Ugrás a tartalomhoz

Friedrich Wilhelm Argelander

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich Wilhelm Argelander
Életrajzi adatok
Született1799. március 22.
Memel, Poroszország
Elhunyt1875. február 17. (75 évesen)
Bonn
Sírhelybonni régi temető
Ismeretes mintcsillagász
Nemzetiségporosz
Állampolgárságnémet
HázastársMarie Sophie Charlotte Courtan (1801 - 1883)
GyermekekHeinrich Lorentz (1834 - 1908)
Maria Wilhelmine Amalie (1827 - 1883 után)
Maria Olga Elisabeth (1836 - 1854)
Anna Mathilde Auguste (1838 - 1872)
IskoláiKönigsbergi Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		Königsbergi Egyetem
Pályafutása
Tudományos fokozatCsillagászat doktora (1822)
Munkahelyek
Bonni Egyetem obszervatóriumaigazgató 1837–
Turkui obszervatóriumigazgató, 1822–1837
Szakmai kitüntetések
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • Királyi Csillagászati Társaság Aranyérme (1863)
  • Demidov Prize (1837)
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • Foreign Member of the Royal Society (1846. április 23.)
  • Order of Saint Stanislaus, 3rd class
  • Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata
Hatással voltak rá
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Wilhelm Argelander témájú médiaállományokat.

Friedrich Wilhelm August Argelander (Memel, 1799. március 22. – Bonn, 1875. február 17.) német csillagász. Ismeretes mint a csillagok fényességének, pozíciójának és távolságának meghatározója.

Élete és munkássága

[szerkesztés]

Kelet-Poroszországban született Memel városában (jelenleg: Klaipėda, Litvániában). Apja finn, Johann Gottfried Argelander, anyja német, Wilhelmina Dorotea Grünhagen.[1]

A Königsbergi Egyetemen Friedrich Bessel tanítványa volt. 1817 és 1822 között a Königsbergi Egyetem obszervatóriumában dolgozott. Felülvizsgálta annak a 2848 fényes csillagnak a pozícióját, amiket korábban John Flamsteed katalogizált. Tudományos fokozatát 1822-ben érte el. 1823 és 1837 között a Turkui Obszervatórium vezetője volt, majd Bonnba költözött. Ott egy új csillagászati obszervatóriumot tervezett és épített meg a Bonni Egyetem támogatásával. Az anyagi támogatás közvetlenül IV. Frigyes Vilmos porosz királytól érkezett, akinek Argelander gyerekkorától fogva jó barátja volt (az akkori koronaherceg egy időben Argelander szüleinek házában lakott, amikor a porosz királyi családnak menekülnie kellett a napóleoni háborúk idején).

1842-ben meghatározta a Groombridge 1830 csillag sajátmozgását. Évtizedekig ez volt a leggyorsabb sajátmozgással rendelkező csillag (jelenleg ez a csillag a harmadik helyen áll). Egy időben ez „Argelander csillaga” néven volt ismert.

1843-ban megjelentette Uranometria nova című művét, amiben a szabad szemmel látható csillagok pozícióit és fényességüket adta meg.

1844-ben jelentette meg „Felhívás a csillagászat barátaihoz” című körlevelét. Ebben nyomatékosan kérte, hogy a csillagászok fordítsanak több figyelmet a változó csillagok tanulmányozására. Ennek érdekében kidolgozott egy, az addig használtaknál jobb módszer a csillagok féányességének becslésére (ennek a alapja a vizsgált és a hozzá közeli csillagok fényességének összehasonlítása). A gyakorlott megfigyelők becslésének hibáját az új módszer ‡ 0,1 magnitudóra csökkentette. Ez olyan jó eredmény volt, hogy az eljárást amatőr csillagászok mindmáig használják.

Argelander kiválóan értett hozzá, hogy egyszerűen használható, gyors mérési módszereket dolgozzon ki a csillagok pozícióinak és fényességének meghatározására, ezzel megvetette a modern csillagászat alapjait. Heliométerrel mérte a csillagok távolságát. Kollégáival együtt katalogizálta a csillagokat (köztük a változócsillagokat is).[2] Argelander volt az első csillagász, aki a változócsillagokat tanulmányozta. Akkoriban még csak néhány ilyen csillag volt ismert. Ő vezette be a ma is használt osztályozásukat.[3]

Megbecsülte a Nap mozgásának irányát.

Adalbert Krüger és Eduard Schönfeld közreműködésével Argelander állította össze 16 év megfigyelései alapján a ma Bonni Katalógusnak Bonner Durchmusterung nevezett csillagkatalógust, ami 1852 és 1859 között jelent meg. Ebben 324 189, 9,5 magnitudónál fényesebb csillag pozíciója és becsült fényessége szerepel. Mivel a fényességet nem egy-egy mérés alapján becsülték, hanem keresték a legkedvezőbb légköri viszonyokat, a katalógus több mint egymillió mérés eredményeit tartalmazza az északi sarktól az égi egyenlítő alatti tartományig.[4] Ez volt az utolsó olyan csillagkatalógus, amit fényképek használata nélkül állítottak össze.

1863-ban Argelander segített a Csillagászati Társaság Astronomische Gesellschaft nevű nemzetközi csillagászati szervezet létrehozásában. Ennek létrehozása után javaslatot terjesztett be arra, hogy egészen 9m fényességig határozzák meg az égbolt valamennyi, -2° és +80° deklináció között látható csillagának helyzetét. A grandiózus terv végrehajtásában 17 obszervatórium vett részt szerte a világon, köztük a pulkovói, a bonni és a berlini csillagvizsgáló. Egyúttal elhatározták, hogy a programot 50 évvel később megismétlik.

Elismerések és szellemi öröksége

[szerkesztés]
  • 1846: a Svéd Királyi Akadémia külső tagja
  • 1855: Az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja[5]
  • 1863: A brit Royal Astronomical Society aranyérme
  • 2006-ban három német csillagászati intézet összeolvadt a Bonni Egyetemen, és az Argelander-Institut für Astronomie nevet vette fel
  • a Holdon az Argelander-kráter és az 1551 Argelander jelzésű aszteroida viseli a nevét

Szakirodalom

[szerkesztés]
  • Friedrich Wilhelm Argelander: Untersuchung über die Bahn des grossen Cometen vom Jahre 1811,[6] 4, Königsberg, 1822.
  • Friedrich Wilhelm Argelander: De Attentionis mensura causisque primariis. Psychologiae principia statica et mechanica exemplo illustraturus.[7] Gebrüder Bornträger, 1822,
  • Asimov, Isaac. Asimov's Biographical Encyclopedia of Science and Technology. Doubleday & Co., Inc. (1972). ISBN 0-385-17771-2  (Parts of this article are based on this source.)
  • Sticker, Bernhard. Argelander, Friedrich Wilhelm August, Dictionary of Scientific Biography 1. New York: Charles Scribner's Sons, 240–243. o. (1970). ISBN 0-684-10114-9 

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Hockey, Thomas. The Biographical Encyclopedia of Astronomers. Springer Publishing (2009). ISBN 978-0-387-31022-0. Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 22. 
  2. ↑ F. W. A. Argelander. [2017. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 20.) (német nyelven)
  3. ↑ Chapman, David M. F. (1999. February). „Reflections: F.W.A. Argelander - Star Charts and Variable Stars”. Journal of the Royal Astronomical Society of Canada 93, 17. o. 
  4. ↑ Dieter B. Herrmann: Az égbolt felfedezői. Gondolat Kiadó, Budapest, 1981., p. 138. ISBN 963 280 982 3
  5. ↑ Book of Members, 1780-2010: Chapter A. American Academy of Arts and Sciences. (Hozzáférés: 2011. április 22.)
  6. ↑ Tr. Research into the orbit of the great comet of the year 1811
  7. ↑ Tr. The measurement of attention and its primary causes. The principle psychological states of exemplar mechanical illustrations.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Friedrich Wilhelm Argelander című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Astronomy Encyclopedia - A comprehensive & authoritative A-Z guide to the Universe, 2002, p. 25

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Friedrich_Wilhelm_Argelander&oldid=27258032”