Fucales
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fucales témájú kategóriát. |
A Fucales a barnamoszatok (Phaeophyceae) osztályának rendje. Családjai listája és az algák további taxonómiai információi elérhetők az AlgaeBase-en.[1]
A Phaeophyceae osztály az Ochrophytina tagja.[2] Előbbi neve a görög φαιος (barna) és a φυτον, növény szavakból származik.[3] Tagjai közt van a legnagyobb tengeri élőlények egy része, más tagjai kicsik és finom szerkezetűek.
Morfológia
[szerkesztés]Sejt
[szerkesztés]Lemezes kloroplasztiszában nincs pirenoid.[4]
Sejtfal
[szerkesztés]Szulfatált fukánjai hosszú váltakozó α-(1→3) és α-(1→4)-l-fukózzal rendelkeznek 1, illetve 2 szulfátcsoporttal, szemben a tengeri gerinctelenekéhez hasonlító és csak 1 szulfátcsoportot tartalmazó α(1→3)-l-fukózt tartalmazó Laminariales- és Ectocarpales-fukánokkal. Sejtfalukban a fukóztartalmú szulfatált poliszacharidok (FCSP) a cellulózszerkezetet közrezárja, míg az alginát-fenol kapcsolatok a ridegségben fontosak. Az FCSP-k egy része a cellulózszálakkal szoros kapcsolatban van.[5]
A Himanthalia elongata különleges fukánokkal rendelkezik, melyekben a 2. és a 3. oxigénatomon van a szulfátcsoportok többsége a 4.-en lévő kisebbség mellett. A Laminarialeshez és az Ectocarpaleshez hasonlít abban, hogy csak α-(1→3)-kapcsolt fukózokkal rendelkezik. Több szulfátot tartalmazó fukoidánjaik fejlődése pedig fontos lehetett a magasabb árapályzónában való megjelenésükhöz, mely magasabb ozmotikus stresszhez való adaptációt igényelt.[5]
Szervezet
[szerkesztés]Apikális sejtnövekedés és parenchimás sporofiton jellemzi. Nemzedékváltakozása nincs, ivarsejtjei meiózissal keletkeznek.[4] A merisztoderma 5–6 kis poliéderes, a kéreg 8–15 nyújtott sejtből álló rétegből áll, a velőszakaszból septummal elválasztott, levegővel telt üregek indulnak ki.[6]
Csoportok
[szerkesztés]Ide tartoznak gyakori littorális fajok, a rend tagjai a hínárokra jellemző szerkezetűek gyökérrel, törzzsel és laminával. Ez gyakran igen elágazó, és lehetnek gázzal telt hólyagjai. Az apikális sejtek osztódásával nőnek.
Oogámak – a kis hímivarsejt a nagy petesejttel egyesül.
Filogenetika
[szerkesztés]Közös őse volt az Ectocarpales és a Laminariales rendekkel.[7] A Silvetia siliquosa a Fucus vesiculosustól a késő miocénben válhatott el mintegy 8 millió évvel ezelőtt.[8]
Genomika
[szerkesztés]A cox2 génben nagy kereten belüli inzertáció miatt, mely csak a Fucales, Desmarestiales, Laminariales és Ectocarpales rendekben (a barnamoszatok koronacsoportjában) található meg, így feltehetően ezek közös ősében történhetett az inzertáció.[7]
Kloroplasztisz
[szerkesztés]Kloroplasztisz-DNS-ük 124 068–124 986 bp-os, GC-tartalma 28,9–31,1%, 6 rRNS-, 28 tRNS-, 137 igazolt fehérjekódoló génjük van, a teljes genomban 173 gén van.[7] Mivel vannak olyan gének, melyek más sárgásmoszatok (például Xanthophyceae, Bacillariophyceae) ptDNS-ében megtalálhatók, de a Fucalesben és a Laminarialesben nem, feltehetően a barnamoszatok közös őse genomjában jelen voltak e gének.[7]
Startkodonhasználatuk változó: míg a Coccophora langsdorfii 139 fehérjekódoló vagy feltételezett fehérjekódoló génjéből 137-ben ATG, 2-ben (rps8, rpl3) ATT, a Fucus vesiculosusban 136 startkodon ATG, 2 (psbF, rpl3) GTG, 1 (orf76)[* 1] ATT, a Sargassum horneriben 138 startkodon ATG, 1 (psbF) GTG, míg a Sargassum thunbergiiben 136 ATG, 2 (psbF, rpl3) GTG, 1 (rps18) TTG.[7] A fehérjekódoló gének mintegy 5%-ában a stopkodon TGA, 16,5%-ában TGA.[7]
Nem rendelkezik a fenilalanil-tRNS-szintetáz β alegységét kódoló syfB génnel, feltehetően a közös őse se rendelkezett vele.[8]
Mitokondrium
[szerkesztés]Mitokondriális DNS-ük 34 606–36 392 bp, GC-tartalma 34,5–36,6%, a legtöbb faj esetén 65 gént tartalmaz, de vannak 66 (C. langsdorfii) vagy 67 génes mitokondriális genomú fajok (F. vesiculosus) is.[7] 37 fehérjekódoló génjükben ATG a startkodon, a C. langsdorfiiban egy feltételezett fehérjekódoló gén (orf379)[* 1] startkodonja ATA, a F. vesiculosusban pedig GTG.[7]
Paraziták
[szerkesztés]A Phagomyxida csoportba tartozó Maullinia braseltonii a Durvillaea antarctica cisztaképző parazitája.[9]
Fontosság
[szerkesztés]Zigótái a sejtpolarizáció és az aszimmetrikus osztódás modelljei, ezzel mutatták ki a sejtfal és a célzott szekréciók szerepét a növényi rendszerek korai morfogenezisében.[5] Ezenkívül fontos élőhelyformáló élőlények, melyek élőhelye csökken, azonban azonos fajbeli egymással nem rokon élőlények szaporításával csökkenthető ez.[10]
Megjegyzések
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Guiry MD, Guiry GM: AlgaeBase version 4.2. World-wide electronic publication. National University of Ireland, Galway, 2006. (Hozzáférés: 2006. december 7.)
- ↑ Hardy G, Guiry MD. A Check-list and Atlas of the Seaweeds of Britain and Ireland. The British Phycologcal Society (2006). ISBN 3-906166-35-X
- ↑ Huisman JM. Marine Plants of Australia. Australia: University of Western Australia Press (2000). ISBN 1-876268-33-6
- ↑ a b Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ a b c Deniaud-Bouët E, Kervarec N, Michel G, Tonon T, Kloareg B, Hervé C (2014. május 29.). „Chemical and enzymatic fractionation of cell walls from Fucales: insights into the structure of the extracellular matrix of brown algae”. Ann Bot 114 (6), 1203–1216. o. DOI:10.1093/aob/mcu096. PMID 24875633. PMC 4195554.
- ↑ Goecke F, Wiese J, Núñez A, Labes A, Imhoff JF, Neuhauser S (2012. szeptember 17.). „A novel phytomyxean parasite associated with galls on the bull-kelp Durvillaea antarctica (Chamisso) Hariot”. PLoS One 7 (9), e45358. o. DOI:10.1371/journal.pone.0045358. PMID 23028958. PMC 3444446.
- ↑ a b c d e f g h Graf L, Kim YJ, Cho GY, Miller KA, Yoon HS (2017. november 2.). „{{{title}}}”. PLoS One 12 (11), e0187104. o. DOI:10.1371/journal.pone.0187104. PMID 29095864. PMC 5695614.
- ↑ a b Liang Y, Choi HG, Zhang S, Hu ZM, Duan D (2022. június 16.). „The organellar genomes of Silvetia siliquosa (Fucales, Phaeophyceae) and comparative analyses of the brown algae”. PLoS One 17 (6), e0269631. o. DOI:10.1371/journal.pone.0269631. PMID 35709195. PMC 9202911.
- ↑ Murúa P, Goecke F, Westermeier R, van West P, Küpper FC, Neuhauser S (2017. július 13.). „Maullinia braseltonii sp. nov. (Rhizaria, Phytomyxea, Phagomyxida): A Cyst-forming Parasite of the Bull Kelp Durvillaea spp. (Stramenopila, Phaeophyceae, Fucales)”. Protist 168 (4), 468–480. o. DOI:10.1016/j.protis.2017.07.001. PMID 28822911. PMC 5673062.
- ↑ Falace A, Kaleb S, De La Fuente G, Asnaghi V, Chiantore M (2018. február 15.). „Ex situ cultivation protocol for Cystoseira amentacea var. stricta (Fucales, Phaeophyceae) from a restoration perspective”. PLoS One 13 (2), e0193011. o. DOI:10.1371/journal.pone.0193011. PMID 29447238. PMC 5813978.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Fucales című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Fletcher RL. Seaweeds of the British Isles. London: British Museum (Natural History) (1987). ISBN 0-565-00992-3