Hippodámoszi rendszer
A Hippodámoszi séma, vagy másként Hippodámoszi rendszer városok bővítésének, létrehozásának és újjáépítésének módszere az ógörög kultúrában. A szalagváros-modell meghaladása derékszögben találkozó utak által alkotott parcellák és a centrális agora révén. A széles főutak (plateiai) és az őket derékszögben keresztező kisebb mellékutcák (stenopoi) négyszögű parcellákat hoznak létre. Tipusházak révén garantált az optimális telek-kihasználás és az egyenjogúságnak megfelelő lakásnorma. Miletoszi Hippodámosz fejlesztette ezt ki az izonómia gondolatából, azaz a polgárok egyenlőségéből kiindulva.
A hippodámoszi rendszernek a modern városépítészetben használatos kifejezése még a várostervezés kvadratikus rasztere.[1]
Kr. e. 479-ben Miletoszt a perzsák rombolásai után hippodámoszi rendszerben két ill. három parcellás blokkokban építették újra. Kr. e. 352-ben Priéné épült egyrészt Püthagorasz harmónia törvényei, másrészt a hippodámoszi rendszernek megfelelően.
A római városok építésében is átvették ezt az elvet (Augusta Treverorum, Colonia Claudia Ara Agrippinensium, Leptis Magna stb.).
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Hippodamische Schema című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Jürgen Hotzan, dtv-Atlas Stadt, Deutscher Taschenbuch Verlag, München 1997, ISBN 3-423-03231-6