélzet: 60-100 mm
lövegtornyok: 110-300 mm
kazamaták: 170 mm, (lövegpajzsok 80 mm)
torpedó válaszfal: 40 mm
parancsnoki torony: 150-400 mm
hátsó híd: 50-200 mm
Legénység1084-1178 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaiser-osztályú csatahajók témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Kaiser-osztályú csatahajók a Német Császári Haditengerészet (Kaiserliche Marine) számára az első világháború előtt épített dreadnought-mintájú csatahajók voltak. Ez volt a harmadik német csatahajóosztályt (a Nassau- és a Helgoland-osztály után). Ezek voltak az első olyan német csatahajók, melyeket gőzturbinákkal és lépcsőzetesen elhelyezett lövegtornyokkal láttak el. Öt egysége a Kaiser, a Friedrich der Große, a Kaiserin, a Prinzregent Luitpold és a König Albert voltak. A 30,5 cm-es fő tüzérségük űrmérete kisebb volt a velük egyidőben épült Orion-osztályú brit csatahajókénál, melyeket 343 mm-es ágyúkkal szereltek fel,[1] ellenben tulajdonképpen minden más tekintetben felülmúlták őket és a lövedékeik is hatékonyabbak voltak.

Mind az öt egység az Északi-tengeren teljesített szolgálatot a háború nagy részében és a III. csatahajóraj (Geschwader III) VI. divízióját (Division VI) alkották. A König Albertet kivéve, melyen ekkor épp karbantartási munkálatokat végeztek, mind részt vettek a skagerraki csatában.[2] A csatában részt vevő négy egység közül egyedül a Kaisert érte károsodás, melyet két nagy kaliberű lövedék okozott.[3] A Kaiserek részt vettek a Balti-tengeren végrehajtott Albion hadműveletben is, az átszervezések után ekkor már a IV. csatahajórajt alkotva Wilhelm Souchon altengernagy vezetésével.[4] A háború után mind az öt egységet internálták Scapa Flow-ban. 1919. június 21-én legénységük elsüllyesztette őket, hogy ne kerülhessenek a britek kezére. A hajókat később kiemelték, majd 1929 és 1937 között lebontották a skóciai Rosyth-ban.[5]

Tervezés

[szerkesztés]

A Kaiser-osztály hajóit ugyanannak a haditengerészeti törvény keretében rendelték meg, mint a korábbi Helgoland-osztály egységeit. A törvényben a kapitális hadihajók szolgálati idejét 25-ről 20 évre csökkentették, melynek révén felgyorsították az újabb csatahajók építését és így a Siegfried-osztály és az Odin-osztály két partvédő páncélosát valamint a Brandenburg-osztály négy egységét kellett ennek nyomán lecserélni.[6] Az öt Kaiser-osztályú csatahajóját konkrétan a Siegfried-osztály három egységének (Hildebrand, Heimdall, Hagen) valamint az Odin-osztály két egységének (Odin, Ägir) pótlására rendelték meg.[5]

Fő jellemzők

[szerkesztés]

Az osztály hajóinak hosszúsága a vízvonal mentén 171,8 méter, teljes hosszúsága pedig 172,4 méter volt. Szélességük 29 méter, merülésük elől 9,1 méter, hátul 8,8 méter, vízkiszorításuk 27.000 tonna volt. A hajók dupla fenékkel rendelkeztek a hajótest hosszának 88%-ában és a hajótestet 17 vízzáró rekeszre osztották, melyek szélessége elérte a három métert és rendkívül hatékony torpedó elleni védelemnek számított. A hajók személyzetét 41 tiszt és 1043 főnyi legénység adta. A hajóraj zászlóshajóján ehhez még 14 tiszt és 80 főnyi legénység, a flotta zászlóshajójaként szolgálatot teljesítő egységen pedig további 2 tiszt és 23 főnyi legénység járult.[5]

A Kaiser-osztály egységei kiváló hajóknak bizonyultak, de nehezen kormányozhatóak voltak. Erős hullámverésben kis mértékben veszítettek a sebességükből. A kormánylapátok mozgatására hamar reagáltak és eleinte gyorsan kanyarodtak, de erősebb forduló esetén nagy forgatónyomatéktól szenvedtek. Erősen meghúzott fordulónál akár 66%-os sebességveszteség is felléphetett és közben a hajó 8 fokkal is megdőlhetett. Metacentrikus középpontjuk 2,59 m magasan volt.[5]

Meghajtás

[szerkesztés]

Az osztály egységei voltak az első német csatahajók, melyeket gőzturbinákkal hajtottak meg.[7] Több gyártó különböző turbináit kipróbálták, miután a Birodalmi Tengerészeti Hivatal (Reichsmarineamt) és a német hajógyárak a monopolhelyzetben lévő Parsons-turbinák helyett kerestek alternatívát.[8] A Hamburgban működő Turbina nevű Parsons leányvállalat felkínálta a Reichsmarineamtnak a Parsons tervezte turbinák licencét eladásra, de Tirpitz tengernagy visszautasította az ajánlatot. Ő és a hivatal több vezetője nyitva akarták hagyni a turbinák német gyártóktól való beszerzésének lehetőségét és nem akarták a német haditengerészetet a Parsons irányába elkötelezni.[9] A Kaiser és a Kaiserint azonban még három-három Parsons-turbinával szerelték fel. A Friedrich der Große három turbináját már az AEG, a König Albertéit pedig a Schichau gyártotta. A turbinák három 3,75 méter átmérőjű, háromszárnyas hajócsavarokat forgattak meg. A tervezett végsebességük 21 csomó volt, de a próbajáratok során 23 csomós sebességet is meghaladták. A hajót két kormánylapáttal látták el.[5]

A Prinzregent Luitpold két Parsons-turbinát kapott, melyek a két külső hajócsavart hajtották meg. A középső hajócsavart egy 12.000 lóerős, hathengeres, kétütemű Germania dieselmotorral tervezték meghajtani, de ez nem készült el időben, így a hajó csak két turbinát kapott.[7] A próbajáratokon a Prinzregent Luitpold fél csomóval kisebb végsebességet ért el, mint a testvérhajói.[10]

A gőzt 16 Schulz-Thornycroft kazán állította elő, leszámítva a Prinzregent Luitpoldot, mely csak 14 kazánnal rendelkezett. 1916 és 1917 során a kazánokat üreges rácsokkal látták el. A három hajócsavarral ellátott egységek szénkészlete 3600 tonna volt. Ezzel 12 csomós sebesség mellett 14.600 km volt a hatótávolságuk. A Prinzregent Luitpold csökkentett szénkészlete 3200 tonnát tett ki, de a tervek szerint 400 tonna olajt is szállított volna a dieselmotorokhoz. Csupán dieselmotorral meghajtva a Prinzregent Luitpold hatótávolsága 3700 km lett volna 12 csomós sebesség mellett.[7][11]

Elektromos árammal négy dupla turbógenerátor és két dieselgenerátor látta el a hajókat. Összteljesítményük 1800 kW (225 V) volt.[5]

Fegyverzet

[szerkesztés]
a Kaiser hátulsó lövegtornyai

A Kaiser-osztály hajóinak elsődleges fegyverzete 10 darab 30,5 cm-es, 50-es kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyúból állt (30,5 cm SK L/50), melyeket kettesével öt lövegtoronyban helyeztek el. Egy lövegtorony a haló elején volt elhelyezve, egy-egy a hajó középső részén átlósan, kettőt pedig az elülsőhöz hasonlóan a hajó középvonala mentén a hajó hátsó részén lépcsőzetes elrendezésben. Lőszerkészletüket összesen 860 lövedék tette ki, így minden lövegre 86 lövedék jutott.[5] A 406 kg-os lövedékeket 854 m/s sebességgel lőtték ki.[12] A lövegeket Drh LC/1909 jelzésű lövegtornyokban helyezték el, melyek nagymértékben hasonlítottak a korábbi LC/1908 típushoz, melyeket a Helgoland-osztálynál alkalmaztak.[10] A lövegeket eredetileg -8 fokban lehetett süllyeszteni és +13,5 fokban emelni. Maximális emelkedés mellett a maximális lőtávolságuk 16.299 méter volt. A későbbi módosítások révén a süllyeszthetőség -5,5 fokra csökkent míg az emelhetőség +16 fokra nőtt, ami révén a lőtávolság is 20.400 méterre növekedett.[5]

A hajó másodlagos fegyverzete 14 darab 15 cm űrméretű, 45-ös kaliberhosszúságú ágyúból állt (15 cm SK L/45), melyeket külön-külön kazamatákban helyeztek el a hajó két oldalán. Minden ágyúhoz 160 darab (összesen 2240), 45,3 kg-os lövedék tartozott.[5] Ezeket 835 m/s torkolati sebességgel lőtték ki,[12] és 13.500 méterre lévő célpontokat is el tudtak találni velük. Az 1915-ben végrehajtott módosításokkal a lőtávolságuk 16.800 méterre nőtt.[5] A hajókat felszerelték 8 darab 8,8 cm-es űrméretű, 45-ös kaliberhosszúságú tengerészeti ágyúval is (8,8 cm SK L/45). Későbbi változtatások során négy darab hasonló paraméterű légvédelmi löveget is kapott, de ezek közül kettőt hamarosan leszereltek.[10] A korszak kapitális hadihajóihoz hasonlóan a Kaisereket is öt víz alatti 50 cm-es torpedóvető csővel látták el. Egyet a hajó orrába, kettőt-kettőt a hajó oldalába telepítettek.[5]

Páncélzat

[szerkesztés]
a hajó páncélozott részeit szürke színnel jelölő ábra

A kor német hadihajóihoz hasonlóan a Kaisereket is a Krupp által készített cementált páncélzattal látták el. A fedélzetet a létfontosságú részeken 10 cm vastag páncélzat védte, mely a kevésbé kritikus helyeken 6 cm-ig csökkent. A páncélöv a középső citadella magasságában 35 cm vastag volt és a hajó orra felé 18, a tatja felé 12 cm-ig vékonyodott. A páncélöv mögötti torpedóválaszfal 4 cm vastagságú volt. Az elülső parancsnoki torony oldalait védő páncéllemezek vastagsága 40 cm, a tetejéé 15 cm volt. A hátulsó parancsnoki torony védettsége jóval gyengébb volt: oldalt 20, felül 5 cm vastag páncélzat borította. A fő tüzérség lövegtornyainak páncélvastagsága oldalt 30 cm, felül 22 cm volt. A 15 cm-es ágyúk magasságában a páncélzat vastagsága 17 cm, a lövegek pajzsaié 8 cm volt.[5]

Építés

[szerkesztés]

A névadó Kaiser gerincét a Kaiserliche Werft kieli gyárában fektették le 1909 decemberében 35-ös építési számmal és 1911. március 22-én bocsátották vízre. A Hochseeflotte állományába 1912. augusztus 1-én került. A Friedrich der Große gerincfektetésére 1910. január 26-án került sor az AG Vulcan hamburgi gyárában és 1911. június 10-én bocsátották vízre. Az 1912. október 15-ei átadását követően a Hochseeflotte zászlóhajójaként szolgált. A Kaiserin építésének álltak neki harmadikként a Howaldtswerke kieli gyárában 1910 novemberében. 1911. november 11-én bocsátottál vízre és 1913. május 14-én adták át.[5][10] A König Albert gerincét a Schichau-Werke fektette le Danzigban 1910. július 17-én, 1912. április 27-én bocsátották vízre és a flottának 1913. július 31-én adták át. Az utolsóként elkészült Prinzregent Luitpold gerincének lefektetésére 1911 januárjában került sor a Germaniawerftnél Kielben. 1912. február 17-én bocsátották vízre és 1913. augusztus 19-én adták át.[5][10]

Az egységek

[szerkesztés]
Név Építő Névadó Gerincfektetés Vízrebocsátás Átadás Sorsa
Kaiser Kaiserliche Werft, Kiel II. Vilmos német császár 1909. október 1911. március 22. 1912. augusztus 1. Scapa Flow-ban személyzete elsüllyeszti
(1919. június 21.)
Friedrich der Große AG Vulcan, Hamburg Nagy Frigyes 1910 január 1911. június 10. 1912. október 15.
Kaiserin Howaldtswerke, Kiel Auguszta Viktória német császárné 1910. november 1911. november 11. 1913. május 14.
Prinzregent Luitpold Germaniawerft, Kiel Luitpold bajor királyi herceg 1910. október 1912. február 17. 1913. augusztus 19.
König Albert Schichau-Werke, Danzig I. Albert szász király 1910. július 1912. április 27. 1913. július 31.

Szolgálat

[szerkesztés]
háború előtti illusztráció a Prinzregent Luitpoldról

A háború előtt

[szerkesztés]

1913-14-ben az osztály két egysége, a Kaiser és a König Albert vett részt egy Dél-Amerikát és Dél-Afrikát érintő úton, melynek célja Németország erejének demonstrálása valamint az új turbinák megbízhatóságának tesztelése volt nagy távolságokon. Mind a két hajó visszatért Németországba még a háború kitörése előtt.[5]

Első világháború

[szerkesztés]

Scarborough-i rajtaütés

[szerkesztés]
Bővebben: Scarborough, Hartlepool és Whitby elleni rajtaütés

Az első nagyobb hadművelet melyben az osztály egységei részt vettek az 1914. december 15-16-án a kelet-angol partokat ért támadások voltak. A kiszemelt célpontok (partvédelmi ütegek, rádióállomások, gyárak, kikötők, vasútállomások) bombázását az I. felderítőcsoport (Aufklärungsgruppe I) csatacirkálói hajtották végre. Friedrich von Ingenohl tengernagy a Hochseeflotte zömével az Északi-tenger középső részén vett fel pozíciót nagyjából 130 mérföldre (210 km) Scarborough-tól. A Kaiser-osztályú csatahajók a Nassau-, Helgoland- és König-osztállyal együtt innen biztosították Hipper erőit.[13]

A Brit Királyi Haditengerészet (Royal Navy) értesült a küszöbön álló német hadműveletről, de annak pontos célpontjait nem ismerték. A brit admiralitás David Beatty altengernagy 1. csatacirkálóraját (1st Battle Cruiser Squadron) és a 2. csatahajóraj (2nd Battle Squadron) hat csatahajóját rendelte ki számos könnyűcirkáló és romboló kíséretében Hipper elfogására.[13] Beatty a hajóival egyenesen a Hochseeflotte zöme felé tartott, mikor a kísérő rombolói összetalálkoztak a V 155 német rombolóval 07:20-kor (06:20 GMT). A britek üldözőbe vették a német rombolót, de az reménytelennek tűnő helyzete ellenére több brit rombolót is súlyosan megrongált és sikeresen el tudott szakadni tőlük. A következő két óra során zavaros összecsapás alakult ki a brit rombolók és a német könnyűcirkálók és rombolók között, sokszor egészen kis távolságból. Az első összecsapás idején a Kaiser-osztály egységei kevesebb mint 10 mérföldre (16 km), jócskán lőtávon belül voltak a hat brit dreadnoughttól, de a sötétség miatt egyik fél sem volt tisztában az ellenséges erők méretével. Ingenohl tengernagy a császár azon utasítására hivatkozva, miszerint kerülnie kell az összetűzést a brit főerőkkel, 10 perccel az ellenséges egységek észlelése után bal oldali fordulót rendelt el. A folyamatos összecsapások késleltették a manőver végrehajtását, de 07:42-re sikerült azt kivitelezni.[14] Körülbelül 40 percig a két kötelék egymással párhuzamosan haladt, majd 08:20-kor Ingenohl tovább kanyarodott balra, ami révén a flottája a hazavezető irányra állt.[15]

Yarmouthi rajtaütés

[szerkesztés]
Bővebben: Yarmouthi rajtaütés

A Kaiser-osztály hajói 1916. április 24-én ismét Hipper csatacirkálóit biztosították egy Anglia partjait célba vevő támadás alkalmával. A csatacirkálók 10:55-kor, a csatahajórajok 13:40-kor hagyták el a Jade torkolatát. A Seydlitz útközben aknára futott és ezért vissza kellett fordulnia.[16] A többi csatacirkáló Lowestoftot zavartalanul bombázhatta, de Yarmouth megközelítése közben összefutottak a Harwich felől érkező cirkálókkal. Rövid tűzharc után a Harwich Force egységei visszavonultak. Ellenséges tengeralattjárók térségben való észlelése után a felderítőcsoport egységei elhagyták a veszélyeztetett területet. Reinhard Scheert ugyanekkor értesítették a Grand Fleet Scapa Flow-ból való kifutásáról, aki elrendelte a német vizekre való visszavonulást.[17]

Skagerraki csata

[szerkesztés]
Bővebben: Skagerraki csata

Az osztály négy egysége részt vett a skagerraki csatához vezető 1916. május 31-ei hadműveletben, melynek célja a korábbiakhoz hasonlóan a Grand Fleet egy kisebb részének harcra bírása és megsemmisítése volt. A Kaiser, a Kaiserin, a Prinzregent Luitpold, és a flotta zászlóshajójaként szolgáló Friedrich der Große a III. csatahajóraj VI. divízióját képezte és a hajóraj V. divízióját alkotó és a flotta élén hajózó König-osztály mögött haladt. A Kaiser-osztály mögött az I. csatahajóraj Helgoland-osztályú ill. Nassau-osztályú hajói következtek. A csatavonal végén a II. csatahajóraj régi csatahajói (pre-dreadnoughtjai) haladtak.[18]

Röviddel 16:00 (KEI) óra előtt a kísérő erők rövid összetűzése után az I. felderítőcsoport csatacirkálói összetalálkoztak Beatty 1. csatacirkálórajával és a velük tartó 5. csatahajóraj négy gyors csatahajójával. Az összecsapásban röviddel 17:00 után a Indefatigable csatacirkáló a levegőbe repült, majd egy fél órával később a Queen Mary is. A német csatacirkálók ekkor már déli irányba tartottak, hogy az innen közeledő főerők elé csalják a tőlük nyugatra és velük párhuzamosan haladó brit köteléket. 17:45-kor Scheer egy két pontos (22,5 fokos) baloldali irányváltást rendelt el, hogy így közelebb kerülhessen a brit csatacirkálókhoz.[19] Hamarosan kiadták a tűzparancsot, de a Kaiserek a Prinzregent Luitpoldot leszámítva ekkor még nem voltak lőtávon belül. A Prinzregent Luitpold nyolc sortüzet adott le 20.400-19.500 méter távolságból, még mielőtt a brit csatacirkálók távolodni kezdtek volna. Időközben a Kaiser és a Friedrich der Große valamint a II. csatahajóraj egységeinek lőtávolságán belülre került a brit 2. könnyűcirkálóraj (2nd Light Cruiser Squadron). A tíz csatahajó össztüze azonban lehetetlenné tette a becsapódások pontos megfigyelését és ezért néhány sortűz leadása után jórészt beszüntették a tüzelést.[20]

a Kaiser jobbra fordított lövegtornyokkal

A korábban már mozgásképtelenné lőtt Wiesbaden könnyűcirkáló a brit könnyű egységek tüzébe került és Scheer a flottájával úgy manőverezett, hogy fedezhesse annak vontába vételét. 19:05-kor a Defence és a Warrior páncélos cirkálók tűz alá vették a Wiesbadent. 19:15-kor azonban Hipper csatacirkálói és a III. csatahajóraj tűnt fel a helyszínen és nem egész 8000 yardról tűz alá vették a brit cirkálókat. A Defence lőszerraktára a levegőbe repült. A Warrior súlyosan megsérülve és lángokban állva sikeresen vissza tudott vonulni észak felé a Queen Elizabeth-osztály egységei irányába.[21]

Míg a Warrior a saját füstje takarásában északi irányba vonult vissza, a Warspite csatahajó túl közel került a Valianthoz és az ütközés elkerülése végett jobbra kellett kanyarodnia. Ebben a pillanatban a Kaiser egyik lövedéke eltalálta a brit csatahajót időlegesen megbénítva annak kormányművét, aminek következtében az egy ideig csak nagy ívű köröket róva tudott haladni.[22] A Friedrich der Große, a König, két Nassau-osztályú és három Helgoland-osztályú csatahajó 20 percen át tűz alatt tartotta a Warspite-ot és 13 találatot ért el rajta, mielőtt szem elől veszítették.[23] A Warspite ezt követően kivált a brit kötelékből és önerőből vissza tudott térni Rosyth-ba. Eltűnése miatt a németek úgy gondolták, hogy sikerült elsüllyeszteniük.[24] Az éjszakai összecsapás során a Friedrich der Große részt vett a tévedésből a német csatavonalhoz csatlakozni akaró Black Prince páncélos cirkáló elsüllyesztésében.

A Jadéhoz való visszatérésükkor három Nassau-osztályú és két Helgoland-osztályú csatahajó a külső révnél, míg a jórészt sértetlen Kaiser, a Kaiserin és a Prinzregent Luitpold a wilhelmshaveni zsilipek előtt vett fel védelmi pozíciót egy esetleges brit támadás elhárítására. Ez idő alatt a többi még harcképes kapitális hadihajó feltöltötte üzemanyag és lőszerkészletét.[25]

A csata ideje alatt a Kaiser 224 és 41, a Kaiserin 160 ill. 135, a Prinzregent Luitpold 169 ill. 106, a Friedrich der Große 72 ill. 151 lövedéket lőtt ki fő illetve másodlagos tüzérségével.[26] A Kaisert két nehéz lövedék találta el és egy ember megsérült. Az osztály többi hajója sértetlen maradt.[27]

Albion hadművelet

[szerkesztés]
a Kaiser a Kieler Woche ünnepségek alkalmával 1913-ban a Hohenzollern császári jachttal a háttérben
Bővebben: Albion hadművelet

Riga bevételét követően 1917 szeptember elején a német hadvezetés haditervet dolgozott ki a Rigai-öbölben állomásozó orosz haditengerészeti erők felszámolására. Az Admiralstab (a haditengerészet főparancsnoksága) a Moonsund-szigetek ellen tervezett támadást, különös tekintettel az Ösel sziget Sworbe-félszigetén lévő tüzérségi ütegekre.[28]

Szeptember 18-án adták ki a parancsot egy kombinált tengeri-szárazföldi hadművelet végrehajtására az Ösel és Moon szigetek elfoglalására. A hadműveletre kijelölt erők között voltak a III. csatahajóraj egységei, a kötelék zászlóshajója pedig a Moltke csatacirkáló volt. A csatahajóraj V. divíziójához a négy König mellett a Bayern tartozott, a VI. divíziónál pedig mind az öt Kaiser jelen volt. Kilenc könnyűcirkáló, három rombolóflottilla és több tucat aknaszedő hajóval együtt az inváziós flotta mintegy 300 hajóból állt. A levegőből 100 repülőgép és hat léghajó támogatta őket. A támadó szárazföldi csapatok 24.600 fővel rendelkeztek.[29] Velük szemben az oroszok a Szlava és Cezarevics régi csatahajókat (pre-dreadnoughtokat) és a Bajan, Admiral Makarov és Diana páncélos cirkálókat, 26 rombolót, számos torpedónaszádot és ágyúnaszádot, valamint a szigeteken állomásozó kb. 14.000 fős helyőrséget tudták felvonultatni.[30]

A hadművelet október 12-én indult meg, mikor a Kaiser-osztály egységei tüzet nyitottak a Sworbe-félszigeten lévő orosz ütegekre. Ezzel egy időben a Moltke, a Bayern és a Königek a Tagga-öböl partvédelmi ütegeit vették tűz alá. A Moon-szorosnál lévő Kassar Wickben tapasztalható erős orosz ellenállás lassította a német előrenyomulást. Október 14-én a Kaisert a támogató kötelékből leválasztva a német aknamentesítő hajókat akadályozó orosz rombolók leküzdésére irányították. A Kaiserek 30,5 cm-es lövedékeinek fedezésében a német rombolók behatoltak a szorosba. A kialakuló összecsapásban a Grom orosz romboló mozgásképtelenné vált, majd elsüllyedt.[31]

A Zerelnél lévő 30,5 cm-es orosz ütegek továbbra is jelentős problémát okoztak, így miközben a Kaiser az orosz rombolókat támadta, a Kaiserin, a König Albert és a Friedrich der Große Zerelt tartotta tűz alatt 12 és 20 km közötti távolságból. Az orosz elhárító tűz pontos volt, ezért a német csatahajóknak folyamatosan kellett manőverezniük, hogy elkerüljék a találatokat. A támadás mindössze egy órán át tartott, mivel óvakodtak az aknáktól és az ellenséges tengeralattjáróktól.[32] Másnap reggel a két König-osztályú csatahajót küldtek a Moon-szorosba az ott állomásozó orosz hajók megsemmisítésére. A König elsüllyesztette a Szlavát, míg a Kronprinz a többi hajót kényszerítette visszavonulásra.[33] Október 20-ra a tengeri hadműveletek véget értek. Az orosz hadihajókat megsemmisítették vagy az öböl elhagyására kényszerítették.[34]

A háború után

[szerkesztés]
a Kaiser-osztály egyik csatahajója útban Scapa Flow felé (1918. november 21.)

A háború után 1918 novemberében a Hochseeflotte nagy része Ludwig von Reuter ellentengernagy vezetésével Scapa Flow-ba, a kijelölt internálási helyére hajózott. Reuter számára nyilvánvaló volt, hogy a britek június 21-én (a békediktátum aláírásának megszabott határidő lejártával) el fogják kobozni a hajóit. Mivel nem volt tudomása arról, hogy a határidőt 23-ára kitolták, Reuter június 21-én 10:00-kor kiadta a parancsot a hajók elsüllyesztésére, miután a brit hajók hadgyakorlatozás céljából kihajóztak a támaszpontról.

Az osztályhoz tartozó Friedrich der Große csatahajót süllyesztették el elsőként. A flotta egykori zászlóshajója 12:16-kor merült a hullámok alá. 1937. április 29-én kiemelték és lebontották. A hajó harangját 1965-ben visszaszolgáltatták Németországnak és ma a flotta glücksburgi főhadiszállásán található. A König Albert 12:54-kor süllyedt el és 1935. július 31-én emelték ki és a következő év során bontották le. A Kaiser 13:25-kor süllyedt el és 1929. március 20-án emelték ki és 1930 folyamán bontották le. A Prinzregent Luitpold 13:30-kor süllyedt el. 1931. július 9-én emelték ki és bontották le. A Kaiserin merült a hullámok alá utolsóként 14:00-kor. Kiemelésére 1936. május 14-én került sor és még ebben az évben lebontották le testvérhajóihoz hasonlóan Rosyth-ban.[5]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Gardiner & Gray, 28. o.
  2. ↑ Tarrant, 62. o.
  3. ↑ Tarrant, 296. o.
  4. ↑ Staff, 151. o.
  5. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p Gröner, 26. o.
  6. ↑ Gardiner & Gray, 135. o.
  7. ↑ a b c Preston, 74. o.
  8. ↑ Weir, 95–96. o.
  9. ↑ Weir, 95. o.
  10. ↑ a b c d e Gardiner & Gray, 147. o.
  11. ↑ Breyer, 260. o.
  12. ↑ a b Gardiner & Gray, 140. o.
  13. ↑ a b Tarrant, 31. o.
  14. ↑ Tarrant, 32. o.
  15. ↑ Tarrant, 33. o.
  16. ↑ Tarrant, 53. o.
  17. ↑ Tarrant, 54. o.
  18. ↑ Tarrant, 286. o.
  19. ↑ Tarrant, 110. o.
  20. ↑ Tarrant, 111. o.
  21. ↑ Tarrant, 139–141. o.
  22. ↑ Tarrant, 141. o.
  23. ↑ Tarrant, 142–143. o.
  24. ↑ The New York Times 1916-05-15.
  25. ↑ Tarrant, 263. o.
  26. ↑ Tarrant, 292. o.
  27. ↑ Tarrant, 298. o.
  28. ↑ Halpern, 213. o.
  29. ↑ Halpern, 214–215. o.
  30. ↑ Halpern, 215. o.
  31. ↑ Halpern, 216. o.
  32. ↑ Halpern, 217. o.
  33. ↑ Halpern, 217–219. o.
  34. ↑ Halpern, 219. o.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kaiser-class battleship című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

[szerkesztés]

Internetes források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kaiser-osztály&oldid=26693266”