Ugrás a tartalomhoz

II. Berengár itáliai király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Berengár
II. Berengár térdet hajt I. Ottó német-római császár előtt (kézirat, 1200 körül)
II. Berengár térdet hajt
I. Ottó német-római császár előtt
(kézirat, 1200 körül)

Itáliai király
Uralkodási ideje
950 961
ElődjeII. Lothár
UtódjaAdalbert
Életrajzi adatok
UralkodóházBurgundiai-ház
Született913 körül
Elhunyt966. augusztus 6.
Bamberg
ÉdesapjaI. Adalbert ivreai őrgróf
ÉdesanyjaFriuli Gizella
Testvére(i)Anscar of Spoleto
HázastársaWilla de Toscane
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Berengár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

II. Berengár (913 körül – 966. július 6.) ivreai őrgróf, itáliai király 950 és 951, alkirály 951 és 963 között.

Ivreai őrgrófsága

[szerkesztés]

I. Adalbert ivreai őrgróf és Friuli Gizella gyermeke volt, valamint I. Berengár itáliai király unokája.

945-ben fellázadt Hugó itáliai király ellen és lázadása sikeres volt, annál is inkább, mivel a németek is támogatták, ugyanis Berengár hűséget esküdött I. Ottó királynak. A lázadás sikerét követően is meghagyta Hugo-t királynak, de a tényleges hatalom valójában az ő kezében volt. Hugo 948-ban bekövetkezett halála után fia, Lothár lett a király, de tényleges hatalma nem volt.

A 947. évről a kortárs Liudprand cremonai püspök tudósítása maradt ránk Antapodosis nevű munkájában, amikor a magyar csapatok Apulia és Otranto vidékéig nyomultak. Liudrand szerint ez idő tájt Taxis (Taksony), a magyarok királya nagy sereggel jött Itáliába. Berengár király tíz mérő pénzt adott neki, de nem a saját pénzéből, hanem abból, amit az egyházaktól és a szegényektől begyűjtött... (Fordította Horváth János). [1]

Itáliai királysága

[szerkesztés]

Lothár halála után, Berengár 950. december 15-én királlyá koronáztatta magát. Ezt követően már nehezére esett teljesíteni Ottóval szemben hűbéresi kötelezettségeit, ezért rossz viszonyba került a királlyal. A nyílt viszály kitörésére az szolgáltatott ürügyet, hogy Berengár hozzá akarta kényszeríteni feleségül fiához, Adalberthez, Lothár király özvegyét, Adelhaid-ot, aki azonban ebbe nem volt hajlandó beleegyezni, ezért Berengár Garda várába záratta. Adelhaid azonban megszökött és Canossa-ba menekült, ahonnan segélykérő levelet írt Ottónak és cserébe a kezét, valamint a királyságot ajánlotta fel. Ottó kihasználta az alkalmat és 951-ben betört Itáliába, elkergette Berengárt, valamint feleségül vette Adelhaid-ot, majd 952-ben hazatért seregével.

Ottó Konrád lotaringiai herceg közbenjárására visszahelyezte Berengárt hűbéreseként a trónra, viszont cserébe ezért át kellett adnia a németeknek néhány határmenti várat, köztük Friuli-t Berengár nem tartotta be sokáig hűbéresküjét, sőt 960-ban megtámadta XII. János pápát, majd 962-ben ostrom alá vette Rómát. Időközben azonban Ottó megérkezett seregével és elkergette Berengár seregét Róma falai alól. Jutalmul ezért a pápa Ottót császárrá koronázta, ennek az eseménynek köszönhetően jött létre a Német-római Birodalom.

Bukása és halála

[szerkesztés]

Ottó ezt követően is folytatta hadjáratát Berengár ellen, akit 963-ra teljesen legyőzött. Berengár fogságba esett és a Német-római Birodalomba vitték, ahol 966-ban halt meg. 963-at követően az itáliai király címet a császárok, illetve a császári cím várományosai viselték. A Milánóban a lombard vaskoronával végzett itáliai királlyá koronázás előfeltételévé vált a római császári koronázásnak egészen a 15. század végéig, amikor I. Miksa német-római császár egyik koronázást sem végeztette el.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Csorba: Árpád népe: Csorba Csaba. Árpád népe, Tudomány – Egyetem, Kulturtrade Kiadó. Budapest, 1997. ISBN 963 9069 20 5 
  • Berengario d´Ivrea. fmg.ac. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.)


Előző uralkodó:
II. Lothár
Következő uralkodó:
I. Ottó