Ugrás a tartalomhoz

John Chandos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Chandos
A Térdszalagrend lovagjaként
A Térdszalagrend lovagjaként
Született1314
Radbourne, Anglia
Meghalt1370. január 1.
Mortemer
Állampolgárságaangol
NemzetiségeAngol
FegyvernemLovasság
Szolgálati ideje13337-1370
RendfokozataGuienne hadseregparancsnoka
Poitiers sénéchalja
CsatáiCrécyi csata
Winchelsea-i csata
Cambrai ostroma
Poitiers-i csata
KitüntetéseiA Térdszalagrend lovagja
RokonaiSir James Audley
A Wikimédia Commons tartalmaz John Chandos témájú médiaállományokat.

John Chandos (Radbourne, 1314Mortemer, 1370. január 1.) angol katona, a százéves háború egyik kiemelkedő hadvezére volt. Részt vett a kor legjelentősebb ütközeteiben, és számos diplomáciai feladatot teljesített Franciaországban, Navarrában, a Kasztíliai Királyságban, Aragóniában és a pápa avignoni székhelyén.[1]

Pályafutása

[szerkesztés]

Robert de Chandos leszármazottja volt, aki Hódító Vilmossal érkezett a Brit-szigetekre. Két család eredeztette magát Robert de Chandostól, az egyik Herefordshire-ban, a másik Derbyshire-ban élt, John Chandos ez utóbbihoz tartozott. Apja Edward Chandos volt, aki 1327 óta évi 40 font járadékot kapott katonai szolgálataiért. Anyja Robert Twyford lánya, Isabel volt.[2]

Chandos első alkalommal 1337-ben vett részt katonai vállalkozásban, Cambrai ostromában. 1339-ben lovaggá ütötték. 1346 előtt Mugginton és Egginton ura lett, és részt vett Eduárd walesi herceg lovaggá avatásán. A királyi udvarhoz tartozott és a Fekete Herceg barátja volt. 1346-ban ott volt a crécyi csatában. 1353 márciusában a macclesfieldi királyi vadaspark felügyelőjévé nevezték és három font díjazásért. 1356-ban részt vett a poitiers-i ütközetben. Utóbbiban megmentette Eduárd életét, amit az a lincolnshire-i Kirkton uradalmával hálált meg. Számos alkalommal vezetett fosztogató akciókat a franciák által ellenőrzött területekre.[2]

1360-ban részt vett a bretagne-i szerződés kidolgozásában, amiért megkapta St. Sauveur őrgófságát a Coutantin-félszigeten, alkirályi jogköröket kapott a megállapodás betartatására.[3] Két évvel később fogadta a poitiers-i látogatásra érkező Eduárdot, és Aquitania hadseregparancsnokává nevezték ki. 1364-ben Montfort János oldalán megakadályozta a békekötést a breton örökösödési háborúban, és az október 6-ai auray-i csatában legyőzte Blois Károly hadait. Az ütközetben foglyul ejtette Bertrand du Guesclint.[2]

Chandos halála Lussacnál

1367-ben a Fekete Herceg úgy döntött, hogy I. Péter kasztíliai király oldalára áll a kasztíliai trónháborúban, és Chandos hiába próbálta lebeszélni a katonai vállalkozásról. Ennek ellenére elkísérte őt, és komoly szerepet vállalt a nájerai csata megnyerésében, és Bertrand du Guesclin másodszor is a foglya lett. Visszatérésük után Chandos megpróbálta rávenni Eduárdot az adóterhek könnyítésére, de nem járt sikerrel.[2]

Visszavonult coutantini birtokára, ahova 1368 májusában érkezett meg. Decemberben, a francia–angol ellenségeskedés kiújulása után visszatért Guienne-be, és átvette Montauban irányítását. 1369-ben Poitiers sénéchaljának nevezték ki. Pembroke grófja megtagadta, hogy alatta szolgáljon, így Chandos nehéz helyzetbe került a támadó franciákkal szemben.[2]

Az év végén a franciák elfoglalták St. Savin monostorát Poitiers közelében, és Chandos Thomas Percyvel, Rochelle sénéchaljával sikertelenül próbálta visszafoglalni. A franciák a lussaci hídig üldözték a menekülő angolokat. Chandos megsebesült, majd Mortemerben meghalt, ott is temették el.[2]

John Chandos lovagi erényeit barátai és ellenségei egyaránt elismerték, köztük Bertrand du Guesclin is. Chandos egyike volt a Térdszalagrend alapítóinak. Nem házasodott meg, birtokát testvérei, Erzsébet és Eleonóra, valamint unokahúga, Isabella között osztották fel.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]